Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-30 / 13. szám
XIII évfolyam. Rákosszentmihály, 1913. vasárnap, márczius 80. 13. szám. vidéke TflRSnDflL/M'és KŐZGft25flSAGI HETILAP RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. • MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTÜLAJDÖNOSÖR EGYESÜLETE, a BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI tS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET) Rákosszentmihály és vidéke elsőtakarék- és hitelszövetkezete, a rákosszentmihályi sporttelep, a Rákosszentmihály! RtilTiíSüLAT, AZ ANNA-TELE? EGYESÜLET. A POLOÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LÁPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ......................8 kői Fé l évre............................4 , Negyed évre......................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Ünnep után. A megszokott csendesség szállt reánk a sok ünnep zaja után. Mint vihar után a szélcsend, úgy következik el rendszerint az ünnepnapok elmúltával az eseményekben szegény, csendes hét, a mozgalmas idők természetszerű reakciója. Igazi gondolkozásra, magunkba mélyedésre való alkalom. Csakhogy ez az elgondolkozás ezúttal nem a gondolatok szép elrendezkedését eredményezi, nem az óhajtott megnyugvást kelti, nem világosságot támaszt és reményeket éleszt, hanem szomorúvá tesz, keserűséget okoz és mélységesen megrendit. Semmi sincs jól körülöttünk. Alig van öröm már a világon, elpusztul a reménység és mindenfelé csak véres, verejtékes küzdelmet, kínos állapotokat, nyomorúságot és bajt látunk. Ki nem unja még a szálló igét: rossz pénzügyi viszonyok, gazdasági válság, drága kamat és a többi dicső társa nyomorúságunk képének, ábrázolásában ? De sőt ezek nem is annyira unni való dolgok, mint keserves és szomorú valóságok, melyeknek súlya alatt napról-napra több ember pusztul el. Gazdák, iparosok, kereskedők, kis és nagy vállalatok roppannak össze és mennek veszendőbe. Mintha végleg kiapadt volna a pénz forrása. Nincs. A mi azelőtt érték volt, a mit a köztudat ma is annak becsül — csak elméletben maradt érték, mert sem pénzértékre váltani, sem pénzzel megterhelni nem lehet. Minden vérkeringése elakadt életünknek; tovább haladni, terveket valósítani, újat alkotni pedig lehetetlen. Micsoda vesztesége az Rákosszentmihálynak például, hogy a községháza épitése elakadt, holott minden előkészület rendben van! Nem halad semmi egyéb közmunkánk sem, kimondhatatlan kárunkra és veszteségünkre. De nem csak uj dolgokat nem lehet kezdeni, hanem az egyes emberek, családok létfentartását rendíti meg a pénzdrágaság. Régi adósságok kamata szökött fel szolidnak ismert intézeteknél is 10—12 —14 százalékra, természetesen burkolt alakban. Hogy legyen képes ezt valaki elviselni ma, a mikor minden kereset, jövedelem megcsappant, az élet egyre drágább, a közterhek szüntelenül emelkedők, minden kiadás folytonosan több és több és már a legszerényebbre leszorított igényeket is lehetetlen kielégíteni ? A tavasztól vártuk a jobb fordulatot, — de alig mutatkozik. Mindenfelől óvatosságot, zárkózottságot tapasztalunk és elővigyázatra intenek. A nyomorúság tehát aligha ér véget egyhamar. De vigasztalan a világ körülöttünk más egyebekben is. Mindenben. Nemzetközi viszonylatokban, politikában, közállapotokban és egyes emberek gondolkozásában egyaránt. Vagy van-e igazság vagy csak erkölcs is abban a vérfürdőben, melyben a Balkánon tobzódnak és a diplomá- cziában, mely a dolgok alakulását állítólag intézi ? Kis és nagy dologban, kint és bent, a nemzetek és tömegek nézőpontjából csakúgy, mint az egyének életében a legsivárabb nyomorúságos viszonyokat éljük át manapság s igazán nem marad a kesergő lélek számára egyéb, mint a hit vigasztalása, a szebb és jobb túlvilág reménysége. A hit! Malasztjaiban, a husvét magasztos napjai alatt bőségesen részesült a silány emberiség. A nagy ünnepi alkalom odavezeti Isten házába azokat is, a kik akár hanyagságból, akár elfoglaltságuk miatt ritkán fordulhatnak meg benne. Lelki gyönyörűséggel láttuk a napokon át zsúfolt szentmihályi templomot s hallgattuk az Úr felkent szolgájának kétszeresen megihletett ajkáról a megszentelt igéket. Lelkipásztorunk ritka sikereket aratott az idei husvét alkalmával, a minek titka, az volt, hogy az istenszolgálat rendes és megszokott keretein kívül szónoklataiban kitért a napi események vonatkozásaira is. Itt aztán gyönyörű dolgokra figyelmeztette az Lapunk mai száma 16 oldal.
