Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-06 / 27. szám
XIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1913. vasárnap, julius 6. 27. szám. RÁKOS VIDÉKE TflRSflDflL/M'és KŐZGflZ&flSflGI HETILAP RÁKOSSZENTAIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA* A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EOYES0LETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLETI Rákosszentmihály és vidéke első takarék* és hitelszövetkezete, a rákosszentmihályi sporttelep, a rákosszentmihályi IPaRTÁrsulAt, az anna-telep egyesület, a polgári dalkör és a rákosszentmihálvi kerékpáros kör hivatalos lápja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : ItALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ..........................8 kor Fé l évre................................4 . Neg yed évre..........................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Kártya. Nem czifra képeslapokról, nem is a koronás és nem koronás névjegyekről, hanem arról a kis dísztelen portékáról szólok, amelyen királyok és disznók versengenek a rangért, s amelyet a Rákos Vidékének valamely hirtelen nőtt tüskéje szúrt fel s amelyről azt találta mondani, hogy játszani véle a mások kedvéért is — úri kötelesség. Isten ments! A kártya és az ur annyira különbözők, mint a király és a — disznó. Bocsánat a szóért, de a kártya szótárából való. A kártyázás éppenséggel nem úri kvalifikáczió, még ha a mágnás-kaszinóban játszák is. Az „ur“ igazi, ősi magyar fölfogás szerint kiválóságot föltételez, lelki nemességet, s a gondolkodás és felfogás magasabb fokát. A kártya pedig alsórendü dolog, amit igazi, komoly úri ember csak lenézhet s világért sem kötelezi az úri mivolta arra, hogy mások kedvéért foglalkozzék vele. Mi a kártyaszenvedély? Lehet gyengeség, fertőző-betegség, — vagy aljas haszonlesés. Egyik sem erény. Nem szólok a nénikék patience-száról, öreg urak tarokk-játszmájáról, ahol nem is a filléres nyereség, hanem a hadi-ügyesség: királyfogás, ultimó stb. a fő élvezet. Szellemes játék, már inkább úri élvezet. Ártatlan játék a dió-ra menő apró, népies kártyázás is. De a pénzbe menő, izgató, szenvedélyes kártyázás csúf, lealacsonyító, lelkiismeretlen szórakozás, valóságos szégyene a kultúrának. Szégyene a kultúrintézményeknek, társaságoknak, ahol nemesebb dolgok iránti érdeklődés helyett, nem folyik más mint — kártyázás. Bűne elsősorban a kártyának, hogy a kár- tyázót elvonja a családtól, a társaságtól, a komolyabb, nemesebb foglalkozástól, a társadalmi és egyéb közügyek iránti érdeklődéstől. Ez inkább volna úri kötelesség, mint amaz. Bűne a szenvedélyesség, amely megfosztja a higgadt, józan gondolkozástól, a magán való uralkodás finomabb erényétől, s jóformán kivetkőzted emberi mivoltábói. Durva, nyers, erőszakos lesz a szenvedélyes kártyás. Legocsmányabb bűne a kártyának az alacsony kapzsiság. A kártyás, aki azzal a szándékkal ül le, hogy magának egy kis „apró pénzt“ nyerjen össze a kártyán, nem szórakozni, hanem fosztogatni készül. Az apró pénzt, melyet nyerni akar, föltétlenül a társának kell elvesztenie, tehát végeredményben társának a pénzére éhes, attól akarja megfosztani, anélkül, hogy bármiféle érdemet szerzett volna rá. Sem munkát nem végzett érte, sem szolgálatot nem tett, még csak valami szívességet sem. Pedig szívességért pénzt elfogadni, — nem úri dolog. Vájjon azt, csak úgy a véletlen kártya forgás révén elszedni — szebb, nemesebb dolog talán ? Mert hiszen a kártya csak szerencse, még ész se kell mindig hozzá, hogy szerzek hát jogot vele a más pénzéhez? Ha valami jótékony alapra menne, még értené az ember, mint ahogy a sorsjátéknál tudom, ha valami nagyobb intézmény létesítésére valók, hogy ajándékot adok voltakép, s annyit adok, amennyit szánni képes vagyok. De már a magán haszonra menő sorsolás is, erkölcsi alap híján való, noha ott előre tudom, a játékom kezdetén, hogy mennyit veszitek, ha nem kisér a szerencse. De a kártya asztalhoz ülni, kiszámithatlan esélyekkel, megfeledkezve mindenről és mindenkiről s eljátszani akár a saját gyermekeinek a kenyerét, akár elszedni a másét, — ocsmányság. A kártyajáték csúfsága nem éppen a vesztett összeg nagyságától függ, mert a kisember 100 koronája nagyobb veszteség a családra, mint a mágnás és milliomos százezrese. __________ La punk mai száma 16 oldal.
