Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-25 / 17. szám

RÁKOS VIDÉKE 17. szám. 4. oldal. Galaschek Ferencz betegsége. Mint örömmel érte­sülünk kedves polgártársunk, a nag\ beteg Galaschek Ferencz állapota javulásnak indult. Bár a súlyos bajt még nem győzte le teljesen, de a betegség lényegesen enyhült. Érdekes, hogy mindig figyelmes és páratlanul udvarias barátunk betegsége alatt sem tagadja meg önmagát s most is szeretettel megemlékszik ismerősei, barátai nevenapjáról, hűségesen elküldvén figyelmes üdvözléseit A jókivánatok hét tetővel szállnak visszafelé azzal, hogy bárcsak mielőbb újra itt látnánk már ismét magunk között épen és frissen, mint azelőtt. Halálozás A közbecsülésben álló Petráss családot mély gyász érte Rákosszentmihályon. A forrón szere­tett, kedves nagymama, Petráss Istvánná édes anyja, őzv. szuboticzai Kiss Frigyesné, szül. szuboticzai Kiss Etelka, április 17-én délután V45 órakor, életének 84 ik évében rövid szenvedés után elhunyt. Előkelő és nagy­számú rokonság élén három gyermeke szuboticzai Kiss Manó, bazelidesi Petráss Istvánné és szuboticzai Kiss Czeczilia gyászolják. Nagy részvét mellett temették el a róm kath. egyház szertartása szerint a rákosszent- mihályi temetőben. Hauser Gyula anyósa felgyógyult. Megírtuk annak idején, hogy Hauser Gyula biró anyósát, özv. Deinaiszky Jánosnét sajnálatos baleset érte, minek közvetkeztében a család a beteget a Pajorszanatoriumba szállította, hol, mint örömmel értesülünk, a csonttörés hosszú, gondos kezelés után begyógyult. Hauser biró lábbadozó anyósát most hazaszállittatta Rákosszentmihályra s itt leánya, Hauser Gyuláné részesíti szerető ápolásban üdülésének ideje alatt. A mi katonáink. Kedves levelező lapot kaptunk a héten a harcztérről. Farkas Ferencz dr. főhadnagy és Pillér György állatorvos közösen küldik üdvözleteiket Orosz Lengyelországból az itthonmaradottaknak. Öröm­mel lelték fel egymást a messze idegenben és soraik­ban lapunknak is juttatnak jóleső megemlékezést, töb­bek közt ezt írván : „Valami nagy gyönyörűség itt, az idegenben olvasni a Rákos Vidékét!“ — ügy látszik, nemsokára a három Partos testvér is hadiszolgálatba kerül. Mindhárman katonák most is, de egyelőre még Budapesten maradtak volt. — Itthon járt a napokban Klimkó László huszárhadnagy, ki a Száva partján tel­jesít szolgálatot s már ki is tüntette magát. — Megse­besült Tóth Gyulának, ismert anna-telepi polgártársunk­nak fia. A Kárpátokban csatázott s kezén kapott könnyebb sebet, amellyel haza került. — Ugyancsak hazaérkezett a héten Kollmann Emil, a m. kir Opera- ház nálunk is ismert tagja. A Kárpátokban munkás­osztagban működött s vitézségéért a bignum laudist nyerte el és főhadnaggyá lépett elő. Hivatalos külde­tésben jár s megy vissza a harcztérre. — Kitüntette ma­gát Grósz Ernő is, az anna-telepi Kolos és Grósz tégla­gyáros czég tagja. Mint a miskolczi 65. gyalogezred zászlósa vonult be a háború kezdetén s eddig állítólag százötvennél több ütközetben vett részt. A vezetése alatt álló hatszáz katonával 2500 oroszt fogott el Duna- jec mellet. Ezért a vitézi tettéért hadnaggyá léptették elő és vitézségi érmet kapott. Most négy hete Rákoson átutazott, Galicziából Bukovinába, hol ismét oly hősie­sen harczolt, hogy a német vaskorona kitüntetésre ter­jesztették elő. — Korpás Béla tüzérkáplár a Kárpátok­ban harczolt vitézül, de márcziusban megsebesült és hazakerült. — Haupt Károly és Schnur Péter Przemysl hős védőseregében voltak és orosz fogságba estek. — Harbach Gyula honvéd szintén derekasan kivette a részét a nagy harczokból. Három kitüntetést is kapott. A Kárpátokban megsebesülve, németországi kórházba vitték. — Mészáros Sándor 32-es és Mészáros István 68 as harezosok is megsebesültek a kárpáti küzdelmekben. Előbbit Budapestre, utóbbit Aradra vitték kórházba. — Berki János honvéd Homonnáról irt legutóbb deczem­ber hóban. Azóta nem tudnak róla — Menich József (Antal fia) állítólag elesett a kárpátokban. Valószínűbb azonban, hogy sebesülten orosz fogságba került. — Hasonlóképen eltűnt Pálfi Rezső is — Bóta Béla, aki a szerb harezokban megsebesült szakaszvezetö lett és érdemkeresztet is kapott. — Mühlbacher György már felgyógyult sebéből — Misák Mihály császárvadászt őrvezetővé léptették elő és a franczia határra vitték. — Meszes Lajos, aki több kitüntetésben részesült már, Zimony- ban fekszik betegen — Hagl József huszár pedig Tordacson. Márton Zoltán gépkocsi ezredével Klosteinburgban van. — Kuncs Pál a Kárpátokban, Makádi János orosz Lengyelországban harczol, Juhász László sebesülten került Budára kórházba, Székely Miklós vártüzér Komá­romban van, Czurmul József pedig a fővárosban teljesít tűzoltó szolgálatot. A Közúti közgyűlése. A Budapesti Közúti Vaspálya Társaság 21-én tartotta meg 50-ik évi rendes közgyűlését Lánczy Leó v. b t. t. elnöklete alatt, a kereskedelemügyi miniszter kép­viseletében Hegyeshalmy Lajos dr. miniszteri tanácsos jelent meg. A formaságok elintézése után Lánczy Leó elmondotta megnyitó beszédét, melyet a Közúti vaspálya társaság 5ü éves fennállásá­nak szentelt. „Sajátságos fátumnak lehet minősíteni, - mondotta többi között — azt az érdekes jelenséget, hogy társulatunk meg­születése és megalapítása éppen egy korszakot alkotó háború küszöbén fogamzott meg. Az osztrák-porosz háború előzményét és készülődését értem ez a'att, mint a hogy 50 éves évfordulója is világra szóló háborús események közepette folyik le Ezen két történelmi korszak eseményei közé ékelve megelégedéssel mutatunk rá azon megszakítás nélkül való óriás fejlődésre, a melyre vállalatunk büszkén tekinthet vissza. Az ötven éves jubi­leumot a társaság a fönnforgó viszonyok között nem ünnepli ugyan meg formailag, de az igazgatóság nem zárkózott el az elől, hogy amint az ilyen nevezetes alkalmakkor szokás, a tár­saság alkalmazottairól megemlékezzék. E czélra az igazgatóság egy nagyobb összeget fordít, amivel egyúttal a társaság alkalma­zottainak a jelenlegi drágaság közepette segítségére van. Imrédy Kálmán dr. részvényes hangoztatta, hogy az igazgatóság a háborús viszonyok rendkívüli nehézségei közepette is megállta helyét és zavartalanul fenntartotta az üzemet. Csak a leglelkiismeretesebb munkával és nagy körültekintéssel lehetett a háboiu okozta bo­nyolult feladatnak teljes eredménnyel megfelelnie, miért is indít­ványozza, hogy fejezze ki a közgyűlés az igazgatóságnak, Sándor Pál vezérigazgatónak, az egész tisztikarnak és személyzetnek teljes elismerését és köszönetét. Schwarz Vilmos dr. részvényes javasolja, hogy a társulatnak a háborúban hősi halált szenvedett alkalmazottainak neveit a közgyűlés jegyzőkönyvében öiökitsék meg. (Általános helyeslés) Wodíaner soma a kistarcsai gyár üzleti eredményét tette szóvá. Sándor Pál vezérigazgaió minde­nekelőtt hálás köszönetét mondott az összes felszólalók tárgyi­lagos bírálataiért. Az elismerés különösen jólesik most, a mi­dőn az igazgatóság kisebb osztalék kifizetését javasolta. Fölsorolta végül azt az áldozatot, a melyet a társaság a hadba- vonult alkalmazottak és azoi< családjaikért, valamint a társadalmi akcióban való erős résztvevős lévén hozott. Az adott felvilágo­sítást a közgyűlés élénk helyesléssel fogadta. A vita berekesz­tése után az elnök kimondotta, hogy az elesett alkalmazottak emléke a jegyzőkönyvben megörökittessék és fö hívására a köz­gyűlés hálás kegyeletének fölállással adott kifejezést. Azután a közgyűlés megállapította a mérleget és zárszámadást és elhatározta, hogy osztalék fejében részvényenként 25 K-t, élvezeti jegyenként 15 korona fizettessék, 685.530 korona és 86 fillér pedig a jövő évi számlára átvitessék. A szelvények május i-töl kezdve a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és az Általános Hitelbank pénztárai­nál fognak beváltatni. A közgyűlés a felügyelő-bizottság eddigi tagjait újból megválasztotta. Az okos tehén. A most folyó rettenetes háborúban tör­tént, hogy ellenségeink, kivált Belgiumban szándékosan elárasz­tották azokat a területeket, melyeket más módon a németek hó­dításától megóvni nem tudtak. Egy ilyen elárasztott területre ki­küldtek a németek nehány kisebb csapatot csolnakokon, hogy az elárasztott falukban és majorokban nézzenek szét, nem találnak-e megmentendő élőlényeket. Egy majornak istállójában nagy meg­lepetésükre egy tehénre bukkantak, mely a jászol keskeny pere­mén állva fejét, illetőleg orrát oly magasra tartotta, hogy az a vízből kiállott. A tehén fején pedig hat kis törpe kínai tyúk helyezkedett el. Így a tehénnek okos ösztöne saját magát és a tyúkokat a vízbe fulladástól megóvta. Gondatlan anya tragédiája. Borjádi János rákos­palotai káplár kiütéses tífuszt kapott a harctéren és bele is halt betegségébe. Szegény édesanyját annyira lesújtotta a bánat, hogy fájdalmába beleőrült. Nem hagyta nyugodni az a tudat, hogy fiát megmentette volna az életnek, ha Szanitécz tetüport küldött volna neki, a mely szer tudvalevőleg az egyetlen biztos irtószere a kiütéses tífuszt okozó ruhatetünek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom