Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-23 / 21. szám

X.V. évfolyam. Rákosszentmihály, 1915. vasárnap, május 23. 21. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÄKOSSZENTMIHÄLYI ÉS RÁKOSVIOÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ....................8 kői Fél évre..........................4 . Negyed évre.....................2 . EGY ES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Pünkösd ünnepén. ; Puskaropogás és ágyudörgés között érkezett meg \ a kereszténység harmadik nagy ünnepe, pünkösd, a szeretet ünnepe is. A harczok izzó levegőjében nyílik ki a pünkösdi rózsa, a szeretet és öröm szimbóluma. Tíz hónapon át századokat élt az emberiség, századokat élt a nemzet. Az a kép, amelynek az emberek élő alakjai, megdöbbentően megható, borzalmasan nagy­méretű. Magasan felülmúlja azokat a fogalmakat, amelyeket országok keletkezéséről és pusztulásáról vet I vászonra a legnagyobb művészi képzelet vagy ismertet a legterjedelmesebb történelem. Az a szenvedély, amely a kereszténység legnagyobb ünnepét sem hagyja nyugodtan, tovább folytatja iszonyú küzdelmét. Ez a küzdelem a szeretet ünnepén is szemben találja magát az igazságért, jogért, a hazáért, az emberiség hosszantartó békéjéért csatázó nemzettel. A nagy nemzeti ünneptől kezdve tiz hónapon át zug az ágyú, nem békés polgár a nemzet gyermeke, de harczos katona. Az ünnep felemelő, vigasztaló hatását elnyomja a harcztéren a fegyverropogás, itthon a köny és a gyászzsolozsma. Mintha a szeretet angyalai eltávoztak volna a földről. Mintha lehullott volna az a csillag, mely az emberiséget a czivilizáczió, a humanizmus felé száza­dokon át vezérelte. Mégis vigasztalólag fogadhatjuk a szeretet szent ünnepét, mert a magyar nemzet nem vétett az igazság, a szeretet ellen, midőn honszerelmében szembe szállt és szembe száll ellenségeivel; nem vét a szeretet ellen, amelylyel főkép családjának, honfitársainak, nemzetének, hazájának tartozik. Hiszen a világ Megváltója is elsősorban hazájához fordul szeretetével. Az apostolokra is hazájukban szállott a szeretet szent Lelke, hogy égő, lángoló szeretettel felgyújtsák a sziveket, hogy hirdessék az igét, hogy lerontsák a bálványokat; hogy uj világot, egy más világot alkossanak, amelyben legfőbb törvény legyen a szeretet; amelyben az Isten képére teremtett ember nem hajtja rabigába embertársát, de leismeri emberi méltóságát; letöri a rabszolgaság bilincseit, mit az emberi kevélység és gőg rakott embertársaira, hogy megosto­rozott, megkínzott, keresztre feszitett testükön át győ­zedelmeskedjék az igazság és szeretet. A magyar nemzetnek is mindig voltak hitvallói, apostolai, lánglelkü hazafrai, hős katonái. A győzelmi babért ott látjuk a hősi kard, irói toll és munkáseszköz mellett. Mindig voltak a nemzetnek vértanúi és ezek voltak legtöbben. Vérvirágok a múltak csatasikjain ... a hazafiság apostolai . . . vértanúi a Kárpátokban, ahol már annyi­nak ismeretlen vagy közös sírján a Kárpátok szele hintette el a vadvirág magvát... s az erdők madarai zengik altató dalukat . . . mig itthon a gőgicsélö szóra néma könnyel felel a hátramaradt özvegy, mig a nemzet | szivében olthatatlan fénnyel ég a hálás szeretetnek | soha el nem hunyó szent szövétneke. Nagyok ők, még a legkisebbek is, kik dicső hazánkért küzdenek, véreznek, hazánkért halnak meg, akik hősi halált haltak . . . apostolok, a honszeretet apostolai, akiknek példájuk gyújt és lelkesít . . . láng­nyelv az ő lelkűk, amely szivünkhöz szól, meggyujtja a lelkekben az áldozat tüzét, egybeolvasztja a nemzeti érzés, testvéri szeretet tiszta szinaranyát. Tisztitó szél a Kárpátok szele, amely elhordja az érzéketlenség és közöny üres polyváját. Fuvalatára kinyílnak a szivek legszebb pünkösdi rózsái, az áldozatos honszeretet oltárra illő legszebb virágai. A kiállott küzdelem a lelkierő hatalmát önti a küzdőkbe, felemeli a nemzet fiait abba a magas régióba, ahol a szeretet napja világit, melegít. Ez a szeretet ad irt a vérző sebekre. S a nemzet? Mint a vihar által tördelt, de ki nem irtott erdő újból zöldelni kezd, vi­rulni kezd újból a nemzet élete s uj lombokat fakaszt. Áldozati ünnep volt a pünkösd az Ó-szövetség népé­nek, midőn kelet virányain az aratás legelső zsengéit hoz­ták áldozatul az Urnák. Áldoztunk már mi is, de nem mond­hatjuk el az Égre tekintve : „Eleget adtunk...“ csak azt mondhatjuk el: „Áldoznunk kell Uram, mig áldoznunk szent akaratod.“ Áldoznunk kell, mig megérik nemze­tünk részére a győzelmi kaiász. A törvény kihirdetésének is emléke volt ez ünnep. Az ez és az marad nemzetünkre nézve ma és mind­örökre. Lángbetükkel írva világit a jövő századok mélyébe, hogy fejedelmi törvény a szeretet, az igaz honszeretet. Szent örökség gyanánt hagyják a küzdő hősök a jövő nemzedékre. Isten elhozza majd a béke szent napját, mely után a nemzet a bölcsesség és szeretet megértő munkájával fog újból alkotni. Teremtő lélek szállj le ránk . . . add a kitartás, vigasztalás, újjászületés lelkét a nemzet gyermekeibe 1 Egy nap Bécsben­Két rákosszentmihályi előfizetőnk a napokban Bécsben járt. Hazaérkezvén, sok érdekes dolgot beszél­tek el a császárvárosról, hol szintén nem minden fené­kig tejfel, hiába hiresztelnek róla tücsköt-bogarat azok, akik a színét se látták. Bizony Bécsben is kukoricza liszttel küzködnek s még nehezebben lehet hozájutni, mint nálunk. Ott igen szigorúan veszik a kenyérszelvényeket. Az idegen utas a vendégfogadóban kapja meg a magáét, mert e nélkül a legelőkelőbb vendéglőben sem kap a drága pecsenye I mellé egy falat kenyeret. __________________ Lap unk mai száma 14 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom