Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-02 / 5. szám
5. szám. RÁKOS VIDÉKE 7. oldal nalodott, rosszra fordult Magyarország sorsa. Az orosz czár hadai is betörtek. Világos után hóhérhalál, lánczos- tömlöcz rémségei környékezték a nemzeti ügy katonáit. A kiválóbbak menekültek az országból. Akik itthon maradtak, a réteken, erdőkön bujdostak. Ujfalussy Lajos valamelyik pusztai tanyán rejtőzködött. Morvayék is elszállingóztak Debreczenből. Morvay ur Lujzikát Biharba vitte Terebesre Fráter Tamásné nénjéhez, hogy a gazdasszonyságot tanulja. Node nemcsak a konyha, kamara, pincze, tehenészet kertészet, varrószoba hasznos titkaival és fortélyaival bíbelődtek a Fráter-kúrián, Fráter Tamásné a környék uriházainál is örömmel mutogatta be tiszaháti bájos kis rokonát. Átmentek Micskére is a Baranyi család ősi fészkébe. A diófás, eperfás, birsalmabokios kúriák sűrűn sorakoztak Micskén. A Fráter-család kisasszonykái Morvay Louise előtt különösen sokat emlegették a délczeg vitéz Baranyi Miklóst, aki mint kapitány küzdötte végig a szabadságharczot Ekkortájt már bujdosott, faluról- falura szökdösött az osztrák elől. A kisasszonyok a bihari kúriákban regényhősként emlegették Miklóst. Morvay Louise Baranyi Ágostonéknál érdekesen ösmerte meg, A Zólyomi Dávid-féle régi nagyrendház folyosóján medvebőiös kanapén aludt egy szép barna urilegény. Talán az éjszaka hetedik határból hajszolták meg a németek, azért aludt olyan mélyen ? A vendégek jövetelére sem neszeit fel. a bátyjáék sem költötték fel a fáradt embert. Morvay Louise csupán egyetlen tekintetet vetett reá s lángbaborult az arcza, midőn meglátta az alvó legényt ... A bihari, szatmári, beregi kúriákon nemsokára meglepő hir futamodott keresztül. Azon idők patriárkális viszonyai között különösen az érdekelt családoknál keltett kínos visszatetszést a híradás, hogy Morvay Louise Ujfalussy Lajosnak visszaküldte a „jegyet.“ A szótartó komoly Morvay Károly ur leginkább felháborodott és bár kedves lányát Pesten neveltette a hires Májerfinénál, eddig mindenhová lógós hintón hordatta, mostani haragjában zötyögős igáskocsin, csutka ülés tetején vitette haza Terebesrői Lujzikát. Ezentúl Sáros- orosziban raboskodott Louise, hiszen a kor is szomorú korszak volt. A Morvay-kurián a plébánoson és néhány öreg szomszéd földesuron kívül más vendég nem forgolódott. A szép Louiset szive titkával teljesen eltemette a csendes falu. Talán e szomorú magányban el is hervadt volna? Ámde szerencséjére — a micskei emlékezetes látogatása után könnyített szikén. Mielőtt a jegygyűrűt visszaküldte Ujíalussynak, szive titkát, Ersemjénben feltárta Kubinyi Annának: — Drága Annuskám, nem tehetek másként, mióta Baranyi Miklóst megláttam, még gondolni sem tudok más férfira. S ha a Baranyi felesége nem lehetek, nem is leszek a másé sem. A melegszemü, gömbölyű barna Kubinyi Annát Gömörből hozta feleségül Érsemjénbe Fráter Ferencz ur. Kubinyi Anna még otthon megtanulta az édesanyjától, hogy a jó feleségnek férjével szemben ne legyen titka, amiket tehát Morvay Louisetől hallott, azonnal besúgta férjének Fráter Ferencz meg nem volt karthauzi barát, midőn kóborlásai közben hozzájuk vetődött bujdosó Baranyi Miklós, a kágyi bakator poharazgatásánál kibökte Ferencz ur : — Ej te Miklós! Nem jól van ez igy, ahogy te csinálod. Én bizony a te helyzetedben segítenék magamon — Ugyan hagyd el I Hát mit csinálnék pajtás ? — Mit csinálnék ? Mit csinálnál pajtás ? Én bizony elhoznám Beregböl a leggazdagabb nemes leányt . . . — Ki az te, Ferkó? — Baranyi karikára nyitotta szemét. — A Morvay Louiset értem. — Bolond beszéd ez, pajtás! Hiszen én még nem is láttam soha. — Az nem határoz, pajtás, mert látott ám ő téged. Ez a baja! Aludtál, midőn meglátott Miskón. Azóta szerelmes beléd. . . Biztosan tudom. Nem hiába volt vitéz katona Baranyi Miklós, midőn Kubinyi Anna részletesebben is felvilágosította, megtetszett neki a bájosan merész eset. Érsemjéntől jólutamodásra esik Beregben Sárosoroszi, a bujdosó honvéd menten nekivágott az útnak. Az országutját kerülve, lassú menetelésben utazgatott. Fekete hátaslován holdvilágos estendet érkezett Sárosoroszi alá. Kitünően tájékoztatták Fráterék, mert mindjárt az urasági kovács műhelynél állította meg a lovát. — Hé, hó! Mester uram! — bekiáltott a műhelybe. Elcsendesült a pőrölycsattogás. A kohótűz láng- pirja kicsapott az ajtóból s a mester végigfürkészte a délczeg lovast: — Mivel szolgálhatok az urnák? — Az inasgyerekre volna szükségem egy félórára, ha ideadja? — Hogyne, jó szívvel uram. — Akkor hát gyere csak, fiú! Ezt a levelet beviszed a Morvay udvarba. Átadod Zsófi asszonynak, a házvezetőnőnek. Megvárod, hogy mit üzennek. Ügyelj arra is, hogy meg ne lássanak. Érted? — Megértettem. A fiú gyorsan járt. Hamar hozta a választ. Az öreg Morvay ur a plébánossal „tartlizott.“ Zsófi asszony, a házvezetőnő ügyesen kiszólitotta Louiset és a kert végén találkoztak Burányival. Rövid néhány szót váltottak csak a holdsütésnél. Egyetlen kézszoritással határoztak sorsuk felől, Baranyi Miklós az éjszaka visszafordult Biharba és nemsokára Fráter Tamást küldte el maga helyett a szép Morvay Louise t .kikérni.“ Nem éppen könnyű feladat volt ez a lánykérés, ámde az öreg Fráter Tamás ur jól végezte dolgát — a Fráterek ilyenek! — meggyőzte az öreg Morvayt s bár annak a fejében még mindig motoszkált az Ujfalussy eset, nem ellenkedett tovább. A kemény luteránus ur ugyan holtáig dohogott amiatt is, hogy katholikus ember lett a vője (a Baranyiak katholikusok). Többek között is egyszer, midőn látogatóban járt Baranyiéknál és sirva fakadt a szopós kis unokája, a vén komoly luteránus igy kiáltott a dadára: — Hamar, dada, siessen csak be! — Sir a gvirdián . . . ÜW^Tégla eladás-^® Kooh Károly téglagyárában Czinkota- Jutányos árak. csász. és kir. szabadalmazott műhangszer- készitő, hang^zerkereskedése és műhelye Rákosszentmihály, Batthyány utcza 13. Ajánlja gazdag felszerelt raktárát. Mindennemű hangszer, legjobb fajta német és olasz hurok olcsón kaphatók. Hangszereket jól és olcsón javit. Földmérés, telekmérés, parczellázás, mindenféle mérnöki múmiák Wittek Vilmos utján Rákosszentmihály, Jenő-utcza 2. (József- utcza sarok, a lóvasut mentén.)
