Rákos Vidéke, 1914 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-08 / 6. szám
4 oldal. RÁKOS VIDÉKE 6. szám. A Rafc közgyűlése. Mult vasárnap tartotta a Rákosszentmihályi atlétikai és futball klub rendes évi közgyűlését mely nevezetes fordulót jelent a derék, fiatal egyesület életében. A közgyűlés ugyanis a klub elnökévé választotta Krenedits Sándor főjegyzőt, a ki nevezetes programm kapcsán fogadta el a megtisztelő bizalmat. A rákosszentmihályi társas élet középpontjává akarja tenni a klubot, melynek hivatását teljes mértékben méltányolja és eddigi fejlődésében biztosítva látja. Ha valaki, úgy Krenedits Sándor meg tudja oldani ezt a feladatot, ha pedig ez sikerül, akkor páratlan szolgálatokat tesznek vele Rákosszentmihály társadalmának és nagyot lendítenek végleges kialakulásának ügyén. A közgyűlés szemléletes képét mutatta a klub helyes vezetésének és fejlődött állapotának, a miért teljes elismerést érdemel Az újabb irány, mely az eddig mellőzött sportok felkarolását programmja egyik leglényegesebb pontjának nyilvánította — a jövőjének igen széles szemhatárát nyitja meg. Őszintén üdvözöljük a derék klubot s kívánunk működéséhez olyan sikert, a minő igaz lelkesedéssel alapozta meg ezt a kecsegtető jövendőt. A közgyűlés részletes lefolyásáról a következő tudósításunk számol be: Király László alelnök vezette a közgyűlést, melyet meleghangú buzdító beszéddel nyitott meg. Stanek Lajos titkár jelentést tett a klub múlt évi működéséről. A tartalmas jelentésnek kivonatát ezekben adjuk : Egyesületünk, mint egy elhagyott s igen kis egyesület kezdte meg működését bzandovics Rezső vezetése alatt. Ma elmondhatjuk, hogy igyekezetét, sport- szeretetét siker koronázta. Mert mikor megindította a mozgalmat, sikerült 8ö tagot összeverbuválni; azóta a Vén fiuk társaságával karöltve — akik ez időben szintén minden nemes sportot felkaroltak — a RAFC nagygyá és erőssé lett. Sikerült más, községünk társadalmában nagy szerepet vivő egyéneket a RAFC ba egybegyüj- tenie. Sikerét a múlt évi rendes közgyűlés beigazolta, amennyiben a vezetőségbe Rákosszentmihály köztiszteletben és közszeretetben álló egyénei kerültek s a tagok létszáma rövid idő alatt Bd-iól IlO-re emelkedett. Az egyesület ifjúsága a helybeli közönség szórakozásáról is gondoskodván, 1918. év junius havában tartott, nyári sport-mulatságát, amelynek rendezésére a vezetőség Gönczi Grotta Gyula és Farkas Imre urakat kérte fel, kik a mulatság rendezésének fárasztó munkáját örömmel vállalták, mert hisz lelkes hölgyek és urak álltak rendelkezésükre a műkedvelő zenekarral együtt. Augusztus hó 1-én tartotta meg egyesületünk palya- avatását, melyet tornaünnepélylyel kötött egybe. Ez alkalommal több lelkes és buzgó tagtársunkról kell megemlékezni, az egyik Karácsony Lajos alelnök ur, aki az áhala kedvező feltételek mellett felajánlott kölcsön által lehetővé tette, hogy pályát létesíthessünk. A másik Böhsl Ferencz football szakosztályi elnök, akinek áldozatkészsége folytán pályánk a környékbeli pályák között az első helyet foglalja el, mert hisz az ő áldozatkészsége tette lehetővé, hogy nemcsak bekerített pályánk legyeu, hanem a pályánkon még a közönség részére fedett tribün is. Ezen áldozatkészségéhez járul Bartos Dezső tagtársunk lelkesedése is, amennyiben a pályán levő öltözőnkbe és a tribünre önköltségi árban vezettette be a villamos világítást. Nem mulaszthatom el ez alkalommal felemlíteni a torna-ünnepélyek főrendezőjét, szeretett művezető igazgatónkat, Cserjesy Károly tagtársunkat, akinek szakértő vezetése alatt rövid időn belül tagtársaink nemcsak a honi pályán, hanem idegen pályán is a RAFC nevének dicsőséget szereztek s úgyszintén Szabó Béla igazgatót, aki állását nem megtiszteltetésnek, hanem kötelességnek vette s minden erejével azon volt, hogy a RaFC nagy és ismert legyen. A RAFC múlt évi közgyűlése gratulálhat magának, Menyasszonyi fehérnemű-kelengyéket kizárólag házilag készítve legjutányosabban készít a JCázi- és kézimunka :: iparvállalat :: Összeállításokkal és árjegyzékkel szolgál: fehér József, IV., Xigyótér 1. $z. A látszat igazat ad ennek az okoskodásnak. De nem ad igazat sem a hazaszeretet, sem a kér. vallás. bőt nem ad igazat még az önzés sem, mert a midőn megrövidítem polgártársaimat, a hazámnak, nemzetemnek okozott káit s amidőn szegénnyé teszem azt, a szegénység nyomán fakadó drágaság, pénztelenség, általános pangás közepette magam is mint sújtott, mint szenvedő alany állok ott. A napról-napra kiózönlő milliók koldussá teszik a nemzetet s koldussá tesznek vele együtt engem is, mindnyájunkat, mert nyögünk a terhek alatt s kétségbeesetten keressük a bűnöst, keressük a segítséget, kongatjuk a vészharangot. Csak egyet nem teszünk: az elsőt, a legegysze rübbet, a legkönnyebbet: — nem javulunk, nem okulunk. Nem dolgozunk, s nem becsüljük egymást, se egymás munkáját. Más nemzet arra büszke, ha termelőképes, ha van valamije, ha nem szorul másra; mi meg arra vagyunk büszkék, ha minden darabka ruhánk máshonnan való. Hangosan hirdetjük országnak, világnak: tudatlanok vagyunk, senkik, semmik se vagyunk. Ami a mienk az mind rossz, az semmit se ér. Látjátok, én csak idegen holmit veszek idegen fürdőbe járok, idegen földön, emészthetetlen gombóczokat nyelek, de azért fölségesen nyaralok. Az idegen dehogy is nem hiszi ezt el, hogyne, hiszen magunk mondjuk. Ö pedig azt mondja, hogy nem vagyunk érdemesek élni sem s ki kell pusztítani ezt a fajt gyökerestül, mert ha ez magyarnak nem volt jó, hogy lenne jó másnak. Jgy rohanunk a vesztünkbe. A pénz kivándorol a zsebünkből, a föld elúszik a lábunk alól, becsületünket tönkre teszik lelketlen idegenek s ami Isten irgalmából mégis maradna belőle, azt agyonütjük, legyalázzuk magunk. Itt állunk a vég előtt. Én népem, én jó magyar népem! A sir szélén is történhetik gyógyulás, a porba tiporva is életre keit már a nemzet, ébredjünk, talán még nem késő. Önérzetre, becsületre, munkára fel s tesvéri jobbot nyújtva egymásnak, nézzünk fel oda, ahonnan a segítség jő : mert nincs nekünk jóbarátunk sehol e földön, csak ott fönn az Isten, a magyarok Istene!!