Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-16 / 11. szám
XIII évfolyam. Rákosszentmihály, 1913. vasárnap, márczius 16. 11. szám. RÁKOS VIDÉKE TrtRSUDflLAKéa KŐ2GflZDflSAGI HETILAP RfiKOSSZÉNTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA* • MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJBÖNOSOK EOYESOLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉS! ÉS JÓTÉKONYSÁG* EGYESÜLET) KSköSBäntmihälv és vidéke első Takar ék- és hitelszövetkezete, a rákosszentmihályi sporttelep, a rákosszentmihályi imlBOtíT« A2 ANNAVfÉLEP EOVESOUET, A POLOÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LÁPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály) Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ......................8 kői Fé l évre..........................4 . Ne gyed évre.....................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. A vörös czédula. Rákosszentmihály lakosságát a közeli napokban tragikus eset döbbentette meg. Egy életerős, vidám, egészséges gyermek, harmadfélnapi szenvedés után hirtelen meghalt, a kétségbeesés szélére hajtva rajongón szerető szüleit, kiknek egyetlen öröme, minden reménysége volt. Szénán még vidáman sürgölődött az iskolában, pénteken pedig kiterítették. Beteg sem volt, épen, virágzó egészségben tört rá a félelmes kórság, a gyermekek réme, a skarlát és a szörnyű járvány egyszerre végzett vele. Minden halál szomorú, fájdalmas, de az életerős rügy pusztulása, mielőtt még bimbóvá növekedhetett volna — a legszomorubb. Siratta is mindenki: apró pajtások, résztvevő gyermekszívek ontottak könnyet utána; szülők lelke remegett meg a vészes, a rettentő példától, jámbor felebarátok részvéte indult meg a döbbenetes eset láttára. De mit ér a gyász, a köny, a bánat, ha segíteni nem lehet a megváltozhatatlanon. A felszáradó könnyek nyomán ott borong a fájdalmas tanulság; a kutató elme keresi az okokat és riadtan borzad meg, ha egybevetve a körülményeket, rá kell jönnie, hogy a szerencsétlenség oka nagyrészben maga az emberi társadalom, melynek bűnös könnyelműsége okozza legtöbbször a vészes körülményeket, melyekből a szerencsétlenségek erednek. Hiába terjed a műveltség, hiába kérkedünk vele, hogy lakosságunk milyen intelligens, felvilágosult. Az emberi természetben rejlik a könyelmüség és a tudomány elvont igazságainak léha lenézése. Különösen az orvosi tudomány az, melyet az egészséges ember annyiszor lebecsül és főként az elméleti, kézzel nem fogható szabályok azok, amelyeket mindenki megszegni igyekszik. Hiszen ha lelkiismeretlen könnyelműség nem lenne, s az emberek hallgatnának az okos szóra és alkalmazkodni tudnának a komoly szabályokhoz, lenne-e, lehetne-e járvány, ragályos kórság, mely minden évben megdöbbentő módon szedi ártatlan áldozatait ? Lehetne, igen, ritka kivételképen, szomorú véletlenségből, vétlen bal- szerencse miatt, de nem ismétlődhetnék szinte szabályszerű módon, állandó következetességgel. Rákosszentmihály on, Istennek hála, nincs mostanság vörhenyjárvány. Az elsiratott, szegény áldozat nem érintkezett fertőzött vidékről jött társakkal. Ellenben az Ehmann-telepen kiütött ez a rémes betegség egy polgár házánál, kinek gyermekei szerencsésen lebirták a bajt s megküzdőitek vele. A hatóság emberei is megtették a magukét és kifüggesztették a beteg gyermekeit ápoló család ajtajára a veszedelmet jelentő, óvatosságra intő vörös czédulát. De ugyan ki veszi komolyan azt a tenyérni kis papírlapot? Ki törődik az orvosok nagyképűsködésével? Ki hisz a baczillusokban, melyet alig látott minden kétszázadik ember tudományos mikroszkópok rejtelmes méhében? A doktorok pénzt akarnak keresni, a hivatalos emberek pedig kellemetlenkedni és alkalmatlankodni akarnak az embereknek, mint rendesen. A beteg gyermekek atyja — zavartalanul folytatta tovább dolgait és járt, minden óvóintézkedés nélkül, az emberek közé. A szentmihályi kicsiny áldozat apja pedig gyanútlanul érintkezett vele, sőt talán még a vörös czédula ellenére a lakásán is megfordult, nem is álmodva, hogy élte legfőbb boldogságát dönti veszedelembe. Most azután meredhetünk kisirt szemekkel a félelmes vörös czédulára és retteghetünk erejétől, mikor az okulás árát egy ifjú élettel kellett megfizetni. Pedig iskolában tanítják, törvény rendeli, hatóságok hirdetik és a kultúra egyre terjeszti és erősiti, a mit a tudás az emberiség javára évszakos munkával kiderített, milliónyi példával igazolt s a mit a rövidlátó és könnyelmű emberek hallani, hinni, megtanulni Lapunk mai száma 18 oldal.
