Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-03 / 44. szám
44. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. oldal. számára megalkossa. Mielőtt ilyen irányú kérelmét előterjesztené, hozzájárulásra hívta fel az érdekelt községeket is. Rákosszentmihály képviselőteslülete a hatalmas munkálatot nem emészthette meg egyszerre, hanem feldolgozására bizottságot küldött ki, melynek tagjai a bírón és főjegyzőn kívül Samu István, Wayand Károly és Hundeshagen Károly. A körállatorvos lakásbére. Könnyen végeztek a következő tárgygyal. A vármegye értesíti a községet, hogy a körállatorvos 800 koronában megállapított lakásbéréből 169 koronát rótt ki Rákosszentmihály terhére. A képviselőtestület készségesen vállalta a méltányos terhet. A Zirmann-szcrződés. Tudvalévő, hogy a község piacz és községháza czéljára Zirmann János polgártársunktól vásárolt telkeket. A szerződést, mint vagyoni kérdést tárgyazót, a törvényhatósági bizottságnak kell jóváhagyni, azonban a vármegye a jóváhagyást formai okokból megtagadta. Az ilyen határozat hozatalához ugyanis a képviselő- testület tagjai felének jelenléte és névszerinti szavazás szükséges. Mindez meg is történt, egygyel meg is haladta a jelenlevők száma a szükséges minimumot, de a szavazásban egygyel kevesebb tag vett részt, mert a biró és főjegyző nem szavaztak. A vármegye ebben lát alaki sére met, A képviselőtestület most egyhangúlag kimondotta, hogy a vármegyei határozatban nem nyugszik meg, hanem az ellen a belügyminiszterhez felebbez. Igen kicsi dolog lenne ugyan a határozatot, mely egyhangú volt, megismételi, de a község elvi okokból ragaszkodik igazához és nem akarja, hogy a vármegye döntése preczedensül szolgálhasson. Ugyanis miniszteri elvi döntés támogatja a község álláspontját, mely azon alapszik, hogy a biró és főjegyző akaratnyilvánítása nem lehet kétséges, amikor ők kötötték és terjesztették elő jóváhagyás czéljából az ideiglenes adás-vételi szerződést s igy nem volt szükséges, hogy hozzájárulásukat a szavazás alkalmával külön kifejezetten kinyilvánítsák. A Tröszter-iskola. A Trösztéi* Mária községi polgári leányiskola államsegélye ügyében a kultuszminiszter szűkmarkú és mostoha rendeletet hozott, melyet múlt heti számunkban ismertettünk. A képviselőtestület nagyon méltánytalan dolognak tartja azt a kívánságot, hogy az intézet tanári karát annyi évi sikeres működés után még mindig egy évre segédtanári állapotban sinylődtessék, a mint a miniszter akarja és csak majd egy év múlva léptessék elő rendes tanárokká. Ámde, ha a miniszter az első évben a megfelelő segélyt elvi okokból nem akarja megadni, nem lehet perbeszállani vele, a képviselő - testület azonban méltányosabb akar lenni és Samu István indítványára egyhangúlag kimondotta, hogy ebben az egy kritikus évben kiegészíti a tanári kar fizetését a község pénztárából. Utasitotta is az elöljáróságot, hogy a szükséges fedezetről pótköltségvetés keretében gondoskodjék. A tartalmas közgyűlést honossági és illetőségi ügyek tárgyalása rekesztette be. Madame Hensel, francia tanárnő, francia nyelvre kezdőket és haladókat vállal. Elismeri jó módszer szerint oktat, úgy lakásán és házon kívül valamint a környéken is. A leczkeadás a nyári hónapokban sem szünetel; hetenkint egyszer franczia jour, a nyelv teljes gyakorlására. Cím: Rákosszentmihály, Rózsa-u. 2. Földmérés, telekmérés, parczeilázás, mindenféle mérnöki múmiák Wittek Vil mos utján Rákosszentmihály, Jenő-utcza 2. (József- utcza sarok, a lóvasut mentén.) A hétről. A kies Szilágysomlyón ültünk a városi nagy vendéglő hatalmas, de csöppet sem díszes termében. Utasemberek hova menjenek délelőtt tizenegy órakor egyet mást megbeszélni ? — Gyerünk egy pohár sörre a városiba! A döczögő vonat rázása után megéhezik az ember. — Van valami villásreggelijök ? Friss marhapörköltet ajánlott a pinczér s néhány pillanat múlva előttünk volt a terjedelmes tányérban felszolgált pont három darabka marhahús, egy ezüstforintnyi terjedelemben mellette szerénykedő pirított burgonya a megszokott félig hig paprikás lé kíséretében. Ettől ugyan meg nem rontjuk a gyomrunkat; de azért jó szokás a vidéken a délelőtti zóna-pörkölt, zónagulyás. Sörözni jól esik rá, és azért az ebédjét sem rontja el az ember. Fizetéskor következett a kis történet csattanója. Egy ilyen pöiköltecske Szilágysomlyón adagonként 1 kor. fO fillér, hogy félreértés ne essék: 6) krajczár. Ugyanaz Zilahon 40 krajczár, Budapesten 20 krajczár, Kaposváron pedig — nem tréfa — 6 krajczár. Az úri, nagy vendéglő ben. Csak ott nem adnak mellé burgonyát. Nem azért, mert Szilágysomlyón nagy a drágaság. Nem nagyobb, mint egyebütt. Szilágykrasznán 4 kilós 5—6 hetes, pecsenyének való malaczot lehetett venni a héten 2 koronáért, egy forintért, de a vendéglőben azért egy porczió van vagy 80 krajczár. A borsófőzelékre Somlyón egy darabka marhaszeletet adtak Nem volt nagyobb, mint egy ötkoronás, 40 krajczár, csakúgy, mint a budapesti Ehm vendéglőben, ahol leves után jóllakhatik vele egy középszerű étü férfiember. Nem kofatéma ez, kérem, hanem kórságos jelenség, amellyel jó bnne arra hivatott embereknek foglalkozni egy kicsit. Mondván-mondom, hogy belevág az úgynevezett idegenforgalom kérdésébe is. Mert a budapesti vendéglőkben a főpinezér-várást, az ötlettelen és sivár tészták unott sorozatát, a naponta más alakot öltő marhasülteket és miegymást leszámítva, manapság már csak megélhet az ember, amióta Pázmándy Dénes a generálzaft leleplezéssel végigszántott rajtuk és ambi- cziózus emberek is kerültek a fontos ipar élére, akik kiiitották a makacs hagymaőrjöngést és „sipis virtsaftot“, d-e vidéken még mindig a legtöbb helyen lenyúzzák az idegen ember bőrét s még csak nem is adnak érte semmit. Pedig milyen büszkeséggel vezethet az ember idegent Nagyvárad, Kolozsvár, Debreczen és még sok más hires város országosan ismert vendéglőibe a pompás főztje kedvéért, hogy’ őrjöngenek a sokat utazó emberek Sátoraljaújhely vasúti vendéglőjének kosztjáéit, — de mihaszna, ha közben pirulni kell egy egy helyen a szertelen zsebelés miatt és az önérzetes hazafi kénytelen elrejteni a számlát a külföldi vendég elől — szé- gyenletében. Somlyón van különben az a hires ezukrász is — az egyetlen a városban, — akinek kitűnő a portékája, de rettenetes mogorva a — kedélye. Ha valaki hat indiáner fánkot akar vásárolni, rárivall: — Hogy is ne ! Hát másnak aztán mi jut? Vegyen kettőt. Elég az magának. Hires ezukorkákat tud készíteni, de nem teszi meg egy esztendőben kétszer, amikor úgy fordul a kedve. Ha kérik, csak azért se 1 — Nincs nekem arra időm, se kedvem! Töredék a magyar ipar tükréből. így is megél szegény, de milyen vagyont szerezhetne, ha úgy járna a kedve! Az évszázados somlyói csizmadiaszin azonban él és virágzik ma is dicsőségesen. Nem minden olyan fekete, hál’ Istennek, mint a most kikapdosott furcsaságok. Egyszer kiállítást is tartottak a csizmadia színben.
