Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-05 / 1. szám
XIII évfolyam. Rákosszentmihály, 1913. vasárnap, január 5. 1. szám. RÁKOS VIDÉKE TrtRSflDflL/M'és KÖZGAZDASÁG» HETILAP RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LÁPJÁ. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAjDÖNOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉS! ÉS JÓTÉKONYSÁGI ÉOYESÜLETj RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK* ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTJVllHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLOÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: iSákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ....................8 ko i Fé l évre..........................4 , Ne gyed évre.....................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Tizenharmadik évfolyam. Az 1913-as évszámmal uj jelzés került a „Rákos Vidéke“ homlokára: Xllí-ik évfolyam, ami nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint, hogy lapunk teljes tizenkét esztendei munkálkodását befejezvén, megindult útjára a tizenharmadik esztendőben. Az évforduló nem jelent semmi változást, csak határkő időnk mérésében és hagyományos, megszokásszerü alkalom, hogy néhány szót magunkról is ejtsünk. Egész éven át soha sem használunk ki erre semmi alkalmat; legyen szabad tehát egy esztendőben egyszer kivételt tennünk. Tizenkét kötet Rákos Vidéke! Még pedig évröl-évre kövérebb, vaskosabb, tartalmasabb kötet. Ha munkánk jutalmát egyedül csak az ambiczió gyönyörében és a lelkiismeret nyugalmában találhatjuk is fel, mégis tagadhatatlanul önérzetet duzzasztó, jóleső érzés az, mikor tekintetünk végig simogatja ezt a mázsás könyvtárt. Tehát még sem éltünk, fáradtunk, küzködtünk, dolgoztunk hiába: a jó közönség elismerése itt van, hogy róvhatjuk kedvünkre a belüket a tizenharmadik kötet szá- márais. Hála érette mindnyájunk legfőbb pálrónu- sának és hála érette a jóakaratu, megértő és méltányló lelkű embereknek. A tizenharmadik évfolyam első szavát a mi jó közönségünkhöz intézzük s ez a köszönet. De a második azoké, akik e második évtizedben is még mindig közömbösen nézik, mint küzködik hajónk az idők hullámaival s nem éreznek semmi kötelességet szivükben a közérdekkel szemben, melyeknek első harezosa és kétségtelenül egyik legnyomatékosabb képviselője mindenkor a helyi sajtó. Hál’ Istennek túl vagyunk már azon a koron, amikor pártfogásért kell esedezni, de még mindig érezzük, hogy van a munkának kiaknázatlan része, van erőnket meghaladó feladat is, amelyekkel bátran szembeszállhatnánk, ha a közönség minden tagja ugyanolyan kötelcsségérzeltel vállalná a reá eső terhet, mint az a hatalmas tömeg, mely a „Rákos Vidékéi“ tizenharmadik évfolyamához segitelte. Ha ez felébredne végre, ezt szeretnök, ezt kérjük végre tizenkét évi munkálkodás után. Tökéletesnek nem tarthatja magát ember — senki. De hivalkodás nélkül merünk rámutatni, hogy korával lapunk fejlődése is lépést tartott s lelkesedésünk meg nem fogyatkozott, akaratunk tisztasága el nem homályosul!. Mindenkinek eleget tenni nem lehet, de különösen súlyos a helyzet egy vidék érdekkörében zártan, hol mindenkit, akiről szó van, ismernek és minden dolgot közvetlen indulattal fogadnak. Itt akárhányszor akad kislelkü ember, aki megneheztel azért, mert a neki nem szimpatikus felebarátjának valami jócselekedetét elismeréssel méltányoltuk. Holott előttünk nincsenek személyek, csak tettek, amelyeket azonban meg kell becsülnünk, mert itt, ahol csaknem I minden dolog a társadalom munkájának gyümölcse, meg kell becsülni a legszemernyibb önzetlen cselekedetet és meg kell becsülni mindenkit, aki a köz javára csak valaha is valamit tett. Érdekes és jellemző, hogy az emberek egy része ezt nem tudja átlátni s irigyen a jelzőkre vadászik és reánk apprehendál, ahelyett, hogy a maga közérdekű munkájával tulliczitálná a méltányolt cselekedetet. Azzal is vádolnak, hogy kisvárosi nagyságokat gyártunk, de nem veszik észre, hogy a nagyok éppen attól dagadnak nagygyá, ha ütik őket, miként a franczia közmondás szerint, a vélemény is olyan, mint a szeg: mennél jobban ütik, annál szilárdabban áll. Az se utolsó dolog, hogy nálunk a negyedévi két koronáért némely előfizető szerkeszteni is akar. Pedig már sokszor bebizonyult, hogy lapot csinálni úgy, hogy mindenki gusztusának megfeleljen — lehetetlen. Akit nem illet, ne vegye magára ez őszinte Lapunk mai száma 18 oldal.
