Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-21 / 29. szám

/.V). szám. KAKUb VIDÉKÉ 3. oldal. néhány biztosító függesztője, minélfogva a vezeték iehajlott és azt az aggodalmat keltette, hogy leszakad és katasztrófának válhatik okozójává. Egy úriember át is látta a veszedelmet és telefonon jelentette a vasút vezetőségének, amiből riadalom lett, mert a közlekedést óvatosságból beszüntették és szak­embereket küldtek ki. Ezek kijelentették,hogy aggodalomra nem volt ok, mert a vezeték azért nem szakadhatott volna le. A kis hibát megigazították s ezzel minden rendbe jött. Egyik reggel, továbbá, ugyancsak a szentmihályi Körforgalmi vonat motoros kocsijának a fékláncz szerke­zete romlott meg úgy, hogy a veszedelmesen zakatoló vonatot a rákosszentmihályi állomáson ki kellett vonni a forgalomból. Az utasok a legközelebbi czinkotai vonat­tal folytatták útjukat a főváros felé, a szentmihályi állomás főnöksége kérelmére pedig a czinkotai állomás uj vonatot bocsájtott forgalomba a rákosszentmihályi hurokvágányban. Mindezek kisebb balesetek, amelyek azonban véletlenségbcl eredtek. Ellenben orvoslást kérünk az olyasmi ellen, ami például hétfőn reggel háboritotta fel az utasokat. Az egyik vonat másodosztályú kocsijának kapaszkodó karfája olyan tisztátalan volt, hogy az utasok keze csupa piszok lett tőle. Fehérkeztyüs úri hölgyek kezét festette kormosra és kocsikenőcsösre a tisztátalan fogó, melyet a végállomásokon le kellene tisztogatni, de ezúttal még a lakatos műhelyből való kihozás után se töriilgettek le. A miatt is sok a panasz, hogy a rákosszentmihályi vonatokon soha sincs másodosztályú dohányzó kocsi. Az első, motoros kocsin tilos a dohányzás, a másik kocsi pedig — a dohányzó — mindig harmadosztályú. Lénye­gében nem olyan fontos ez a dolog, de az emberek úgy gondolkoznak, hogy minek fizetnek ők többet a másodosztályért, ha nem használhatják. És ebben is van valami igazság. Az //ona-utczában, a lóvasut végállomásánál levő villamos vasúti megállóhelynél kívánatos, hogy a sínpár mellett levő nyitott csatornaárkot hosszabb területen boltozzák be. A megállóhelynél egy darabon kezdetben beboltozták, de a vonat hosszabb, mint e befedett rész s igy az egyik kocsi utasai minden pillanatban bele­zuhanhatnak a nyitott árokba. A minap is megtörtént ez egy helybeli úriemberrel, a ki napokig sínylette az esést és összezúzott tagjait csak a csuda mentette meg a nagyobb bajtól. A milyen hosszú a vonat, olyan terü­leten legyen biztosított a szabad közlekedés és ne kell­jen kötéltánczosi műveleteket végezni a második kocsi utasainak. Ez igen szerény, de feletébb jogos kívánság. Panasz merül fel végül a villamos vasúti fordulók ellen is, a hol kettős, mélyvágásu síneket kellett alkal­mazni, de a sinek mentén nem gondoskodtak kellően szilárd burkolatról úgy,' hogy minden járómü beleakad és nagyot zökken a síneken, a miből könnyen származ­hatnak komoly balesetek Csak nemrég fordult le valaki ilyen módon a kocsiról a községi kaszinónál és az Isten kegyelme háritotta el csupán a súlyos bajt. Biztos, sima zavartalan közlekedést kell biztosítani minden közterü­leten s a modern műszaki tudomány haladt annyira, hogy a villamos pálya a közlekedést ilyen módon meg ne zavarja, ha akarnak kellő lelkiismeretességgel meg­tenni minden védőintézkedést. 2^37-á.ri lstlcás (szoba, konyha) ellenében villamosvilágftási berendezést eszközölne Lederer villamszerelö. Budapest, Lovag-utcza 13. Telefon 159—18. A hétről. Rákosszenimihálynak volt a napokban egy igen kedves vendége, aki kollégája és jóbarátja a mi társa­ságunk egyik vezetőtagjának, aki viszont igaz barátja és belső munkatársa a „Rákos Vidékéu-nek. Erről a barátunkról és a barátjáról, a vendégről, — aki külön­ben nekünk is éppen olyan szeretet barátunk, — szól az ének. Múlt pénteken a szokásos önkéntes lapcsináló mun­kára indult hozzánk szeretve tisztelt dolgozótársunk, s magával hozta közös barátunkat is. mert a munka után rendesen a Mátyás-pincze hüs sörhullámai között keres a redakczió inspekcziós része enyhülést. Valóságos kis Riviera a Kéményseprő-utcza ilyenkor A csendes Bel­városban nyüzsgő embertömeg örül az életnek a villa­mos lámpák dandárja tövében és sonka-czibákot eszik kovászosuborkával. Kemény munka után kedves üdülés­sel kárpótol a péntek este. Tehát elindult a két jó lélek, elindult, hogy megossza testvéri szeretettel a verejtékes munka terhét. El is jutottak a keleti pályaudvarig baj nélkül, itt megszólal az egyik, a vendég: — Jó mulatság az a revízió ? — Jó, jó, feleli félig savanyúan, a másik. — De az állatkert mégis csak szebb ? — Persze, hogy szebb. — Hát akkor menjünk elébb oda. És úgy lön. Miután pedig alaposan megszemlélték Budapest legújabb nevezetességét, megszólalának, de most már fordított sorrendben: — Hát most már menjünk a redakczióba. — De elébb jó lenne egy pohár sört meginni a YVampetics-Gundelban. — Ez is igaz. És ivának egy, két, sőt több pohár söröket. És most ismét megszólala az egyik, most már nem tudom melyik, a kettő közül: — Nem lenne jobb revízió helyett elmenni a Zte/re/oiv-czirkuszba ? — Persze, hogy igen. Nos, hát elmentek. Előadás után utolsót rebbent a baráti lelkiismeret: — Most már siessünk a Mátyásba, még talán ka- 1 punk valamit a munka végéből. — Nem lehet, mert lekésünk az utolsó vonatról. — Akkor inkább siessünk a Wampeticsbe vacso- 1 rálni, az közelebb van. I És ott késtek le az utolsó vonatról. És hajnalfeléig üres volt Rákosszentmihály on két • megvetett ágy. És hajnaltájon fáradt fiakker döczögött végig a I JP/Zű/o/77-utczában. És két hü munkatárs tért haza fáradtan a revízió 1 után. i * Egy rákosszentmihályi örökifjú nevezetes kalandját I kell megörökíteni az utókor számára. A történet czime: ! A rákosligeti hajadon, vagy az uj nyári nadrág törté­nete. Avagy: Óh, szalmakalap és holdvilág. Dramolett sok felvonásban es két felhúzásban. Kezdődik ott, hogy valakinek dolga akadt Rákos- I ligeten s minthogy a fővárosi és szentmihályi embernek I minden a világon utazás, ami nem Szentmihályra vezet, { ezért magával hívta az unalmasnak tetsző útra a jó- i barátját is. Szerencsésen meg is érkeztek a szép Rákosligetrer I Maderspach Ferencz patikájába. A gyógyszerész még í nehány éve Rákosfalva társadalmának volt kedvelt tagja, de utóbb Rákosligeten kapott patikajogot. A két régi barát élénk beszélgetésbe merült a csinos és kellemes gyógyszertárban, mig a kisérő, akit nevezzünk rövidség kedvéért Pistának, a lombos községet tanulmányozta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom