Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-24 / 34. szám
XIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1913. vasárnap, augusztus 24. 34. szám. RÁKOS VIDÉKE ’ T/WSlTOfiLAkli ffőZOAZBflSAGi hetilap RfiKOSSZENTttlhfiLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA* A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓfULAj&ÖNÖSöR- EÖVESÖLETB, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI SS JÓTÉKÍWVSÁÖI EGYE STJLET* Rákosszentmihály és vidéke ELSŐTaxarék* és hitelszövetkezete, a rákosszentmihályi sporttelep* a rákosszentMihályi (PAftTÁRSULAT, AZ ANNA*TELÉP EClYESÖLfct» A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖP HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákossz entmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár; Egész évre ..........................8 kot Fé l évre................................4 . Neg yed évre..........................2 , EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. A helyilapok és a közönség. A mai nehéz világban minden téren súlyos küzdelemmel jár a létfentartás s ezért az egyes érdekkörök testületi szervezetbe tömöritették erejüket, hogy a maguk életbevágó létfeltételeit biztosithassák. Egyesült erővel! Ez a jelszava a mai kornak s a gyengék erejének ilyen fokozása dicséretes törekvés mindaddig, amig túlkapásba nem megy át, a mire sajnos, sok téren szintén számos példát látunk. A tiszteletreméltó, tisztes czélu tömörülések közé tartozik a Vidéki Hírlapkiadók Szövetsége, mely több évi előkészítő munkálkodás után körülbelül most jutott abba a helyzetbe, hogy czél- jainak komoly megvalósításához hozzáfoghasson. Ez a szövetség egyesült erővel akarja a többé- kevésbbé vergődő vidéki hírlapok legelemibb létérdekeit biztosítani, — e mellett pedig a lapok, mint bizonyos részben üzleti vállalkozások versenyének tisztességét kívánja megóvni. Mindkét czél felettébb tiszteletreméltó, mert káros és végzetes elfajulásoknak veszi elejét. A vidéki sajtó helyzete egészen más, mint a nagyvárosi lapoké, melyeknek olvasóközönsége nem kerülhet olyan közelébe, mint kisebb helyeken, a hol minden előfizető és hirdető fél jóformán személyes ismerőse a lap vezetőségének. így bizonyos szives, patriarchalis, sokszor pedig baráti viszony fejlődik ki a közönség és a lap szerkesztősége s kiadóhivatala között, mely amennyire örvendetes egyrészről, — más oldalról viszont olyan kedélyes állapotot támaszt közöttük, a mely megnehezíti a lapnak, mint vállalatnak létfentartó küzdelmét, sőt gyakorta egészen megingatja alapját. A vidéki lapoktól százszámra követelik a tiszteletpéldányokat pajtásság titulusa alatt, vagy azért, mert a derék polgártárs három évvel ezelőtt elkövetett egy czikket, amelynek megfésü- lésével százszorannyi dolga volt a redakcziónak, mintha maga irt volna okosabbat. Tiszteletpéldányra utazik az a „levelező és tudósító“ is, aki minden két esztendőben egyszer muiatságreklámot küld be, amelyben leírja ideáljának báli ruháját és a rendező-bizottság elnökének ingyen reklámot zeng. Különösen figyelemreméltó az egyesületek és testületek szokása, amelyek tudósításokkal, nyilvános nyugtatványozásokkal és egyéb méltató és elismerő közleményekkel tömetik meg a lapot, de azért arra ugyan alig gondol valaki, hogy ezeknek a nyomtatott soroknak a megjelentetése keserves pénzébe kerül a lapnak, de ellenszolgáltatást nem kap érte. Még jó, ha maga a testület 8—12 koronáért előfizet egy példányra, a tagok ilyenféle kötelezettséget egyáltalán nem éreznek. Elolvassák a lapot a kaszinóban, a vendéglőben, a kávéházban, a borbélynál vagy — s ez a legszebb — kölcsönkérik a szomszédtól, aki járatja. Kinek a lelkiismerete fájdul meg attól a tudattól, hogy az a helyi lap fontos helyiérdeket szolgál, közérdekért buzgólkodik, gyakorta kiszámíthatatlan hasznot hajt az érdekelt lakosságnak, mely az előfizetés csekély önkéntes adójával viszonozhatja csupán némileg e szolgálatokat? Rámutassunk-e a vidéki lapok hirdetéseivel űzött kegyetlen eljárásra ? A helyi érdekű lapoktól mindenki ingyen vagy potom pénzért akar mindent. A hirdető irodák gyalázatosán bánnak velük, a publikum pedig csaknem szívességként várja el tőlük az ingyen reklámot. Ezek az állapotok hozták létre azt a megállapodást, a melyet a Vidéki Hírlapkiadók Szövetsége nemrég publikált s mely elég érdekes és tanulságos arra, hogy vele olvasóinkat is megismertessük. Nem mintha a mi viszonyaink olyanok lennének, mint a vidéki sajtó keserves tanulságai panaszolják, hanem érdekességénél fogva és hogy bizonyos, már nálunk is lábra kapó elfajulásoknak gátat vessünk vele. A mi publiku- munk fővárosi közönség, a Rákos Vidéke inkább Lapunk mai száma 16 oldal.
