Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-17 / 3. szám

XV. évfolyam. Rákosszentmihály 1915 vasárnap, január 17. 3. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre . : ... . 8 ko' Fél évre ......................4 . Neg yed évre ..... 2 . EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Mire az ég kiderül . . . Okos dolgot emlegetett legutóbb egy napilap. Azt fejtegette, hogy a háború ellenére is dolgoznunk kell a jövő számára, hogy majd akkor, ha véget ér ez a ret­tenetes háború, előkészülten érjen a pillanat és zökke­nés nélkül jussunk vissza a normális viszonyok közé. Nehogy akkor kapkodjunk és fokozzuk s várható nyo­morúságot azzal, hogy uj közmunkákat, keresetforráso­kat nem biztosítottunk s nem követtünk el mindent, hogy életünk minél gyorsabban visszatérhessen a ren­des mederbe. Mig odakint tombol a vihar, zug a fergéteg: akik idehaza maradtak, azoknak íontos hazafias feladatuk, hogy a rendkívüli idők okozta munkák odaadó el­végzésén kívül, csendben, de törhetetlen bizalommal és igaz lelkesedéssel tovább dolgozzanak a jövő szá­mára is és nagy előkészültséggel várják a háborúból hazatérő véreinket, hogy polgári foglalkozásuknak meg­felelő teret találjanak az áldásos béke idején. Színtiszta igazság ez nagy, általános, az egész nemzetet érdeklő dolgokban csakúgy, mint a kisebb közösségek apróbb jelentőségű és helyi érdekeltséget érintő ügyeiben is. Az egyes községek alkotják az országot s az ország jóléte a községek virágzásán alapul. Ha megbénítja is nagyrószben karunkat a vál­ságos idők hatása, megmaradt erőnkkel annál nagyobb energiával kell már most dolgoznunk a jövőnk érdeké­ben, abban a szilárd meggyőződésben, hogy a vihar ha elvonult, kiderül az ég, íelsüt a nap és a kalászérlelő sugarak áldása akkor lehet csak termékeny, ha a vetés munkáját el nem mulasztottuk s a meleg fénysugár nem puszta parlagot talál földünkön. Rákosszentmihálynak sok fontos ügyét akasztotta meg a háború. Természetes, hogy józan ember nem próbál építeni akkor, amikor földrengéstől inog a talaj. Türelemre, önmegtartóztatásra van tehát szükségünk egyelőre, hogy kivárjuk az idők jobbulását. De csügged­nünk nem szabad. Bizalmunk, megrendithetetlen remé­nyünk meg nem fogyatkozhatik s lemondanunk semmi­ről sem szabad, csak várnunk kell. Addig dolgozzunk csendben, előrelátó módon az előkészítésen, hogy majd azután egyszerre és idővesztegetés nélkül sokat produ­kálhassunk. Eljön az idő, hogy számot kell majd adnunk arról, mint teljesítette kötelességét ki-ki e nagy napok­ban és akkor, a nagyszerű számadáskor, Ítélni fognak mindenki felett, ügy legyen, hogy valamennyien nyu­godt lelkiismerettel és jogos önérzettel álljunk helyt tetteinkért. Sok közérdekű feladatunk között semmi sem sür­gősebb és időszerőbb nálunk, mint az a szép vállalko­zás, amelyet helyi társadalmunk egybeforrasztása érde­kében kezdettünk. — Áll már a fényes csarnok, ott emelkedik az uj községháza, melynek egyik jelentékeny részét arra szántuk, hogy befogadja magába egységessé vált társadalmunkat. Alig választ már el néhány hónap, hogy ezeket a helyiségeket el kell foglalni rendelteié süknek át kell szolgáltatni. Nincs tehát vesztegetni való idő. Ne mondja senki, hogy most a haza ügye aggaszt s nincs kedv és hangulat társadalmi akcziók lebonyolí­tására. A haza ügyét majd megvédik a harczmezőn vé­reink, kik ott, mint egy test egy lélek áldozzák eletüket és vérüket a szent ügyért. Mi ne tanuljunk tőlük t st- vériséget, szereteted összetartást most, a nagy érzések, a nagy fellángolások idején ? Nézzünk körül házunk táján, látunk-e igaz és I őszinte közeledést ostoba módon szétforgác-olt polgár­ságunkban olyan igazán, a hogy azt ma elvárni lehet és kell? Hát mért kerülgetik itt is, ott is, mint a forró kását, a nagy kaszinó ügyét? Mért nem tört ki már eddig is spontán és feltartóztathatatlanul a közös érzés, me!y ledönt minden idétlen válaszfalat? Ne mondja senki, hogy a kaszinó csak mulatságok rovatába tartozik, tehát most nem időszerű. A nagy­kaszinó a társadalmi egyesülést jelenti, ez pedig nem léhaság, hanem a legkomolyabb hazafias, nemzeti és lelkiismeretbeli kérdés. Ha most össze nem tudjuk ková­csolni, akkor sóha többé, s akkor szégyen és nevetség tárgya lesz ez a szépre s jóra mindig hajlandó, nemes- | lelkű, de szeszélyes és makranczos közönség. Az idő sürget, ügy lehet, a tavasszal más világ vár reánk; szebb, jobb, boldogabb. De akár az öröm napsugarában fürdünk boldogan, akár a dühöngő elemek elől bujunk össze még mindig és várjuk a vihar el- vonultát: május elsejére, tavasz ünnepére, közös fészek vár s ott együtt, egyesülten kell sorsunkat elviselnünk. Társadalmunk uj. közös csarnoka felépült s ha komoly csendben, ha zajos örömben, de ott találkoznunk kell! Elérkezett az idő; akik itthon munkálkodnak a közös jó érdekében, bontsák ki a zászlót s gyűljenek alá igaz szeretettel az igaz testvérek. Ne legyen közöt­tünk mostoha senki, ne maradjon el önmagát kiközösítve egyik sem. A rákosszentmihályi polgárőrség. A rákosszentmihályi önkéntes polgárőrök múlt vasárnap tették le a szabályszerű esküt Kiss Tibor tb. főszolgabíró kezébe. A főszolgabíró igen szép, hazafias szellemű és lelkes hangú beszédet intézett a polgárőrség tagjaihoz, kik a községháza valamennyi helyiségét szinültig meg­töltötték s még igy is alig fértek el. A beszéd rend­kívül mély hatást tett a hallgatóságra s igen nagy lelkesedést keltett. A polgárőrök nevében Krenedits Sándor főjegyző­főparancsnok mondott köszönetét a főszolgabírónak s szintén nagy hatással bizonyította polgártársaink vállal­Lapunk mai száma 12 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom