Rákos Vidéke, 1914 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-09 / 32. szám
Rákosszentmihály, 1914. vasárnap, augusztus 9. 32. szám. XIV. évfolyam. RÁKOS VIDÉKE TrtRSflDflL/M-4» KÖZGftZbflSrtGI HETILAP RflKOSSZÉNTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA* 1 MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EOYESOLETE, A BUDAPEST X. KÉR. rAkOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET) RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLVI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLVI PARtArSULAT, AZ ANNA-TELEP EQYESOLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLVI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: RALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre .....................8 kot Fé l évre............................4 , Negyed évre......................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal Eev eevhasábos oetlt sor ára 20 fillér. Történelmi idők. Olyan időket élünk, a melyhez foghatót az egymást követő nemzedékek hosszú sora meg nem érhet. Úgyszólván napról-napra peregnek le egymás után világraszóló jelentőségű események, napról-napra változik előttünk a kép és még csak nem is sejthetjük: hol, miként, hogyan végződik a vészes borulat? Ma egy hete még a Szerbia ellen indított büntető háború volt az izgalmas szenzáczió, — egy rövid hét —I s azóta hadban áll egész Európa, elérkezett a nagy világháború, a melyet hosszú idő óta rejtegeti méhében az idő, a melyet várni lehetett régtől fogva, mert árnyékát előre vetette, de a mely a maga grandiózus, félelmes nagyságában mégis döbbenetes látvány mindenkinek. Mióta a történelem lapjain vissza juthatunk a múltba, nem volt még ilyen arányú háború a világon. Ennyi millió ember nem állott még egyszerre szemben egymással gyilkos tusára készen. A nagy leszámolás percze elérkezett, a világ irányitó hatalmának kérdése most dől el sok-sok esztendőre. Nincs okunk a csügge- désre, nincs okunk rá, hogy meginogjunk e súlyos órákban sem. Legyen bármilyen sok az ellenség, törjön ellenünk akármennyi ellenséges érdek, — ezt a nagy pert mi el nem veszthetjük, ezt a nagyszerű harczot ; győzedelmesen kell megvívnunk, mert a mi ügyünk igazságos és becsületes. Gyönyörűséges, felemelő látvány: milyen tiszta meggyőződéssel és hazafias lelkesedéssel fogadja népünk e súlyos feladatot, mennyire világos tudatában van nemzetünk minden tagja a mi tiszta, szeplőtelen igazságunknak. A hazafias íelbuzdulásnak felejthetetlen, magával ragadó képe tárul elénk minden pillanatban, amióta csak e válságos idők vihara elboritá egünket. Akit a haza ügye fegyverbe szólít, félelem és aggodalom nélkül sorakozik a zászló alá. Naponta csapatostól ostromolja az ifjúság a hatóságokat, hogy a hadseregbe önkéntes belépésre jelentkezzék. Fiatal, reménynyel teli legények égnek a vágytól, hogy a küzdelemből kivegyék részüket és ott vívhassanak dicsőséges hadseregünk soraiban. Akiknek pedig nem juthat ez a szerencse, azoknak fáj a szivük, hogy a sors megfosztotta őket a boldogságtól, hogy a haza ügyéért harczolhassanak. Am a nemzet ama tömegére, mely nem veheti ki részét a munkából a harczmezőn, szintén komoly és súlyos feladatok várnak e nehéz időkben. A társadalom, mely visszafojtott lélekzettel lesi-várja a híreket had- seregünk műveleteiről, nagyszerű munkát talál magának azalatt idehaza. Áz elárvultak, az itthagyott családtagok lelki és testi szenvedéseinek megenyhitése. Mig népünk halálmegvető bátorsággal és vidor lelkesedéssel megy a koczkázatos jövő elé a harcz- mezőre, addig mi nem nézhetünk utána könyező szemmel és nem engedhetjük át magunkat a tétlen fájdalomnak, bárhogy ostromolja is az szivünket. Az elszánt lelkesedés tüzet kell élesztenünk idehaza és vigasztalnunk azokat, akiket elhagytak hozzátartozóik, a mindennél szentebb és előbbre való ügyért: a haza javáért! Nem siratni kell a szerencsés és boldog férfiakat, hanem irigyelni, hogy nekik a szebb, jobb és dicsőségesebb rész jutott. Legfontosabb feladata ezenkívül a társadalomnak ma, hogy a kenyérkereső nélkül maradt családok nyomorán segítsen. Ez a neme3 emberbaráti és hazafias munka mindenkit egyenlően terhel, természetesen kit- kit az erejének és tehetségének megfelelő arányban. Megteszi a magáét az állam is, a hatóságok is minden lehetőt elkövetnek, de a társadalom odaadó hozzájárulása nélkül az eredmény nem lenne kielégítő. Igaz, hogy a társadalom cselekvőképessége ma szintén megcsökkent ; a háború nagy csapás, mindenkit sújt, aki nem karddal szolgálja hazáját, azt is nagy gond lepi meg, százszoros veszteség és kár éri. De mi ; ez mind, ahhoz képest, mikor más a minden földi javak összességét: az életét, a testi épségét kénytelen feláldozni és mi az, ha megcsökkent is a jövedelmünk, ahhoz képest, hogy más család kenyérkereső fejét kiragadja szerettei köréből a háború és ártatlan gyermekek családja gondozására lekötött keresetképtelen anyák itt maradnak minden fillér kereset, egy falat kenyér nélkül! A társadalomnak most igazán erején felül, egyenesen bibliai mértékkel mérve kell meghoznia áldozatát. A kinek két zsemléje jut az evés idején, az egyiket adja oda. A kinek két köntöse van, az egyiket ajándékozza el olyannak, a kinek egy sem jut. A hazáért mindnyájunknak áldozni kell, a ki nem áldozhatja vérét, áldozza egyéb kincsét, melynek értéke úgyis silányabb és alacsonyabb. A jótékonysági tevékenységnek természetesen bizonyos észszerüséggel, gondos lelkiismeretességgel kell történnie és ezért bizonyos szervezetbe kell foglalódnia. Nálunk, Rákosszentmihályon két irányban alakult ki eddigelé. Az egyik — mint tudjuk — a község akciója, mely nekünk kiváló módon szimpátikus. Az, hogy a segítést maga az elöljáróság kezdi meg, egyrészt azt bizonyítja, hogy községünk vezető- sége nemeslelkü és kötelességét mélyen érző és lelkes Lapunk mai száma 12 oldal.
