Rákos Vidéke, 1914 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-04 / 40. szám
XIV évfolyam. Rákosszentmihály, 1914. vasárnap, október 4. 40. szám RÁKOS VIDÉKE TARSADflLAl'ls KdZQAZbASAGI HETILAP RÁKOSSZENTilMiflLT NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJa ft MÁTYÁSFÖLDI NVARALÓTULAJDONOSOH-ÉÖYtSOLETE. A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KŐZMOVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONY&ÁÚI £OYEBQIíS% RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK» ÉR HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENT MIHÁLY I SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY IRHTársulAt, az anna-telep egyesülés» a polöári dalkör Is a Rákosszentmihály* kerékpáros kör hivatalos larpl Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési Ar: Egész évre . . . . 8 ko < Fél évre .4 . Negyed évre ...........2 .. EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 filler Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Október 6. Hősi csaták, véres küzdelmek közt közéig el ismét a magyar nemzet fájó kegyeletének nagy napja: október 6-ika. Bár minden szem, minden tekintet honunknak vérbe és lángba borult két tája felé van fordulva, bár lázas nyugtalansággal várja a nemzet a világháborúnak országok sorsa felett döntő nagy eseményeit, a nemzeti kegyelet nagyjai legnagyobbjainak szentelhet mégis rövid emlékünnepet. Jut még virág a hősök sírjaira, bár sokat leszaggatott a honleányi kéz a hős katonáknak, miket a lelkesítő honszeretet nyújtott a halált nem rettegő bátor harczosoknak. Megünnepli a nemzet e napot, midőn a megdicsőülés fényében látja ragyogni legnagyobb fiait, legdicsőbb vezéreit, vallási, hazafiui és katonai erényekkel tündöklő jeleseit, kiket a vértanuk czimeivel tisztel meg a történelem s kiknek nevei köré a nemzeti hála, kegyelet, szeretet fűz örök koszorút. jogainak tiszteletben tartása, távol állott a meg nem értés vészes politikájától s ez nemcsak a nagy uralkodókat megillető tiszteletet szerezte meg számára, de egyszersmind alapját képezte azon békés uralomnak és fejlődésnek, amelyre, hogy milyen szükség volt, a világ- renditő események nagy rázkódtatásai közt látjuk be igazán. A szabad hazában szabadon fejlődő nemzet nevelhette meg a nemzet erejét s az alkotmány sánczai közé befogadott józan nép erejét képezi az országnak, támaszát a trónnak. És ezért küzdöttek ők és ezért haltak meg. Támaszai lettek volna ők a trónnak, amint azzá lett Andrássy s Deák, a kik a király legelső tanácsadói lettek s fényes világot gyújtottak a politika sötétjében, hiszen a legelső áldozatnak gróf Batthyány Lajosnak még utolsó fogságában is hazaszeretettel teljes lelke azon töpreng, miként békéltesse ki a királyt és meg- hasonlott nemzetet. Nem szűnik meg a nemzeti kegyelet emléküket áldani s szivből óhajtani, hogy sírjuk felett szent béke lengjen s nyugalom. Az ő dicső emlékük a nemzet szivében örökké ól, amely nemzeti szív az ő méltó pantheonjuk. Több mint egy félszázad múlt el, hogy vértanú halált szenvedtek a magyar szabadságharcz hős tábornokai, több mint egy félszázad óta zarándokol a nemzeti kegyelet azoknak sírjaihoz, akik a nemzeti nagy eszme bajnokai voltak s vértanúi lettek. A fájdalom, amely a meg nem érlelt nemzeti eszmék kivívásáért érte a nemzetet, kilépett némaságából, a gyászt bár nem tette le a nemzeti kegyelet, előtérbe mégis a szomorú halállal szemben, a nemzeti hősök megdicsőült alakjai léptek, koszoruzottan, dicsfénytől övezve, hogy világitó oszlopként haladjanak a nemzet fiai előtt s nagy alakjai kimagasodva a hősök között is vezéreljék a nemzetet a tornyosuló vészek közt. Példájukkal lelkesítsék a hazájukért küzdőket s erősitsék a csüggedőket hitükben, hogy él még a hősök unokáiban az az erő, amely a nemzet lelkét mindenkor betölté és ma is fenn tartja, amely az igaz ügyért vívott küzdelemben a nemzetet mindenkor győzelemre vezérli. Egy félszázad hosszas tapasztalata igazolja, hogy a magyar nemzet nagysága hazája alkotmányos függetlenségében találja erejének gazdag forrását. Az alkotmányos király közel félszázados bölcs uralkodása bizo- nyitja, hogy uralkodói bölcsesség, a nemzet alkotmányos Hogy a királyhüség nem változott a nemzetben, | azt megmutatta a magyar nemzet Königgrátznél, meg- j mutatta Custozzánál, a hol fényes tanujelét adta annak, hogy a hazája iránti szeretet együtt él szivében, azzal I a hagyományos hűséggel, a melylyel Kemény Simon feláldozta magát a királyért s a melylyel megvédte Mária Térézia nagy királynője trónját s birodalmát. Ezért a hűségért, ezért a szeretetért cserébe nyert egy nagy, a magyar nemzetet igazán szerető királynét, I kinek jóságos szive együtt érzett a magyar nemzettel ! és egy uralkodót, akit a Gondviselés ezernyi csapás és | megpróbáltatás közt hosszan éltet, a ki, midőn a honvédmuzeumba lépett, megmutatta a magyar nemzet hazafiui érzésének megbecsülését s megérhette, hogy az uralkodói jelszóban: .Bizalmam az ősi erényben.* ; nem csalódott. A hősök lelke él ma is a nemzet fiaiban. Az aradi hősök ott pihennek néma sírjaikban, a nemzet koszorút fon a kegyelet hervadhatatlan virágaiból. A hősök unokái koszorút küldenek a harczok véres rózsáiból, babérjaiból s bátor szívvel, felemelt kezekkel áldják emléküket, hogy megtanították élni s halni a szabad hazáért, hogy eljöjjön egy jobb kor, „mely után — mint a költő mondja — buzgó imádság epedez milliók ajakán.“ Sz. L. Lapunk mai száma 12 oldal.
