Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-06 / 23. szám
XV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1915. vasárnap, juníus 6. 23. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákossz ént mill ál y, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : RALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre .................8 kői Fél évre ... . . 4 . Negyed évre..................2 . EGY ES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Egyesülés. A rákosszentmihályi társadalom eggyé olvasztásának kérdése élénken foglalkoztatja az elméket. Általában nagy szeretettel gondol mindenki rá s őszinte igyeke- kezettel siet előmozdítani a közös óhajtás megvalósítását. Ma, amikor a nagy kaszinó taggyüjtő ivei egy hét óta özönlenek már főjegyzőnk kezéhez, már felesleges az egyesítés módozatairól töprengeni. A közhangulat igazolja, hogy az újonnan alakulás módja volt az egyedül szerencsés megoldás és ezen az utón immár bizonyossá vált, hogy Rákosszentmihály intelligens társadalma a nagy kaszinó keretében egybeforr. Egy hét még csupán és a nagy mü készen áll. Boldogan, büszkén és megelégedéssel állapítjuk meg ezt. Ilyen körülmények között jóformán tárgytalan az a jóindulatú czikk, amelyet az uj kaszinó dolgában ma kaptunk. A megoldás, melyet ajánl, nem is lenne tetszetős, annál kevésbbé könnyen kivihető. A gyökeres orvoslás helyett csak újabb bajokat és bonyodalmakat idézne elő. Hogy mégis közreadjuk, Írója személyének megbecsüléséül és azért történik, mert ebben a kérdésben minden olyan szónak, mely a czél érdekében hangzik fel — utat nyitunk s még a véleményünkkel nem egyező ötletet is a közönség elé bocsátjuk, hogy arról szabadon Ítélhessen. Mi azt hisszük, hogy a nagy kaszinó megalakítása s társadalmunk egyesítése olyan nagyszerű czél, amely mellett minden szempont eltörpül és háttérbe szorul. Igazán nem lényeges, hogy a meglevő egyesületek hogyan bonyolítják le a saját ügyeiket. Bizonyára egy kis odaadással nagyobb baj nélkül kikászolódnak kötelezettségeik hálójából. Ha pedig súlyosabb teher maradna fenn, — a nagy, erős társadalom majd talál módot reá, hogy valamikép segítsen rajtuk. Ezzel nem lehet és nem szabad megakasztani az igazi egybeforrás folyamatát, mely hál’istennek, szerencsésen megindult. Az egyébként érdekes és szép czikk a következő: ! * Rákosszentmihályon lakó társadalmi szervezetbe tartozók között nincsen senkisem, ki nem érezné és nem tudná, hogy a szétforgácsolt társadalmi erőket egyesíteni kellene. így, a mint fennállanak, sem egyes tagjainak, sem a köznek mitsem nyújthatnak. Itt is, mint mindenütt, hol kötelezettség áll fenn, joggal követelheti minden egyes tag: „do, ut des,“ „adok, de adj te is.“ Már pedig a mai szétforgácsolt tagozatok szűk anyagi, viszonyaik következtében a legminimálisabbra redukált igényeknek sem képesek eleget tenni. Érezzük és tudjuk, hogy ezen segíteni kell. Hogyan ? E kérdés megoldásától függ Rákosszentmihály község további fejlődése és társadalmi élete. Egységes és életrevaló társadalmi szervezet úgy anyagiakban, mint politikai vonatkozásokban éltető befolyással bir a község vezetésére, annak terheit — amennyiben a községházában levő helyiségeket kibérelné — könnyítené. Rákosszentmihályon még nincsen, vagy legalább tnagyon kis mértékben van megállapodott lakosság. Az itt- akók nagy része ideköltözött kisérletképen azon hiszem- ben, hogy itt könnyebb a megélhetés és kellemesebb a helyzet. Az ember azonban elsősorban társadalmi lény, mint ilyen szükségét érzi a többi társadalmi egyénekkel érintkezésbe lépni, eszmét, gondolatot cserélni és egész napi munkája után szórakozásra is vágyik. Ha ezt a rákosszentmihályi társadalom nem képes nyújtani, az ideköltözöttek nagy hányada visszamegy a fővárosba, vagy olyan helyre lakni, ahol a többiekkel együtt az eleven társadalmi életet is meg fogja találni. Nálunk — sajnos — ez még nincs. Ennek megteremtésére felvetett eszmék, t. i. az eddigi szervezetek megszüntetése mellett egy egészen uj szervezetet alakítani, illetve egyik szervezetnek a másikba való olvadása személyi és tárgyi nehézségekbe ütközik. Az egybeolvadás személyi akadálya az, hogy a mi kis társadalmunk ép azért, mert heterogen elemekből áll, nem elég fegyelmezett. Minden egyes tagja azt hiszi magáról, ő több, mint a társa. „Én, ki a tisztviselői hierarchia magasabb fokán állok, csak nem deferálok egy kisebbrangu tisztviselőnek. Nevetséges dolog, hogy én mint állami tisztviselő, a szervezetben kevesebb legyek, mint egy iparos vagy kereskedő, ki tőlem és a többi tisztviselő társamtól él.“ Valljuk meg őszintén, ily kifakadások és kijelen- í tések mindennapiak és nem is fognak megszűnni mindaddig, mig a társadalom különböző rétegei egy közös czél szolgálatában hosszabb ideig együtt nem fognak működni. Ezen személyi motívumoknál azonban még sokkal nagyobb a tárgyi akadály. Azt hiszem, nem tévedek abban, hogy minden társadalmi szervezetnek harmadik személlyel szemben kötelezettségei vannak, viszont mindegyiknek tagjaikkal szemben jogaik vannak vagy hogy nevén nevezzem a gyermeket, minden szervezetnek adóssága van és mindenik szervezeti tagok között igen sokan vannak tagdíj hátralékban, melyek behajtására a szervezetek jogosultak. Egybeolvadás esetén ki fizeti az adósságot, ki hajtja be a hátralékos tadijakat ? Hiszen könnyű lenne kimondani, hogy mindenik szervezet az uj szervezetbe jogait és kötelességeit magával viszi. Ez azonban alig lenne keresztülvihető s ha igen, már a folytonos anyagi küzdés csiráját rejtené magában. Az pedig, hogy a szervezetek tagdíj nélkül fizessék meg adósságaikat, csak akkor lenne keresztülvihető, ha vezetőik magukra vállalnák. Erre alig hiszem, hogy hajlandók lennének. __________ Lap unk mai száma 12 oldal.
