Rákos Vidéke, 1914 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1914-11-08 / 45. szám

XIV. évfolyam. Rákosszentmihály 1914. vasamap, november 8 4 5. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSAD ALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKJ EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákossz en t mlhály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ......................8 kői Fé l évre...........................4 . Negyed évre......................2 . EQ YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Villamos közlekedésünk. November elsejével villamos vasutunk megint uj meglepetésekkel szolgált közönségünknek. A Búr kocsik, amelyek eddig bár rendes menetrend nélkül, úgyneve­zett térközi forgalomban, de fürgén közlekedtek a két pályaudvar között hosszú útjukon, elseje óta menetrend szerint, de félórás veszteglésekkel hagyják el a végállo­mást. Minden óra 10 és 40 perczkor indul a keleti pályaudvartól egy H. kocsi, miután alapos türelempróbára ítélte heringként összezsúfolt utasait. De kedveskedik még egyébbel is a kis Búr. Az utolsó vonat Budapestről ezentúl 11 óra helyett fél­tizenegykor indul. A keleti pályaudvartól reggel 6 óra­kor indul az első és 10 óra 30 perczkor az utolsó, Rákospalotáról pedig 6 óra 35 perczkor az első és 9 óra 35 perczkor az utolsó. A harmadik kedveskedése a Bur.-nak, hogy nem hoz forgalomba egész napon át csak három pótkocsit, minélfogva a nagyobb forgalom-torlódás után több vonat pótkocsi nélkül kénytelen közlekedni s e miatt a tolon­gás elviselhetetlen kellemetlenséget okoz az utazó kö­zönségnek. A háborús idők háttérbe szorítanak mindent s a nagy izgalmak közben igazán nincs kedve senkinek sem a mindennapi élet apró bajaival törődni. Mikor minden gondolatunk, lelkünk minden érzése ott van, a hol nem­zetek sorsa dől el és szeretteink élete s épsége forog koczkán . . . De a közlekedés ügye annyira mindennapi, élet- fentartó feltétele a mi közönségünknek, hogy nem néz­heti közömbösen ma sem a nagynehezen kialakult köz­lekedésünk egyenes romba döntését. Mert azt elhiszi mindenki, hogy a villamos vállalatokra szintén nagy teherrel sulyosodik a háború; azt is elhisszük, hogy villamos vállalataink hatezer alkalmazottja hadbavonult, j de azt már senki sem hiszi el, hogy a viszonyok meg­felelő mérlegelése után, kedvezőbben meg nem oldhat­nák a felmerült kérdéseket. Nem hiszi el senki, hogy nem nevelhettek volna már eddig is pótló személyzetet és nem hiszi el, hogy akár a mai személyzet is ne tel­jesíthetné szolgálatát olyan keretekben, amely a közön­ség igényeit kielégíti. A körforgalmi közlekedést 15—20 perczesről le­szállították félórásra, — a Búr. annyira a mennyire pótolta ezt, — most ezt is úgy csökkentették, hogy egész közlekedésünk megrokkant. Az pedig egyenesen abszurdum, hogy az utolsó vonatokat minduntalan ko­rábban indítják. A nagynehezen kivívott félegyórás szombati vonat feledésbe merült, a háromnegyed tizen­két órás utolsó vonat előbb féltizenkettőkor, majd most negyedtizenkettőkor indul, a sűrűn látogatott tizenegyes Bur.-t pedig legújabban féltizenegykor indítják. Hát a mi közönségünk végkép lemondjon a fővárosi élé ről, színházból, mulatóból kiközösítik, holott azokat is párt- : fogolni manapság szintén hazafias és humánus kötelesség? Közönségünkön mind jobban terjedő el­keseredés vesz erőt; a sűrűn érkező panaszos fel­szólalások, levelek szomorúan bizonyítják ezt. A háborús idők miatt lehetőleg elzárkóztunk egy idő óta e panaszok élői, de bizonyára jó szolgálatot teszünk magának villamos vasutunk igazgatóságánek is, ha figyelmét ezekre az állapotokra nyomatékosan rá­irányítjuk. E czélból kiragadjuk a panaszos levelek közül a legjellemzőbbet s közreadjuk. A levél régebben birtokunkban van; írója ma bizonyára sok újabb, ko­moly panasszal toldaná meg. Magunk pedig mindenekelőtt kérjük, adják vissza a régi utolsó vonatokat; hozzanak forgalomba több pótkocsit és sűrítsék a forgalmat. Ha pedig egyáltalán nem lehet a H kocsikat egyelőre csak félórás időközökben indítani, úgy legalább valósítsák meg azt az életrevaló ötletet, hogy a Búr. kocsik félkörforgalma teljes körré egészitőd- jék ki és a kocsik a keleti és nyugoti pályaudvartól a főváros belsejében is fussák be a másik félkört. Ezzel a mi kocsijaink az újpesti, kispesti és erzsébetfalvi mintára közvetlen forgalmat nyernének a város belsejébe, a mi olyan örömet szerezne közönségünknek, hogy sok mindent elfelejtene a kedvéért. Ez a terv egyáltalán nem megoldhatatlan, a formai nehézségek könnyen le­küzdhetők, a kocsik pedig akár a keleti pályaudvarnál vesztegelnek egy-egy fél órát, akár tovább mennek a nyugatiig, egyre megy nekik — csak a közönség­nek nem, sőt a tolatás elmaradása még könnyebbséget s szerezne. A helyiérdekű vasúttársaság részéről sokszor ta­pasztaltunk méltányos és belátó jóindulatot, hisszük, hogy most sem kopogtatunk hiába. A főbajok forrása eddig is abban volt, hogy a főintéző körök nem láttak tisztán a külső dolgokban, melyek az ő ablakukon át gyakran más világításban jelentkeznek, mint a rideg valóságban. Kérjük, jöjjenek el közénk a kritikus pilla­natokban, megint sok hasznos tapasztalatot szerezhetnek igen elszomorító dolgokról. Legközelebb szolgálunk más adatokkal is. Mára elég az ígért levél, mely szóról-szóra a következő: „ Igen tisztelt Szerkesztő ur! Nem szeretek panasszal senkinek terhére lenni, de már nem állhatom tovább, hogy ki ne fakadjak. Panaszommal pedig azért fordulok Önhöz, mert remélem, hogy közismert tapintatos eljárásával Önnek sikerül a kellemetlenséget elhárítani, ha ugyan helyesli fel­szólalásomat. Villamos közlekedésünkről van szó, különösen pedig arról, hogy egyszerre indul mind a háromféle villamos kocsi, hogy aztán fél óráig hirét se lássa a szegény lemaradt pasi. Már a régi jó időkben is esztelenségnek látszott, hogy a körforgalmi kocsi egyszerre indult a czinkotai- val, különösen, hogy később beállt harmadiknak a Búr is, amelyik mindig úgy manövirozott, hogy vagy előbb, vagy később, de mindig pár perez különbséggel járt a Lapunk mai száma 12 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom