Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-28 / 52. szám
XIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1913. vasárnap, déczember 28. 52. szám. vidéke KŐ2GA25ASAGI HETILAP RÁ KOS SZÉNTfllhÁ LY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. * MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDÖNÖSÖR-EGVBSOLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÄKOSI KÖZMOVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EOYESOLETj RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK« ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! (PARTARSULAT, AZ ANNA-TELEP EOYESOLET, a POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLY! KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ká ko»szentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASARNAP Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre .........................8 ken Fé l évre................................4 . Ne gyed évre..........................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Évfordulón. Elbúcsúzunk hát tőled, szomorú 1913! Elbúcsúzunk tőled, sok-sok szomorú, fájó emlékkel s talán — a megkönnyebbülés érzésével. Múljék el tőlünk a keserű pohár, feledjük el, mint a keserves, gyötrő álmot, melynek lidéreznyomása alól, Istennek hála, immár megszabadulunk. Mikor jött, a babonás emberek rettegtek végzetesnek hitt tizenhármas számától. Az okos és józan emberek mosolyogtak rajta és bizó hittel reménykedtek a jövendőben. És a tizenhármas a komoly és okos embereket tréfálta meg. Ami bajt, bánatot, keservet és kárt tudott, mindazt ránk zuditotta özönével a fekete és véres 1913. Háború, kolera veszedelem, rossz termés, pénzügyi válság, pusztulás és kár minden, de minden oldalon. Szilveszter éjszakáján tehát könnyű szivvel búcsúzhatunk a múló évtől és örömmel adhatunk hálát a Mindenhatónak, hogy igy is tulvergőd- tünk rajta. A jégverés után örül az ember annak, a mi legalább megmaradt. Hiszen lehetett volna úgy is, hogy annyi se maradt volna. Még mi, idehaza, legszűkebb hazánkban, a Rákos vidékén, annak is közepében, Rákosszentmihály on, elég szerencsésen átjutottunk pusztító viharain, A fejlődésünk már-már megszokott folyamata ugyan megszakadt egy kis időre, de azért a dolgaink, ha lassan bár, de mégis csak döczögtek előre. Milyen sok is a dolgunk! Mennyi fontos és sürgős kérdés vár megoldásra, a melyek mai viszonyaink között további fejlődésünk nélkülözhetetlen alapjai lesznek. Csak úgy hevenyében tolong előttünk a legközelebbi jövő néhány nagy programmpontja. Az utczaburkolás és rendezés, a községháza, közegészségügyi és közigazgatási uj intézmények, az egyházak nagy munkája, mely most folyik javában, első helyen ezek között az önálló kath. lelkészség és plébánia építés, templomunk festése, a külső telepek égető szükségletei, a közlekedésük és közvilágításuk dolga. Hát a társadalom nagy feladata, a csalogató s mindig tovaszökkenő ábránd, az egységes társadalom megszervezése, a közös nagy társadalmi egyesület keretében! Vájjon jobb időt hoz-e az uj esztendő, s megérleli-e a vetést, melyet lelkes emberek egy idő óta olyan buzgón gondoznak és locsolgatnak. Nagy átalakulások előtt állunk, a közigazgatás uj, szilárd szervezete sok nagy változást teremt majd, amelyhez sok várakozás fűződik mindenfelől. A körvasuti személyforgalom megindul a jövő esztendőben s nagy hatással lesz fejlődésünkre. Elérkezik majd, bogy a halálsorompó átkától is. végleg megmenekül felszabaduló forgalmunk. Fokozatosan kell előkészülni az uj lóversenytér megnyitásával nemsokára elkövetkező változásokra is. Akik Rákosszentmihályért lelkesednek, óhajtva várják az időt, amikor a vízvezeték és csatornázás ügye se lesz elérhetetlen délibáb. Az uj járásbeosztás és a képviselőválasztó kerületek uj beosztása is lényeges változásokat teremt majd, Iskolaügyünkben is további teendők várnak reánk; nem lehet megpihennünk abban a munkában, mely soha sem végződik el, hanem minden nap uj tetterőt követel. Nem okos ember, a ki hátraszegzett tekintettel akar előre haladni. Hátul a komor, fekete múlt; elől a jövő, melyet hitünk, bizalmunk, jó reménységünk fényesnek, ragyogónak lát. Istenben él hitünk, erőnket a gond és baj el nem emésztette, hanem megedzette, kedvünk és tettrevágyásunk nem bénult meg: induljunk ujult erővel, éledő reménnyel az uj esztendőbe. Ha betölt a bün- hődés ideje, ha megpróbáltatásunk ideje lejárt: vetésünk kalászba zsendül és munkánkon áldás leszen. Körülöttünk, előttünk mintha derülne az ég. Lapunk mai száma 16 oldal.
