Rákos Vidéke, 1914 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-19 / 29. szám
29. szám. RÁKOS VIDÉKE 7. oldal. sikerére nézve. A nőszerepeket Vincenc Ilonka és Anna, Farkas Tusi és Hensel Mimiké fogják játszani. Vincenc Ilonka tehetségéről a RAFC. téli mulatságán győződött meg közönségünk, Vincenc Anna néhány éve szintén ismert komika volt. Farkas Tusi kitűnő alakitóképessé- gét már töbször méltatta a „Rákos Vidéke“ s ő kétségkívül egyike a legkedveltebb női műkedvelőinknek; Hensel Mimikében pedig bájos naivát fedezett fel a rendezőség. A férfiszereplők sorában ott van a legnépszerűbb fiatal komikus, a kitűnő Kiszer Ágoston; a nagyszerű bonvivant: Ényetér László és a nagy kedvességnek örvendő Farkas Imre, továbbá két uj műkedvelő: Szabó Géza és Schirger Lajos. A rendezés nehéz munkáját Farkas Imre végzi, Gönczi Grotta Gyulának, a fiatal műkedvelők szeretett Gönczi bácsijának szives közreműködésével A mulatság az Otthon káváház és mozgó helyiségeiben lesz. A mozit erre az alkalomra ismét tánczteremmé alakítják, mert ez az egyedüli helyiség, amely a RAFC. nyári mulatságainak nagy közönségét befogadhatja. Gyermektorna« Élénk élet uralkodik a Gserjesi-féle tornaiskolában. A fiuk hétfőn-csütörtökön, a leánykák pedig szerdán és szombaton tornáznak a jól felszerelt tornatéren. A komoly munkát játékkal fejezik be, mi jót tesz a gyermek testének-lelkének. A RAFC augusztusi nagyszabású sportünnepélyén fogják bemutatni ügyességüket a nagyközönségnek. Fogzási nehézségeket nem szenved át az a csecsemő, kinél az elválasztás pillanatától kezdve a Phosphatine Falieres-t használják tápszer gyanánt, Ma már minden gondos anya egyetlen óhajtása gyermekét az elválasztás idejétől kezdve csakis a világhírű kitűnő gyermekliszttel táplálni, mert a Phosphatine Falieres nagyon könnyen emészthető, igen kellemes izü, 1 doboz 3 korona 80 fillér minden gyógytárban. Az ipartestület köszöneté. A Rákosszentmihály— czinkotai általános ipartestület köszönettel nyugtatvá- nyozza a következő adományokat, melyek zászlószeg megváltása czimén alapjukat gyarapítják. Az ipartestület zászlóalapjához járultak 10 koronával: Szentivány Gusztáv, Varga János, Czinker István, Juhász József, Polgár István, Fischer Győző, Lovag Truzsánszky Győzőné, Márkus Károly, Oprea György, Dr. Herczeg József, Jablanczky Ferencz, Bazsák Lajos, Schwarcz Antal, Döffel László, Dr. Spett Ferencz, Sárkány Jakab, Léde- rer Imre, Lakits János, Horváth Adolf, Szvotisch Lajos, Petri Ádám, Dr. Jánossy Imre, Dr. Léderer Sándor, A Jópásztorok, Nagy Zsigmond, Chirke Lajos, Szednicsek Frigyes, Weinwurm János, Stanek János, Fazekas Ágoston alispán, Weisz Ignácz, Lőwy Mór, Mülbacher Márton, Csongor Gyula, Rákosszentmihályi fogyasztási szövetkezet, Kubinyecz Gyula, Schwerczig Antal, Peká- novics András, Glatz Lajos, Zirmann János, Hóra János, Faller Nándor, Baranyai Ernő, Tó völgyi N., Kecse Nagy Sándor, Schaller Márton, Szilágyi Gábor szolgabiró Gödöllő, Névtelenek asztaltársasága, özv. Beniczkyné gróf Batthyány Ilona, Hann Lajos, Hanza András, Kiss Tibor tb. főszolgabíró Gödöllő, Szabó István, Tálas Ferencz, Pálfy János, Csergheő Ervin, Szandovics Jakab, Pollák Károly, Auguszt Béla, Várhegyi Aladár és Pallaghy Ilona, Friedrich István, Gömöri ipartestület, Hausecker Sánddr, Krajcsovics Rezső, Neudorfer József, Kisdaróczi József, Ipolysági ipartestület, Ocker Gyula, Csapka István, Kovács István, Wuts József, Király János, Friedrich Ferencz, Hermann Ferencz, Spalt Mátyás, Csizmadia Gyula, Balázsovich Zoltán, özv. Biró Jánosné, Szlanár Antal, Wax Andor, Pollák Miksa, Révész Mihály, Pálinkás György, Malom- sóki József. 8 koronával: Ivánczky József. 7 koronával: Udvardi István. 6 koronával: Torosi Szaniszló, Madarász József, Dr. Keresztes István, Kesztler Árpád, Tall Ferencz, Peczkay Márton, Havancsek Lajos, Tatai István, Szabó Pál, Balassa Márton, Freiberg er András, Tichy Ferencz, Török Antal, Balogh Ferencz, Pál Lajos, özv. Ritzovné. (Folytatása következik.) A Viribus Unitis a trieszti kikötőhöz ért. Az Adria vize is gyászolni látszik a nagy halottak felett. Mint, aki igen szomorú kötelességet teljesít, úgy billegeti a viz a hatalmas konstruktiót, a benne fekvő eszközét a kikötő felé. Reggelig falai között tartotta a nagy halottakat. Mintha tudná, hogy nem örülnek most megérkezésének. Mily más fogadtatásban is részesült volna, ha elevenen, győzelem ittasan hozta volna gazdáját haza a hűségesen küzdő katonák elén. A hivek, alattvalók ezrei álltak a kikötőnél órákig, Radó féle távcsővel gusztálván a hajó szomorú tova siklását a vizen és ugyancsak a fenti czégnél beszerzett fényképezőgéppel különféle felvételeket csináltak. A közönség köréből. Levél a Bur-vasutról. Tisztelt szerkesztő ur! Engedje meg, hogy én is a felszólalók sorába lépjek s fogadja előre is köszönetemet, hogy teret ad levelemnek. Nem magamért beszélek, hanem közérdekből irom e sorokat, hátha figyelembe veszik s örömet szereznek nekünk, utasoknak. Nem kerül semmi áldozatba, csak akarják egy kicsit. A budapesti végállomáson nagy a fejetlenség a vonatok indulása körül. Nincs egy rendező vagy másféle ilyen közeg, aki a közönséget tájékoztassa. Az indulást jelző tábla ad valamelyes útbaigazítást, de ez nem elegendő az utasok kellő felvilágosítására; arról pedig, hogy a Búr „H*-kocsi megérkezett, vagy indul, egyáltalán nem tesz közlést. Ha a „H*-kocsi bejön egészen az állomásépületig, akkor még hagyján a dolog, de gyakori eset, hogy teljes inkognitóban megáll az állomáson vesztegelő vonatok előtt, jó messze kinnt, s aztán suttyomban elindul, a nélkül, hogy a várakozó utasok észrevennék. A minap is szakadó esőben vártuk sere- gestől az állomásépület eresze alatt a Búr-kocsit, s mikor jó félórai ácsorgás után zúgolódni kezdtünk, akkor világosított fel a rendőr, hogy : „Ott megy, kérem, éppen most indult el. Mióta az urak itt vannak, már a második ..." Valami előzékenységet mégis csak megvárhatnánk, mi utasok is, akiknek életveszélyes síneken, vonatok közt kell esőben botorkálni, hogy a titkon közlekedő villamost elcsípjük. Tisztelő hive H—r /. Megint a bérletjegy-váltás. Igen tisztelt szerkesztő ur! B. lapja „A közönség köréből* ez. rovatában olvastam a hátrányokat a bérletváltásban. Én is bátorkodom hozzácsatlakozni. Ugyanis a bérleteket a hónap 30-án, 31-én és 1-én adják ki, de azon kellemetlenséggel, hogy ők déli szünetet tartanak és igy 12 órától 2 óráig nem lehet bérletet váltani. Én is úgy jártam a múltkor. 12 óra előtt 5 percz- czel ott voltam a pénztárnál, de előttem még ketten álltak. Mire reám került volna a sor, lecsukták az ablakot és azt mondta a hivatalnok, hogy délután 2 órától megint lehet váltani. Persze én evvel nem voltam megelégedve és követeltem, miért tartanak ők déli szünetet. Erre odajött az állomástisztviselő, reám förmedt a következőképen: „Hát maga nem eszik délben? Nekünk is enni kell.“ Jól van, arra semmi kifogásom nincs, hogy nekem, valamint nekik enni kell, de miért nem ülhet ott egy ember felváltva a déli időben is, 12—2 óra között, aki a bérleteket kiszolgáltatja a szegény agyonkinzott közönségnek. Jó volna ezen rögtön segíteni, hogy a déli órákban is bérlethez jussunk. Tisztelettel P. J.