Rákos Vidéke, 1914 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-12 / 15. szám
15. szám. RÁKOS VIDÉKE szeretetével visszaélni, mit tehetett hát, elé mutatta kinevezését és a püspök sürgető levelét, hogy állását foglalja el mentői előbb. Az öreg nemes kifejezésü, jóságos arczán nem volt sem harag, sem bánat, csak azt mondta : — Azt hittem, halálomig meghagynak állásomban! De igy is jó ! . . . Üdvözlöm önt, fiatalember. Mindenben segítségére leszek önnek. Holnap átadom a lakást. A fiatalember tiltakozott. — Nem, nem barátom Ennek igy kell lenni. Egy hét múlva posta jött és hivatalosan is megtudta nyugdíjaztatását. A templom háta mögé, a sziklahegy oldalán álló kicsiny lakásba költözött. A fiatal pap nagy ambiczióval kezdett munkájához. Az időt nem vesztegette. Összehívta az egyház embereit, megismerkedett velők. Elmondta hivatása és küldetése czélját, kérte támogatásukat, vagyis inkább követelte a segítségüket. A kék mándlis, bajuszos emberek csak ültek és némán hallgatták; hunyori szemükkel ravasz, sunyi pillantásokat vetettek egymás felé, a papra "pedig elégedetlen és ellenséges villanások vetődtek. Elmondta, hogy vasárnap bemutatkozik a híveknek, nagyszabású prédikációt mond, fejére olvassa bűneiket, elmondja, hogy az egész megyében hírhedt a gonoszságuk és minden valamire való ember undorodik tőlük. Térjenek meg, ne hagyják elveszni lelkűk üdvösségét! Tüzbe jött és fellelkesedve beszélt az igaz lélek boldogságáról és a gonosz életű örökös rettegéséről, Isten kegyelméről a megtért bűnösöknek és a jövő élet boldogságáról. Gyönyörű hangjának zengése megremegtette az ablakokat, nagy szemének lángolása, hatalmas alakjának harmóniája arkangyalt varázsolt elé. Némán hallgatták az emberek, de alig várták, hogy szabaduljanak onnét; mentek is, amint lehetett. A papiak látóköréből eltávolodva, megálltak, az egyik mondta: Nem tetszik ez a pap! — Nagyon hatalmas! mondta a másik. — Ám ü lássa, szóltak a többiek, aztán ki erre, ki arra széledt. Eljött a vasárnap. Kiszellőztették, seperték a templomot, az uj tisztelendő teljes ornátusban bevonult. Körülnézett: egyetlen egy lélek sem volt a templomban. Keserű szívvel várt egy darabig, aztán elvégezte a misét; a prédikációt nem volt kinek elmondani. Felkereste azután a templomgondnokot és visszafojtva keserű haragját, szelíd szemrehányást tett neki, hogy miért nem jönnek legalább az egyház emberei a templomba, hogy jó példát mutassanak a többieknek ? — Tyhaj! tisztelendő ur, a szénám mind kint volt a réten, ha össze nem takarítjuk, mind ott pusztult volna, amilyen nagy idő jött reá. Nem lett volna egy szál takarmány a télen jószágaimnak. Akkor pedig mi is éhen veszünk. — Hát a lelke üdvössége és a jövő élet boldogsága semmi? — Dejszen! előbb való nekem a földi szükséglet, mint akármiféle tulvilági paradicsom! Visszafojtott dühvei hallgatta a fiatal pap, de azért nem csüggedt. Majd egyszer csak megváltozik és enged a lélek gonoszsága. Újult erővel neki kezdett újból és újból mindenhez. Minden ezközt megpróbált, hogy az emberek szivéhez, jobb érzésükhöz férkőzzék. Minden hiába. A legkisebb hatással sem volt reájok. Az asszonyok lelkére akart hatni, majd a gyermekekre. Kába remény! Semmi eredmény. A gyermekek akkor mentek iskolába, ha akartak. Öreg, beteges tanítójuk már régen beletörődött a helyzetbe. Ha jöttek, tanította, ha nem, úgy is jó volt. Fiatal korában energikus volt 7. oldal. és majd agyon verték, úgy összetörték. Aztán megadta magát, úgy volt, ahogy volt. Tűrt a családjával minden rosszat, pedig a nehéz, párás levegő fojtogatta beteg tüdejét. Nem baj, kis nyugdijat kap az asszony majd, aztán elmehet innét a gyermekekkel . . . Három hónapig hihetetlen energiával küzködött a fiatal pap. Minden módon, minden eszközzel, a legkisebb eredmény nélkül. Beteg lett. A mocsárláz belé vette magát. Elkeseredett, elcsüggedt. De ugyanakkor tisztán tárult elé a helyzet: rajongó bámulattal, szeretettel ismerte fel elődjének csodás, isteni türelmét, bátorságát, lelki nagyságát Bocsánatot kért magában tőle, hogyha gondolatban egy perczig is lekicsinyelte. Annak lelkét a hosszú évek küzdelmei megnemesitették; a filozófus nyugalmával mérlegelte a dolgokat s ő már is elkeseredett gyűlölködő lett, a tehetetlenség ádáz dühe marczangolta lelkét. Megalázkodva hajtotta le büszke, szép fejét. A nap alkonyi bucsusugarakat vetett a tájra, ragyogása bearanyozta a kis ház ablakát, ahol az öreg lelkész lakott. Hívta, csalta a fény. Menj ! vezekelj! hajolj meg a lelki nagyság előtt ... És ment! . . . Szokott helyén, Íróasztala előtt ült az öreg lelkész, körülötte könyvhalmazok. Derült tekintettel, vidám hangon üdvözölte a belépőt. — Régen nem láttam, fiatal barátom! Miért nem jön felém? . . . Az szótlanul elébe térdelt, ölébe hajtotta lázas, fájós fejét és megcsókolta az öreg finom, vékony ujjait. Könnyek között rebegte: — Oh, atyám, bocsáss meg nekem, ha kicsinyes, hitvány gőgömben azt hittem, hogy többre vagyok képes, mint a te nagy, magasztos lelked, éles belátásu, mély eszed! ... De most már tudom, hogy semmi sem vagyok hozzád képest és hogy mindenki félre ismert téged! Az öreg pap könnyes szemmel, meleg szerettei, gyöngéden simogatta az ölébe hajtott, hullámos, barna fürtös fejet. — Ne csüggedj fiam! Ha az Ur kegyelme veled lesz, sikerülni fog missziód! Harmincz éve minden nap forrón imádkozom, hogy Isten kegyelme oszlassa el e nép leikéről az éj ködét és virradjon fel már egyszer valahára a hit fényének hajnala! Itt, fiam, csak csoda segíthet! És látnoki szemmel a jövőbe nézve, folytatta : — Én lehet, hogy nem érem meg, de neked megadja az Ur a hajnalhasadást! Aztán gyöngéd részvéttel az arczába nézett. — Te beteg vagy, a mocsárláz téged is gyötör már. Várj fiam, mindjárt csinálok orvosságot neked. A természet csodás beosztása, hogy ahol rombol, ott épit is és ellensúlyozza a jó a rosszat, Itt, ahol a mocsárláz megfertőzteti a levegőt és pusztítja az embereket, terem a hegyek nedves oldalán egy csodás növény, mely meg=®- n mn rNaponta friss prágai sódar, felvágottak, szepesi húsfélék, sajtok, konzervek, „Meinl“ pörk-kávé, czukorka külölegességek, Kugler-csokoládé, Mauth- ner-magvak, italok ásványvizek. JAHODA FRIGYES fűszer- és csemege-kereskedő Rákosszentmihály, Rákosi-ut 45. szám. =■
