Rákos Vidéke, 1914 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-04 / 1. szám
ÁlV évfolyam. Rákosszentmihály, 1914. vasárnap, január » 1. szám. RÁKOS VIDÉKE TrtRSnDflUM^s KŐZGAZOrtSAGI HETILAP RÁKOSSZÉNTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NVARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI tS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET* RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZEN TMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLOÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: R á köss z ént mik ály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ......................8 kői Fé l évre............................4 , Negyed évre......................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Nagy Budapest. Mikor Bárczy István dr. Budapest polgár- mestere lett, nyomban elrendelte, hogy a Budapest környékén levő községek csatolásának előzetes munkálatait kezdjék meg. Egy évnél tovább folyt az adatgyűjtés és Harrer dr. tanácsos nagyszerű munkálatot készített a Nagy Budapest tervéről. Annak idején nagyérdekü részleteket közölt ebből a Rákos Vidéke is. Köztudomású dologgá vált, hogy Bárczy polgármesternek egyik legszebb ambicziója, hogy a Nagy Budapestet megalkossa. A nagyszerű terv azonban egyelőre kivihetetlennek bizonyult még pedig elsősorban a pénzügyi szempontok miatt. Az utóbbi másfél, sőt két esztendő még jobban megsokszorozta az akadályokat, úgy, hogy a nagy terv ez alatt szóba sem került. Feltűnő jelenség azonban, — és ez teszi időszerűvé ezeket a sorokat, — hogy a sajtó helylyel-közzel fel-fel újítja a Nagy Budapest eszméjét és itt is, ott is sok tekintetben figyelemre méltó közleményekben emlékezik meg róla. Ha ehhez hozzátesszük azt a jó forrásból eredő értesülésünket, hogy a Nagy Budapest tervének előkészítése a városházán sem szünetel, csak az alkalmatlan körülmények és a túlságos nehézségek miatt nem kerül előtérbe, akkor egyszeriben kötelességünkké válik, hogy mindazt a mozzanatot, a mely ebben a reánk nézve olyan fontos ügyben nyilvánosságra kerül, — éber figyelemmel kisérjük és ahol lehet, a magunk ügyei vezetésében is értékesítsük. Általános érdekű czikkben elmélkedett az utóbbi időben a Nyugatmagyarországi Híradó a Nagy Budapestről s ez a fejtegetés azért is figyelemre méltó, mert a fővárosi sajtóban is visszhangra talált és méltányló ismertetést nyert: A székesfővárosnak tudvalévőén nincsen még városszabályozó terve. Esetről esetre dolgozzák ki egyes utczák és terek szabályozását, ha ez éppen szükségesnek mutatkozik Műszaki körökben már évek sora óta követelik az egységes városszabályozó terv elkészítését, a minek tényleg elérkezett már az ideje. Kérdezzék meg a berlini városházán, hogy kidobott pénz volt e a terv- pályázatra költött összeg? Nem a nyertes miinek eszméi alapján alkotják-e meg most a Gross Berlint? Lehetett volna e ezt a nagyszabású tervet közmegnyugvásra elkészíteni pályázat nélkül? Nem érzik-e, hogy maga a pályázat kiírása már lendületet fog adni az uj életnek ? Ha azt akarják, hogy a most következő évek valóban a nagy alkotások kora legyenek, úgy ezt az uj fejlődési korszakot egy, az egész nagy programot felölelő városszabályozó pályázati tervvel kell megnyitni. Területben nagygyá lehet tenni Budapestet a környező községek és falvak bekapcsolásával, de ahhoz, hogy ez a nagyított Budapest valóban Nagy-Budapest is legyen, egy modern világváros, a hol a tudomány, művészet, ipar és kereskedelem egyaránt nagyszabású alkotásokat teiemthet, világvárosias alapokat rakhat le: ehhez előbb egy nagyszabású. jövőbelátó tervnek kell elkészülni. Ki kell végre Írni az országos pályázatot Budapest nagy és végleges szabályozó tervére. Lehetséges, hogy 100 év múlva ez a terv is elavult lesz, de a késő utódok is meg fogják látni belőle, hogy végre megszűnt a kapkodás, az alkalmi szabályozás, mely máról holnapra elveszti értékét és az akkor öreg város nagy emlékeit kegyelettel fogják megőrizni. A nyilvános pályázat utján nyert nagyszabású szabályozó tervben az ország egész műszaki karának szellemi tőkéje és erkölcsi ereje jutna érvényre. Az ezen az alapon megindult Nagy-Budapest egy valóságos Kis- Magyarország lesz, mert a magyar nemzet szellemi erejének szine-java ott igazi otthont fog találni és a Nasry Magyarország ennek a Nagy Budapestnek, ennek a Kis-Magyarországnak magjából fog kinőni. Még közelebbről érint bennünket, fővároskörnyéki községeket, a Pesti Napló „Nagy Budapest felé“ czin ü közleménye, mely többek közt ezeket mondja: A városházán eddig nem is törődtek Nagy-Budapesttel. Nemcsak, hogy a jövendőre nem gondoltak, de még a maguktól felvetődött eseményeket sem Nagy- Budapest szempontjából bírálták el. így a közel múltban megengedték, hogy Újpest amely teljességgel össze van nőve Budapesttel, külön vízvezetéket építtessen magának és terhes, ötven esztendőre szóló koncessziót adjon egy magánvállalatnak. Most Erzsébetfalva azzal a kéréssel fordult a fővároshoz, hogy építtesse meg számára a vízvezetéket. A városházán — ez is haladás — nem zárkóztak Lapunk mai száma 16 oldal.
