Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-21 / 29. szám

4. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 29. szám. A gyógyszertár a vasúti állomáshoz szegellik ki. bzemben vele üres telek, melyen most hajóhinták van­nak és verkli szól naphosszat. Az állomás épülete a pályatest túlsó oldalán van, az átjárást háromszoros nehéz sorompó zárja el. Olyan, mint a Ferencz Józseí- kaszárnyánál, — földig érő, szakállas, nehéz sorompó- rúd, — a két sínpárt pedig ezenkívül magas drótkerítés választja el egymástól. A hazatérés idejét 7 órára állapították meg s a gyógyszerész vendége el is indult az állomás felé, de a barátját nem találta sehol. Az utczán és a vasútnál sürü tömegben nyüzsgött a közönség. Odasiet tehát a pálya­testre és torkaszakadtából kezdi üvölteni: — Pista, Pista, Pista! Pista a messzi távolban kurizál egy fehérruhás rákosligeti tündérnek, kit néhány perez alatt meghódí­tott. Ott lépeget mellette elmerülve s mit sem törődve a világgal befordul vele az egyik messzi utczasarkon. — Pista, Pista, Pista ! Ismétlődik a kétségbeesett orditás. A jó rákosligeti nép átérti a helyzetet és át­veszi a jelszót: — Pista, Pista, Pista, zug, viharzik az állomáson mindenfelől. Ácsorgók, vasúti bakterek, gyermekek, hintáslegények családapák és cselédek zúgják, zengik, viharozzák kórusban, vékony, vastag, mély és magas hangokon: — Pista, Pista, Pista! Pista azonban süketen udvarol tovább az utcza túlsó végén. Itt a vonat, lecsapják a sorompót, a jóbarát be­szorul az egyik sínpárra a két sorompó közé. Ebben a pillanatban újra felvillan a Pista szalmakalapja az utcza során, a fehérruhás mellett. Egy veresinges gyermeket küld utána a sínre rekedt barát, kinek most már ujult erővel siet segítségére a jó Rákosliget. Ordítanak a kalauznak, hogy segítsen szorult helyzetén, közben pedig üvöltik szüntelenül: — Pista, Pista, Pista! A jó kalauz a teherkocsik mentén, a kiásott és javításban levő köves utón elvonszolja a megszorult szentmihályit a legközelebbi kocsiig, melyben vasutaso­kat szállítanak és nagy erőfeszítéssel felhúzza a magas kocsira, melynek lépcsőjén megáll, utoljára kiáltván: — Pista, Pista, Pista! A derék veresinges fiú ezalatt megtette a maga dolgát emberül. Leszakította a fehérruhás mágnesről a makacs gavallért, ki kétségbeesve rohant a még veszteglő vonat felé. A fehérruha vele, utána, egész a sorompóig, aggódó részvéttel kisérvén sorsát. A jó nép örömzugással fogadta, hogy megkerült Pista, ki hanyatt-homlok rohant neki a sorompónak. — Ugorja át, ugorja át, zug fel a kar. Nem azért volt sportember, hogy át ne ugorja. Mint a szöcske röppen át rajta, hogy neki essék a drót­kerítésnek. Erre az akadályra már nem számított. Itt érkezett el a katasztrófa pillanata. — Másszon át, másszon át, biztatja a nép ! A fehérruha lélekzetfojtva lesi a történendöket. Az atléta beleakad a drótkerítésbe, ez felnyársalja — vadonat uj nyári nadrágja — a hóditó — végig reped, az elbűvölő szalmakalap hátrahull — és naplemente előtt — holdtölte támad. Teljes, puritán, gömbölyű fényében kiviláglik a makacs udvarló kopasz feje. A fehérruhás egy utolsó sikolyt hallat, azután ájultan roskad össze. A nép ajkán megdermed a szó. A kalauz és a bakter odarohan és a kocsilépcsőn álló jóbarát segítségével feltolják, húzzák hősünket a vonatra, j hol megtépett szárnynyal és nadrággal roskad a kemény | ülésre. — Ezért adtam másfél óráig a fürtöst, hogy az j utolsó perezben meglássák, hogy kopasz vagyok ?! — j sóhajtja bánatosan, — miközben a vonat megindul, a nép áradata pedig az uj szórakozást nyújtó hinták felé kezd hömpölyögni az állomásról. * Egy elkésett iskolás gyermek esetet is meg aka­runk még menteni az elfelejtéstől a magyar gazdasszo- nyok czinkotai iskolájában történt az idei záróvizsgá­latokon. hogy hittanból kérdezett a tisztelendő egy igen értelmes gyermeket, a kis Krenedits Gizikét, ki ügyes feleletet adott, mig Jézus születésének körülményeire nem került a sor. A Gáspár, Menyhért és Boldizsár történetét akarta még elmondatni a hitoktató s azt kér­dezte, hogy a három király honnan tudta meg Jézus születését ? A gyermeknek nem ötlött eszébe a bibliai tudo­mánya, a saját feje szerint felelt tehát és rövid gondolko­zás után igy adta meg a választ: — Olvasták az újságban. Az eset mint tréfa is jóizü, de értéke is van. Az okos tanár jobban megbecsüli az ilyen furcsa feleletet, mint a szajkó módra megtanult szöveg legpontosabb elhadarását. Mert a melyik gyermek ilyen bohóságot mond, az bár mosolyt fakaszt, de egyúttal bizonyságát adja, hogy gondolkozik és értelme fejlett. Az ilyen eszes gyermek értelmi fokozódását biztosítja önmagától az idő, mely tájékozottságát majd megérleli. Az ilyen elme termőtalaj, melyet csak munkálni kel). Öröme és kedves feladata a jó tanítónak. Nem léhaság az iskolai tréfák gyűjtése, hanem komoly pedagógiai tanulságok keresése és kellemes bolyongás a gyermekiélek ártatlan útvesztőiben. HÍREK Ág. h. ev. egyházi ülés. Az ág. h. ev. fiókegyház presbyteriuma f. hó 22-én (hétfőn) d. u- 5 órakor a Hausvater-féle vendéglő külön helyiségében ülést tart, melynek tárgyai: az egyházi adókivetési kulcs végleges megállapítása és a templomtelek megvétele. Templomunknak. A rákosszentmihályi róm. kath. templomnak gyönyörű szép oltárteritőt ajándékozott Stöckl Gézáné Hausvater Irmuska. A díszesen hímzett színes terítő a jámborlelkü adományozó sajátkezű munkája. Kávéház megnyitás. Értesítem a mélyen tisztelt közönséget, hogy Czinkota—Huszka telepen: Rákőczi-utcza 1. szám alatt az Almásy Pál telepi megálló mellett, saját házamban modern kávéházat nyitottam. Kitűnő fajborok. — Friss sör. Minden­nemű kávéházi italok és hideg étkek. Fagylalt. — Jegeskávé. — Billiárd. Minden szombaton és vasárnap - czigányzene. : L'ri társaságok számára kényelmes otthon. — Számos látogatást kér, özv. Bischof Józsefné.

Next

/
Oldalképek
Tartalom