Rákos Vidéke, 1914 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-06 / 36. szám
XIV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1914. vasárnap, szeptember 6. 36. szám. RÁKOS VIDÉKE TftRSFlDflLAP*» KŐZQAZbflSrtG) HETILAP RÁKOSSZÉNTnihfiLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDÖNOSOK EOYESOLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉS! "ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET) RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLOÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLY) KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LÁPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: llákosszent mi h ály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ......................8 kői Fé l évre...........................4 , Negyed é vre......................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. A nagy iskola. Irta Balázsovich Zoltánná. Százezrek kételkedő, hitetlen tömegei ámulattal telve szedik magukba a mindent romboló rettenetes hatalmú háború borzalmas és magasztos tanításait. Mennydörgő szózata a süket fülekbe is betalál. A kik nem akartak hinni, tudni, tanulni, szé- gyénteljesen kell, hogy fejőket lehajtsák e szent és nagy igazság előtt. — Hogy van hazaszeretet és hogy ez az érzés egyik legszebb, legmagasztosabb erénye a népek millióinak. Minden nagy eszme, minden kiváló alkotás, mely az emberiség kultúráját, mint fényes szövótnek világítva előre vétte, e nagy és szent szóban öszponto- sul: Haza! E szóban, melynek magasztos nagysága, oly ragyogóan dicső erényeket váltott ki mindenkor az élet csúnya harczában tülekedve marakodó emberáradatból. E szent szó, e szent érzés, Isten ajándéka, vigasztalásul adatott az emberiségnek s mint fényes villámsugár aranyozza be és enyhiti a lelkekben hem- | zsegő sötét bűnöket. Mert hiszen a gonosz ember nagy bűneivel sem lehet egészen romlott, ha tévelygő lelkében a hazaszeretetnek egy szikrája ég. Valamint egész jó ember sem lehet az, kinek lelkében nincs hazaszeretet. És még is voltak a közelmúltban, vagy talán vannak még ma is, kik megtagadják e szent nagy érzést és hangzatos szavakba öltöztetett csengő-bongó csillogással igyekszenek félrevezetni az amúgy is rosszra hajlandó, gyenge lelkeket. Nemzetköziség! Európai műveltség! Nagyon is hangzatos nagy szavak. Nincs nemzet, nincs haza! Emberiség van csupán és világ! E henczegő gőgös szavak akarnak semmivé tenni, máról-holnapra, nemzetet, hazát, családot. Az emberiség történetének több ezeréves múltját, melynek minden alkotásán, mit ész, erő, hatalom teremtett, ott húzódik végig a hazaszeretet villámczikkázó fényes sugara.__________ Nagy erények és nagy emberek fényes, nagy alkotásait félre akarják dobni, mint haszontalan limlomot és nem adnak helyette egyebet, mint hangzatos csillogó'szavakat és kivihetetlen romboló hatású eszméket. Hiszen tőlünk függetlenül, akaratunkonkívül alakultak ki a nyelvek és nemzetek, melyek az emberiséget széttagolják. Nyelvek és nemzetek eltörlődnek a föld színéről de keletkeznek és kialakulnak helyettök uj nyelvek és uj nemzetek, melyek éppen olyan szívósan fognak ragaszkodni ' nyelvökhöz és hazájokhoz, mint a mostani népek ezrei. Csak egyben lehet egységes, csak egyben forrhat össze a népmilliók sokfélesége. A mit isteni Mesterük, a minden idők legnagyobb fényes elméje hirdetett és tanított: — a szeretetben! Nem hittünk benne, de a háború megtanított reá, hogy igenis létezik lelkűnkben ez isteni fény, csak nem tud mindig előtörni a sokféle bűnös szenvedély sötét tömkelegéből, és ha sokáig nem engedjük hozzá férkőzni a szánalom és részvét termékenyítő fényes sugarát, lassanként el is enyészik lelkűnkből. A háború egyszerre törte fel az elzárt szivek csukott kamráit s ha a hirtelen előtörő szeretet lángocskák vakító fénybe vonnak sok ezer szivet. A sötétséghez szokott szemek bámulva látják a mindenfelől előtörő szeretetet. Látjuk, tudjuk, érezzük, hogy van az emberi szívben egymás iránt szeretet. Megtanultuk, hogy jobbak vagyunk, mint hittük és evvel egyidejűleg keletkezik lelkűnkben e nemesitő hit, hogy kevesebb lett a világon a gonoszság. A háború megtanított. A nyomorult, kicsinyes önzés hátra szorult, apró magánérdek, irigység, hiúság áskálódásnak ezidőszerint nincs talaja s a kapzsiság csak nagyon sivár lelkekben élhet tovább. A háború nagy iskolája megtanított bennünket élni — és megtanította az emberek millióit meghalni ! . . . Lapunk mai száma 12 oldal
