Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-20 / 42. szám
XII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1912. vasárnap, október 20. 42. szám. TrtR5flDflL/M'és KŐZGfiZbflSrtGI HETILAP RÁKOSSZENTAIMÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLETj RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLOÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: ISALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ..... 8 kor Fél évre ......................4 . Ne gyed évre ..... 2 . EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Nők a haza szolgálatában. Irta és felolvasta a „Magyar Védő Egyesület“ 1912. év október hó 14-én tartott összejövetelén Krenedits Sándorné. E hangzatos és nagyfontosságu czim természetében rejlenek, hogy utána bő, érdekfeszitő, tárgyilagos felolvasás következzék. Azonban — bocsássa- nak meg — ma egy hete, mikor erre felszólítottak, igazán nem is sejtettem, bár nagyon nagy az elfoglaltságom, hogy e reám nézve igen kedves tárgy megírására annyira csekély időm marad. Pedig úgy volt, szíveskedjenek tehát ezt figyelembe venni. Mielőtt tulajdonképpeni tárgyamra rátérnék, kijelentem, hogy nem a feminizmus szolgálatában óhajtom a magyar nő helyzetét, társadalmi és hazafias kötelességét megvilágitani. Nem azért, mintha a feminizmusnak nem volnék lelkes hive, hanem bebizonyítandó azt, hogy még mielőtt kivívják maguknak a nők a férfival való teljes egyenjogúságot, addig is, nőiességük épségben tartása mellett, jobban mondva nőhöz csakis teljesen méltó módon is mennyi szolgálatot tehetünk hazánknak. A haza szolgálatába állhat az a nő is, aki ádáz ellensége a feminizmusnak. Nem kell okvetlenül a mellünket verve, hangzatos kiáltványokkal hirdetni a hazafias érzés lángolását, szépen csendben is munkálkodhatunk hazánk javára. Ezt azért tartottam szükségesnek megjegyezni, mert mindig szélesebb körben kap lábra a nőnek a harcza a választójog kivívásáért, a képviselőházba való bejuthatásáért. Én nem tudom, hogy az Angolországban oly sok port íelverő sufragettek nem tennének-e nagyobb szolgálatot hazájuknak, ha a folytonos agitálás, nőhöz nem méltó erőszakoskodás helyett valamely női kezekhez méltó iparágat kultiválnának és terjesztenének? A feminizmus elterjedésénél is az arany középút az, mely a nőiességen csorbát nem ejt és tiszteletet érdemel. Varnak azonban ennek is tulhajtásai, amelyek csakugyan a női méltóság .rovására esnek. Mert amig a nő észbelileg ugyanazon munkakört akarja betölteni, mint a férfi, addig tényleg hasznos munkása lehet e hazának — mert bebizonyított tény, — hogy sok nő éppen olyan észbeli tehetséggel van felruházva, mint a férfi és szorgalma rendesen több. Ezt tapasztalhatjuk az érettségi vizsgálatok kimutatásában, az egyetemi évkönyvekben, de már az elemi iskolákban is. Azonban mikor szóval, vagy karddal kell harczolni, ott már nekünk nincs helyünk. Nem mintha szóval nem győznénk s nem diadalmaskodnánk minden férfi fölött, sőt, de képzeljék el kérem, pld. a közelmulti parlamenti skandalumokat, ha nők ültek volna ott a padokban! Azt hiszem, Sternberg összes hangszerének lármája eol-hárfa lett volna ahhoz, amit ott mi tudtunk volna produkálni; s többé-kevésbbé szemek és frizurák nélkül távoztak volna „jól megfésült“ képviselőink. Hiába, nem való ez a nőnek! Adjuk meg hát Istennek, ami az Istené; a császárnak, ami a császáré! Ha végigpillantunk szép hazánk történelmén, észre kell vennünk, hogy már a régi időkben is lelkes honleányaink többé-kevésbbé feministák voltak. Nézzük csak az egri nőket, akik a csatasorba állottak s kardot ragadva versenyt vagdalták a férfivel a törököt. Hát nem egyenlő munkát végeztek e a férfiakkal? Vagy Rozgonyi Cicellét, aki büszke paripáján kisérte a harczba a férjét. Hány és hány ilyen példát hozhatnánk fel a történelemből ! Akkor nálunk még nem voltak bankok, irodák, a férfiak sem végeztek irodai munkát s igy a nőnek sem lehetett meg az alkalma, hogy olyan munkakört tölthessen be, mint ma. Legelőször az Egyesült-Államokban alkalmaztak nőket az addig férfiak által betöltött állásokra. Ott már a bíróságnál, kincstárnál igen sok nő van alkalmazva és sok-sok ezerre rug a nő ügyvédek és orvosok száma. A zsurnalisztikának hasznos munkásai, sőt némely vallásfelekezetnél lelkipásztori állásokat töltenek be. Angliában — a legszorgalmasabb népek hazájában — 1861-ben, Berlinben 1866-ban és nálunk csak a kiegyezés után alkalmaztak nőket először rendszeres irodai munkára. Részletezzük azonban a feminizmuson kívül álló munkakörét a nőn?k. Vegyük először is a gyermeknevelés, a hazafias szellemben vezetett nőnevelés magasztos munkáját. Visszapillantva a múltra, ott találjuk Teleki Blanka grófnőt, aki akkor alapította nevelő-intézetét, mikor még a magyar úri leányokat külföldre vitték, ha azok a kellő műveltség elsajátítására törekedtek. 1846- ban nyílott meg az intézet, s bár gyönyörűen prosperált, 1848-ban a forradalom szele ezt is elsodorta. Brunsvick Terézia grófnő a kisdedóvás ügyét karolta fel először hazánkban. Tekintsünk vissza a közelmúltra, ott látjuk a lelkes magyar nőnevelés kiváló bajnokát, Veres Pálnét, aki 1867-ben alapította az Országos Magyar Nőképző Egyesületet s a magyar nevelésügynek csaknem három évtizeden át lelkes bajnoka volt. — Özv. Damjanich Jánosné, a hős magyar tábornok özvegye, ki férje vértanú halála után, a gyászt soha le nem téve, egyedül a nőnevelés munkájában lelte örömét. Ö alapította a Magy. Gazd. Orsz. egyesületét és árvaházát, melynek vezetésében — nemrégiben bekövetkezett haláláig — mindig élénk részt vett. Különben se szeri se száma nem volna, ha mindama buzgó nőket sorolnám fel, akik Lapunk mai száma 18 oldal.