Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-06 / 23. szám
4. oldal. RÁKOSVIDÉKE 23. szám. ^ágának múlt vasárnapi összejövetelén Király László elnök szép és lelkes szavakban buzdította a társaság tagjait a belépésre a minek eredménye, hogy a soktagu és értékes társaság minden tagja belép a nagy kaszinóba. Krenedits kéri, hogy e hét folyamán a tagsági ivet mindenki küldje be, mert az alakuló gyűlést e hét végén okvetlenül meg akarják tartani. A gödöllői főgimnázium. A minoritarendi gödöllői főgimnázium ez évben megnyitandó V. osztályára nézve már megjött a minisztériumból a nyilvánossági joggal való felruházás. A vizsgálatok e héten befejeződlek. A hármas ikrek javára. Megírtuk a minap, hogy egy szegénysorsu rákosszentmihályi anya három egészséges leánygyermeknek adott életet. A családra a templomban is felhívták a hívek figyelmét s ezen a réven Pizl József polgártársunk két koronát küldött hozzánk a ritka módon megnépesedett család számára, A jószivü adományt a lelkészi hivatalba juttattuk s reméljük, hogy nemesszivü közönségünk további adományokkal és segít- j ségére siet a Böhm családnak, melyet a bőséges isten í áldás súlyos helyzetbe sodort. Itt említjük meg, hogy a három újszülött iker leányka teljesen egészséges és napról- napra szépen fejlődik. A templomban a család számára 10 korona gyűlt össze. Mazzantini Lajos. Szomorú sorsra juttatta a háború Mazzantini Lajost, a mi kir. Operaház egykori balletmesterét. Olaszországban született, de évtizedek óta Magyarországon él és régesrégen magyar állampolgár lett. A Rákos vidékén mindenki ismeri, mint ős- szentmihályi lakos, nálunk is sok jóbaráttal dicsekedhetett. A háború kitörése óta tánczmesteri foglalkozása jövedelmet nem hajt s ezért legutóbb mással próbálkozott s Rómában járt kinnt. Itt érte a háború kitörése. Nagy ügy gyei-bajjal tudott elmenekülni Prágába, hol szánalomra méltó helyzetbe jutott. Azt Írja, hogy szégyenli, hogy Olaszországban született. E miatt Prágában is sok kellemetlenség érte s haza vágyik, de egyelőre nem tud hazautazni. Sok magyarrá lett idegen származású embernek kell keservesen szenvednie a háború miatt, holott az évtizedek óta beolvadt honfitársak nem renegátok, nem elitélni való emberek. Elmúlt a szép május. Az esztendő legszebb hónapja, a kedves május elmúlt, elrepült a fejünk fölött. A kedves májusi virágok fonnyadnak, száradnak, elhervadnak. Telve van a város, meg a falu lehullott akáczfa-virággal. Véget értek a szép májusi ájtatosságok is, amelyeket egész hónapon át esténkint 727 órakor tartottak templomunkban. Három szombaton Wayand Miklós hit oktató mondott Máriát dicsőítő és erényeit magasztaló szentbeszédet. A bevezető és befejező ájtatosságot alkalmi beszéddel lelkészünk tartotta. A buzgó hívek mindig nagy számban vettek részt az annyira kedvelt májusi ájtatosságokon, melyeken a római pápa rendeletéből a békéért is imádkoztak. Évzáró vizsgálatok. A polgári leányiskolában a a múlt kedden tartották meg az összes felekezetek a hittanvizsgálatokat, pénteken pedig az évzáró vizsgákat. A IV. osztály vizsgáján az iskolaszék megbízásából Csizmadia Gyula a 111. osztályban Székely István, a II.-ban Krenedits Sándor, az I. osztályban Wayand Károly elnökölt. A tanítványok a nehéz és izgalmakban bővelkedő és a rendes tanítást meglehetősen zavaró esztendőben is alapos munkát végeztek és igen szép eredményt produkáltak. A vizsgákon megjelent érdelődő szülök hálával és nagy elismeréssel adóztak az érdemes tanítótestületnek. Csinos fabódét keresek megvételre Rákosszentmihályon. Ajánlatokat kérek Budapest, IX. kerület, Tüzoltó-utcza 58. szám. Baleset. Nándory György közúti vasúti ellenőr, aki legutóbb temette el korán elhunyt kis leányát, Margitkát, az elmúlt hét egyik estéjén fáradtan jött hazafelé Matild-utcai lakására. A Pálya-ut és Csömöri-ut fordulójánál, mikor már elindult a villamos, leugrott az első kocsiról, de oly szerencsétlenül, hogy a kerekek alá került, amelyek egyik lába fejét és a másik sarkát levágták és súlyos zuzódásokat is szenvedett. Most az egyik fővárosi kórházban fekszik nagy betegen. Megfoghatatlan, mily könnyelmű a mi közönségünk. Egymást érik a szerencsetlenségek és nem okul belőlük. Akinek az a hivatása, hogy másokra is felügyeljen, még az is meggondolatlanul ugrál le- és fel a villamoson. A héten Budapesten egy rendőrt is halálra gázolt a villamos pótkocsija. Ugrálni rendőrileg tilos, de még a rendőr sem tartja meg a szabályt bár néha életével lakói. Egy nap az oroszok között. Harcztéri levél irta: Enyetér László. 2 Kihúzom magam — a mellemig ért. Tisztelgünk. Bemutatkozom : nevem . . . , rangom főhadnagy. (Itt egy alaposat füllentettem, mert tizedes vagyok, de a nélkülözhetetlen tekintély kedvéért főhadnagynak adtam ki magamat.) Bemutatkozom magyarul, németül, franciául, de nem ért meg. Int egy tőle nem messze álló őrmesternek, ki mellénk állva, lehetetlen németséggel köszön és tolmácsolja nevemet, főhadnagy rangomat. Bemutatja az orosz századost is: Rarwescki százados, a 70-ik gyivizi 277. perejaszlovszkij 14 rotke parancsnoka. Elmondtam ideérkezésem körülményeit, hangsúlyozva, hogy az ünnepek alatt a mi katonáink már érintkeztek oroszokkal és én is csak jókívánságokat hoztam a magyar katonáktól. A tolmács, ki máskülönben zsidó volt, hadarva érttette meg a századossal szavaimat, közben sunyi pillantásokat vetett reám. A századosnak felderült az arca, mosolygásra húzta a száját, majd a katonái felé fordult, kezeit ökölbe szorította hatalmasan rázogatva parancsot osztogatott, mint később megtudtam, sajátkezű megfojtás terhe mellett megtiltotta, hogy a nap folyamán reánk, illetve a magyar állások felé lőj jenek. Egy másik orosznak pedig a vendéglátás mikénti megkezdésére adta ki a parancsot. Mikor az átvett rendelettel a házban eltűnt az orosz, óriási sürgés-forgás, karatyolás, zsivaj, szaladgálás volt hallható belülről, nagy vita kíséretében. A százados beszél, beszél, a tolmács pedig fordítja: „Zogth er e zoj . . . “ Tudomásomra adja rettenetesen túlzott, reprodukálhatatlan zsargomban, hogy a százados szívesen látott vendégének érezzem magamat és mehetünk a házba. Elől mentem én, utánam a százados, végül a tolmács. Egy előszoba féle földes helyiségbe értem, jobbról-balról 8 — 8 orosz állt fegyveresen, feszes haptákba. Fővetéssel tisztelegtek. Azután egy nagy konyhán mentünk körösztül, mely tele volt leánnyal és fiatal asszonnyal, kik sütés-főzéssel voltak elfoglalva. Abban a pillanatban, mikor a szobába értem rázendített a „muzik*. Két zenész katona hegedült, egy 9 éves orosz egyenruhába öltöztetett gyerek pedig egy két húros hangszert búgatott. Itt már nem katonák álltak sorfalat, hanem leányok, asszonyok vegyest, kik lelkes, örömteljes zsivióval fogadtak. Abban a pillanatban, mikor a következő szoba küszöbére léptem, megszólalt egy, már előre felhúzott gramofon. Csak pillanatok múlva jöttem magamhoz a csodálkozástól, mert a gramofon tölcsérjéből Solti Hermina hangja bugyogott ki: „Édes,