Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-25 / 34. szám
XII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1912. vasárnap, augusztus 25. 34. szám. TftRSfiDfiL/M'és KÖZGA2b«SAGI hetilap ftflKOSSZÉNTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA* » MÁTYÁSFÖLD) NYARALÓTULAJDÖNÖSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET} Rákosszentmihály És vidéke első takarék« és hitelszövetkezete, a Rákosszentmihály) sporttelep, a rákosszentmihályi IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLQÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLY) KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: R <1 ko sszcnt mill íi ly, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre .....................8 kor Fé l évre..........................4 , Ne gyed évre.....................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Két nagy halott. Nagy gyász borult mireánk. Egy hét alatt két kiváló fiát vesztette el a magyar nemzet és mind a kettőnek gyászolására több jogot kell tartanunk mint a haza többi fiainak. Mert részben a mieink voltak különlegesen; nagy jóakaróink, lelkes pártfogóink voltak ők, kikhez a tiszteletnek és ragaszkodásnak különösebb, erősebb köteléke fűzött bennünket, rákosvidékieket, mint másokat. Könnyező szemmel látjuk a legjobbak, a nagyok szomorú elmúlását, holott a hazának 'éppen ott van legtöbb szüksége ma is próbált bajnokokra, ahol ők közdöttek, ők munkálkodtak, ök tündököltek. A tudomány művelése és terjesztése, a tudományos irodalom és a magyar műveltség fejlesztése és közkincscsé tétele terén. Emléküket áldva őrzi a magyar nemzet és hálás szívvel, mélységes fájdalommal Rákosszentmihálynak minden polgára. % Csapodi István dr. Csapodi István dr. egyetemi professzor, a nagyhírű szemész halálhíre váratlanul sújtott le; bár a kiváló tudós évek óta birkózott bajával, mely sírba döntötte, mégse hitte senki, hogy annyi sok és hosszú ellentállás után most egyszerre végleg összeroppan szívós szervezete. A magyar tudományosság egyik kimagasló alakja volt ő, kinek hírneve messze túl terjedt az ország határain. Mint ember pedig csudálatosán szerény, igen kedves, vonzó, szelidlelkü, jóakaratu férfiú volt, ki ezzel a megillető tisztelet mellé a szeretetnek szokatlanul nagy mértékét is egycsapásra felkeltette mindenkiben, akivel csak valaha is érintkezett. Rákosszentmihály közönsége jól ismerte és fokozott mértékben tisztelte és szerette. Több, mint tiz éven át minden nyarat községünkben töltött el családjával. Máig is hires és sokat idézett az a kijelentése, hogy serdülő gyermekeknek egészségi szempontból a legtökéletesebb lakóhelynek Rákosszentmihályi tartja. Családi villa állott rendelkezésére a Zugligetben s ő mégis évről-évre községünkben töltötte a nyarat, bérelt lakásokban. Rendkívüli módon ragaszkodott Rákosszentmihályhoz és ezt gyak- ran ki is mutatta. Ügyeink iránt olyan melegen érdeklődült, hogy a Rákos Vidékének állandóan hűséges olvasója volt és lapunkat több Ízben megtisztelte szép czik- kekkel is, melyeket egyenesen a Rákos Vidéke számára irt. Több helybeli törzsökös családdal, különösen Fischer Győzővel benső barátságot tartott fenn s igen sajnálta, hogy utóbb már egyre hatalmasodó betegsége meggátolta a kijövetelben. Először mi vesztettük el, most pedig végleg elveszett mindnyájunkra. A sopronmegyei Horpács községben született 1856-ban, ahol az apja, Csapodi József gazdaember volt. Minden gyerekét (négy fia és öt leánya volt), igen gondosan neveltette s így került azután az István gyerek a soproni gimnáziumba, hol kitűnő eredménynyel tette le az érettségi vizsgálatot. Mivel tanárai figyelemreméltó képességű ifjúnak tartották, apja elküldte a budapesti egyetemre. Ott az oftalmológiára adta magát s alig hogy letette szigorlatait, tanársegéde lett a hires Schulek professzornak. Amikor 1890-ben kinevezték magántanárnak, megházasodott, Állaga Vilmát, Állaga Gézának, a jeles zeneművésznek leányát vette feleségül. Egész élete a tudományé és a családjáé volt. Első munkája, amely már három kiadást ért, a Látás próbák. Ez 188ö-ban jelent meg s nagy elismeréssel fogadták. Nagyon nép- | szérűiéit „Az ember szeme* czimü könyve, amelyben a I gyakorlati szemápolás módozatait fejtegette. 1895-ben megkapta az egyetemi nyilvános rendkívüli tanári czimet, 1905-ben pedig fejéregyházi előnévvel a magyar nemességet. Foglalkozott egészségtannal is (az Egészség czimü folyóiratot 1890—Í893-ig szerkesztette) s hosszabb ideig adta elő az egyetem bölcsészeti karán. Igazán szelíd természetű egyéniségében nagy humanitás is lakozott, sok szegénysorsu pacziense áldja nevét. Kedves tanulmány tárgy a volt a magyar nyelv is. Valamikor Szarvas Gábor is tanította s egy könyvet is adott neki ajándékba a neve aláírásával. Csapodi a nyelvtisztitó buzgalmát a maga tudományának keretében is érvényesítette. A magyar orvosi nyelvben a latin és más idegen szakkifejezések fordítása kétségbeejtően kerékbe törte a magyar nyelvet, például: ficzdag. Ami alatt a ficzamodásból származó daganatot kell érteni. Csapodi arra törekedett, hogy a magyar orvosi nyelvből kiirtsa az ilyen kifejezéseket. E tekintetben például szolgálhatnak orvosi tudományos értekezletei a szaklapokban és orvosnyelvészeti czikkei. A Budapesti Hírlapnak fönnállása óta munkatársa volt. Dolgozott más heti és folyóiratokba is, a többi közt a Magyar Nyelvőrbe. Nyelvújító törekvéseinek maradandó emléke Lapunk mai száma 16 oldal.
