Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-27 / 26. szám
6. oíüjI RÁKOS VIDÉKE 2 >. s^í'i m Fővárosi élelmiszer gyűjtőhelyek. A főváros a Budapesti Hírlap indítványára a hét meghatározott napjain a környéki vasútállomásokra megbízottakat küld ki, akik a környékbeli termelőktői gyümölcsöt, baromfit, tojást, zöldséget és főzeléket vásárolnak s ezzel méltányos áron látják el a főváros közönségét Az alkalmas községeket a vácz-gödöllői vasút mentén szemelték ki. Rákospalota, Vácz és Gödöllő mellett a következő községben vásárolnak: Fót, Csornád Veresegyháza, Őrszcntmiklós, Vácz Bottyán, Vácz-hartyán, Váczrátót, Sződ Szada. Táncziskola Rákosszentmihályon. Kovács Viktor balletmester, táncztanár szünidei táncztanfolyamot nyitott Rákosszentmihályon a rákosszentmihályi kaszinó helyiségében és Mátyásföldön a parkvendéglő nagytermében. A táncztanár a főváros legelőkelőbb köreiben kedvelt szakember, mindenkép érdemes arra, hogy közönségünk felkarolja vállalkozását, melyről közelebbi tájékozást ad mai számunkban olvasható hirdetése. (■■BBAI Április. Irta: Homolyai Rezső. Kora tavasz volt, amikor szeszélyes idők járnak. Langyos tavaszi napsugár táncolt a város tetőin és a levegőben mintha aranypor úszott volna. De azután egyszerre elhomályosodott minden, mint mikor a színházban a reflektorokat oltogatják. Hosszú, előrenyujtott nyakú, rojtos felhők úsztak félelmes gyorsasággal az égen és irigyen elvágták a ragyogó napsugarakat. Oda- fönn kifacsarták a felhőrongyokat. Először csak lassan csöpörészett éppen, de aztán a varosra szakadt a zápor. Buttnert, aki szórakozottan, elgondolkozva szokott volt járni, csak ez a mennyei zuhany téritette magához. Sietve menekült egy kapu alá. A kalapjáról lecsurgatta a vizet, azután körülnézett. A kapu alatt egy fiatal leány rendezgette ázott ruháit. A futástól lihegett még és az arcza is kipirult. Felfogta egy kicsikét a ruháját, lerázta róla a vizet, azután végig- simitott rajta a keztyüs kezével. Megigazította a kalapját és a nedvességtől felbomlott frufruit. Butt ner nézte, nézte, nagyon különös tekintettel nézte, mint aki sohasem látott ilyesmit. És, őszintén szólva, eddig még sohasem pazarolt életében annyi időt arra, hogy egy nőt nézegessen, mint mostan. Mert Buttner komoly ember volt, ő csak a számoknak és a kana- vásznak élt. Naphosszat görnyedt a főkönyv fölött az üvegfalú, sötét comtoirban, vagy az utazókkal tárgyalt. Ezenkívül nem érdekelte semmi, mintha csak kana- vásznon kívül egyéb sem volna a széles világon. És most, hogy az ég különös kényszere folytán odakerült váratlanul egy csinos, fiatal leány mellé, szokatlannak találta a helyzetét. Amint a leányt nézte, Isten tudja hogyan, de az jutott eszébe, hogy az ázott leány most mennyire hasonlít az eső után mosakodó kis macskához. Buttner pedig szerette a macskákat, mert kedves és hasznos állatkák; az üzletben is tartott egynéhányat. Ez az együgyü, kis hasonlat megzavarta egy kissé. Az ilyen hasonlatok mindig veszedelmesek. Megindítják az ember fejében a gondolatokat, azután viszik, ragadják magukkal, mint ahogy az áítatlan kis hógolyóból lesz a lavina. És viszik. Hová? Buttner így egyszeriben logikusan arra a fölfedezésre jutott, hogy eddig oktalan dolgot cselekedett: elfecsérelte az életét. A hasznos és kedves macskákról eszébe jutott, hogy milyen haszontalan népség a takarítónő, hogy lopkodja a fehérneműjét, aztán milyen rossz néha a korcsmái koszt és . . . de ezt már szégyenkezve vallotta meg magának, az sem kellemetlen éppen, ha egy puha kis tenyér simogatja az ember borostás ábrázatát. Meg aztán kinek a számára is kuporgat ő tulajdonképpen? A nevető örökösök . . . Buttner erre a gondolatra megharagudott. Ilyesmi csak most jutott először eszébe. A leány kecsesen felfogta a ruháját és kinézett, hogy esik-e még? A szoknya alól elővillogtak cipőcs- | kéjének fényes csatijai és a kaczéran fellibbent alj a bokából is sejtetett valamit. Tavasz volt, s bár Buttner- nek ez a negyvennegyedik tavasz, azért most az egyszer, daczára az esőnek, csodálatos szépnek találta. Nagyszerű a levegő és milyen virágos a tavasz — gondolta, jól- ! lehet ott a kapu alatt csak néhány árva fűszál igye- I kezett kibújni a kövek közül. Buttner praktikus ember lévén, nem sokáig habozott. Odalépett a leányhoz. — Kisasszony — szólt meghajolva, — engedje meg, hogy bemutatkozzam. Buttner vagyok kanavász- kereskedő. A Fő-téren van az üzletem. A leány barátságosan mosolygott. — Tudom. Már régen ismerem, — mondta és egy kicsit ej is pirult hozzá — Hogyne. Nem csodálom. Egy ilyen kis városban ; mind ismerik egymást. — És maga is tudja, hogy én ki vagyok ? — kérdezte a leány mosolyogva és a fogait villogtatta. Buttner nem volt hozzászokva az ilyen kaczér fordulatokhoz, zavarba jött. — Nem . . . őszintén szólva, nem . . . — Én Seidler leány vagyok. A Seidler ügynök leánya. Buttner harsányan felkiáltott. — Ja, most már ismerem. Hogyne ismerném . . . Egy pillanatig türelmetlenül ütögette botjával a kövezetét. Gondolkozott, azután a leányt nézte. — Kisasszony, — szólt hirtelen elhatározással, — mondja, nem lenne a feleségem ? A leány felkaczagott. — Ugyan ne tréfáljon. Buttner egy kissé remegve mondta: — Nem tréfálok. Komolyan mondom. Férfiúi szavamra mondom . . . Most már elhiszi? A leány félrehajtotta a fejét és nézett rá hosszan, melegen. — így már igen. Erről lehet csevegni. II. Buttner megkérte a leány kezét, de ez csöppet sem zavarta meg eddigi, megszokott nyugalmában. Ezután se járt máshová, mint az üzletébe, meg ebéd után a kávéházba. Itt tekintélyes embernek ismerték. A papirrózsás tükör alatti karosszéket mindig neki engedték át és ilyenkor a párolgó kávé mellett bölcs előrelátással nyilatkozott a városi politikáról és a kana- vászról. Szóval Buttnernél maradt minden a régi. Sem a viselkedése, sem a külseje nem árulta el boldog vőlegényi mivoltát. És ő titokban is akarta tartani az egészet. De a kisasszony mamája boldogságában megsúgta a szobaleánynak, a szobaleány pedig a szomszéd- asszonynak, az pedig ... no de ezt már igazán nem lehetne nyomon kisérni. Szóval megtudta az egész város és izgatottan tárgyalták az esetet. ££ Megnyílt az uszoda. "51 Meleg kádfürdő csak vasárnap.
