Rákos Vidéke, 1914 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-01 / 5. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ. 5. szám. plébánosra és Pálfi János elnökre, akik azért személyes kezességet vállaltak volt és szívből örvendünk, hogy ez a régi akta ime lezáródik és mindenkit kielégítő elintézést nyer. Most pedig komolyan hozzá kell fognunk, hogy mindenek előtt a parochia építését megkezdhessük. Telkünk van, fedezetünk is van a költségek törlesztésére, a mi még hiányzik, azt megszerezzük nemes lelküadományokból s néhány előadás jövedelméből. Ez még szükséges és ehhez számítunk egész közönségünk támogatására. Most itt az idő, hogy ismét mi kérjük ezt a lelkes támogatást a testvéri és felebaráti szeretet alapján úgy, a mint mi is megtettünk minden lehetőt a többi felekezet ügyeiért. Hitközségi alapszabályainkat lelülbirálatra a káptalannak adta ki püspökünk, ez az ügy is halad tehát előre. A templom jövedelmeiből legközelebb még két nagy munkát kell elvégeznünk. Ki kell festenünk templomunkat és tenni kell valamit a fűtése érdekében. Erre az utóbbira egy levél irányítja rá figyelmünket. A héten kaptuk és többek közt ezt olvassuk benne : „A napokban a kath. templomban esküvőn voltam. Valósággal szenvedtem a hideg miatt, az elég hosszú szertartás alatt. Vájjon gondoskodnak-e arról a hivatottak, hogy a templomot fütsék, mert a mai állapot tűrhetetlen?“ Igaza van a levélírónak. Ez a kemény tél arra tanít, hogy templomunkban valamelyes fütő berendezésről gondoskodjunk. Nem olyan kérdés ez, amit meg ne lehetne oldani a nyár folyamán, mert a mostani télen már idejét múlta. Az egyházi vezetőség bizonyosan megteszi ebben is a> szükségeseket. Dolgunk, ‘gondunk van elég. De szívesen küzdünk meg vele, mikor ilyen öröm ér, mint most, a mikor újra lélekzethez jutottunk, mikor mindenfelé remény tárul elénk és kialakulnak a komoly és kedvező megoldás körvonalai! Menyasszonyi fehérnemű-kelengyéket kizárólag házilag készítve legjutányosabban készít a Házi- és kézimunka :: i] pa rvál la la :: Összeállitásokkí fehér ]ózse al és árjegyzékkel szolgál: :j, IV., Kigyótér 1. sz. H Rákosszentmihályi Kaszinó közgyűlése. A tagok élénk részvételével múlt vasárnap tartotta meg a Rákosszentmihályi Kaszinó közgyűlését, melyen dr. Halász Ferencz elnökölt. A közismerten kiváló szónok az alábbi szép beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Tisztelt Uraim! Egy évvel ezelőtt, amikor ez az intelligens testület abban a kitüntetésben részesített, hogy vezetésével megbízott, vegyes érzelmek: az öröm és aggály érzete keltek bensőmben versenyre. Örülnöm kellett, hiszen nagy volt és megtisztelő a bizalom, amelyet az intelligencziának ez a tiszteletet parancsoló letéteményese nekem osztályrészül juttatott, boldogító és felemelő volt a tudat, hogy érdemesnek talált engem arra, hogy az egyenlők között első legyek, hogy én irányítsam a Kaszinó életét, én szabjak irányt azoknak a törekvéseknek, amelyeket megvalósítani kíván és én legyek kezdeményezője oly törekvéseknek, amelyeket a Kaszinó prestizse, szellemi és erkölcsi színvonalának emelése érdekében meg kell valósítani. Ámde az öröm mámoritó italába belevegyültek az üröm cseppjei is és én éreztem azok keserűségét, amikor felhajtottam a serleget, hogy tartalmát kiürítsem. Kikezdte lelkemet az aggály és kétség érzete a felett, vájjon képes leszek-e a rám bízott ép oly kitüntető, mint súlyos feladatnak megfelelni, rendelkezésemre fognak-e állani mindazok az eszközök, amelyek ily számottevő, tekintélyes erkölcsi testület ápolásához, fejlesztéséhez és tökélyre juttatásához elengedhetetlenül szükségesek, rendelkezésre fognak-e állni különösen akkor, amikor ezen a nekünk oly kedves földterületen a kitartás és összetartás alig tud gyökeret verni, amikor a lelkesedés többnyire szalmaláng, amely fellobban és nyomban elalszik. És vájjon igazolta-e aggályomat az elmúlt esztendő ? Mindenekelőtt önhittség nélkül és teljes lelki megnyugvással ki kell jelentenem, hogy adott programmom- hoz hü maradtam, rajongó szeretettel, odaadó ragaszkodással, áldozatkész lelkesedéssel irányítottam kaszinónk ügyeit, mindenkor arra törekedtem, hogy ezekre az érzelmekre alapított testületi szellem hassa át intézményünket, ez a szellem legyen vezérlőcsillaguük a czélok kitűzésénél és a czélok elérésére irányuló működésűnkben. És ha felteszem a kérdést, hogy sikerült-e ezt a szellemet meghonosítanom, férfias nyíltsággal ki kell jelentenem, hogy ebbeli fáradozásom még nem járt a kellő eredménynyel, tagtársaink egy része zsugori módjára ládába rejtve, zár alatt őrizte a szeretet, a ragaszkodás és lelkesedés annyira értékes kincseit és nem juttatott belőle kaszinónknak, pedig mennyire megérdemelte volna! De ezzel szemben a teljes elismerés s a Kaszinó nevében kifejezett hálás köszönet hangján kell leszögeznem azt a jóleső tényt, hogy akadt néhány lelkes munkatársam, akik inteneziómat megértették, akik készséggel bocsátották intézményünk rendelkezésére az előbb említett kincseket, eredményes tettekkel és jó tanácsokkal támogattak nehéz feladatom teljesítésében. És e felett érzett igaz örömemet csak fokozza az a körülmény, hogy nagyrabecsült munkatársaim sorában olyan is volt, aki a tábornoki balpagot a közkatona sipkájával cserélte fel, aki ép úgy alávetette magát a testületi fegyelemnek most, mint ahogy annak idején azt katonáitól megkövetelte. llykép arra a konklúzióra kell jutnom, hogy nem tudtam ugyan még megolvasztani a .közöny jegét“, de sikerült azon nehány léket ütnöm. Ezekből a lékekből, úgy érzem, áldásthozó, meleg
