Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-13 / 41. szám

RÁKOS VIDÉKE 8. oldal. 41. szám. gonosz fenekedéssel. Voltak emberek, kik ezrével ontot- ( ták legdrágább kincsüket, forró, piros vérüket a hazáért, I nem is olyan régen, hatvan és néhány évvel ezelőtt, » ma csak dolgozni kellene a hazáért. Mutassuk meg, hogy érünk annyit, mint eleink. Mutassuk meg, hogy a magyar vér ma sem hígult, ma sem hitványodott. Menjünk tanulni szent eszméket és lelkesedést a vértanuk sírjához , boruljunk le a megszen­telt hantok előtt. Ök boldogok, ők dicsők, ők felmagasztosultak. Értük nem gyász jár, csak kegyeletes lelkesedés és szent fogadalom: hogy október hatodikát nem felejtjük el, míg a magyar magyar lesz, csatájukat tovább vívjuk a magunk módján és ha elménk sötétben bódorog, bátor­ságunk megrokkan a küzdelemben sírjuk oltáráról sza­kítjuk a talizmánt, mely utat mutat és uj erőt önt belénk. Ne sirj magyar, ott fenn, a csillagok felett hófehér fénybén tündökölve lesi sorsodat megdicsőült lelkek serege; vitéz férfiak, hősök lelke oltalmaz és védelmez. Légy hozzájuk méltó, légy derék és légy: „Hazádnak rendületlenül ... I“ QIIHIIIIIIIIIIIHIIHIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIBIIIIIIIIIIBII A szalonzenekar hangversenye. Szégyenletesen kisszámú közönség előtt folyt le a Polner Ernő kitűnő szalonzenekarának hangversenye múlt szombaton, a Biróné vendéglő helyiségében. Szerencsétlen napra esett a hangverseny, a közönség nagyrésze másutt volt lekötve, az idő rossz volt, másnap hazafias ünnepélyek, szóval minden ellene volt a derék zenekarnak, mely büszkesége Rákosszentmihálynak s a legkevésbbé sem tulajdoníthatja a hangverseny gyér látogatottságát nép­szerűsége hiányának. A vesztesek azok voltak, akik nem jelenhettek meg, mert az estély remek műsora és a zenekar pompás játéka tökéletes élvezetet nyújtott. A gazdag műsor ez volt: 1. Linke : „Indra" ez. Operette nyitánya. 2. Részletek Offenbach „Hoffmann meséi“ ez. operájából. 3. Debesh: „Amerikai egyveleg.“ 4. Habenera Bizet „Carmen* ez. operájából. Énekli: Tóbiás Annuska. 5. Waldteufel : „Frühlingskinder* ez keringője 6. Wágner: „Preislted" a Mesterdalnokok ez. operájából. 7. Magyar dalok. Énekli: Tóbiás Annuska. 8. Puccini: „Pillangó kisasz- szony“ ez. operájából. 9. Wagner: „Zarándokok kara* Tannhäuser ez. operájából. A résztvett tagok névsora: p. Polner Ernő kar­mester. Ziegler Giziké (zongora), Herein Imréné (harmonium), Hegyi Zsófika (harmonium), Tóbiás Annuska (ütőhangszerek) Horváth Károly (1. hegedű), Csattogányi István (I. hegedű), Csuka Aladár (II. hegedű), Kovács Ödön (II. hegedű), Szandovics Rudolf (mély hegedű), Feldmann Hugó (gordonka), Dalibor Ferencz (gordonka), Herein Imre (nagybőgő), Metzger Károly (piston), Szamossy Tibor (klarinét), Kovács Feri (fuvola). Valamennyit és a kitűnő Polner Ernőt egyenlő dicséret és elismerés illeti. Az estélyen a következő felülfizetések folytak be: a Rákosszentmihályi Ipartestület vigalmi bizottsága LO.—, N N. 20.—, Pálfi János 10.—, Schvarczl József 10,—, Kiss Ferencz 3.50, Dlusztus Frigyes 2.50, Túriét Lajos 3.50, Flatt Jenőné (Budapest) 3.—, Dr. 'Endrényi Tiva­dar 3.—, Csattogányi István 2.—, Sturcz Rudolf 2—, Pilhoffer József 1.50, Jálics Ignácz —.50, Muszély István —.50, Gönczi G. Gyula —.50, »Vén fiuk“ társasága 10 korona. Az összes bevétel a felülfizetésekkel együtt 127 korona 70 fillér, kiadás 55 korona 40 fillér. Marad 73 korona 30 fillér, mely összeget a harmoniumra való tartozás kiegyenlítésére fordította a zenekar. A hangversenyre vonatkozólag kaptuk a következő levelet, melyet a jó ügy érdekében, de meg jóindulatú és derűs hangja kedvéért is, szívesen közlünk, bár köztudomású, hogy azok a közismert férfiak, akik A hangverseny közönsége sorából ezúttal hiányoztak, elháríthatatlan akadályok miatt maradtak el: Igen tisztelt Szerkesztő ur ! Aki haragszik, annak nincsen igaza. így hát biz­tos vagyok benne, hogy szeretett Szentmihályom közön­sége — mert neki szól e „levél a szerkesztőhöz* — nem mer majd érte rám haragudni. Méltóztatik tudni, hogy szombaton volt a szalon- zenekar hangversenye. Azt is méltóztatik tudni, hogy a szalonzenekar az a valami, amely a mi szentmihályi társadalmi életünk minden űrét betölti. Méltóztatik tudni, hogy ha zenei élvezetre vágyik a kaszinó, akár az egyik akár a másik, ha mulatni akarunk, ha névnapot ülünk, ha ünnepélyt tartanak ha­zafiasat vagy másfélét, ha esküszik valaki az oltár előtt, csak a zenekart hívja meg és az jön az első szóra, gyönyörködtet, azután megy, — hogy legközelebb újra szolgálatra készen álljon. Azt is méltóztatik tudni, hogy e kart a szép ér­zése. a lelkesedés, a zene- és a közönség (Rákosszent­mihály) iránti szeretet hozta és tartja össze. Szóval sok mindent, tiszteletreméltót és dicsérőt méltóztatik tudni erről a lelkes gárdáról, de elárulom, hogy t. Szerkesztő urnák mindez a tudása kevés és ezért tessek megengedni, hogy én mondjam el, amit nem tud róluk. Nem méltóztatik tudni, hogy hangversenyükön, melyet előrehaladottságuk és klasszikus zene bemutatása kedvéért rendeztek, melyen tudásuk legjavát akarták adni s érte minden másodnap nem az éjfelbe, de azon túl nyúló prót ákat tartottak, nem voltak ott a „falu penná“-ja, de még a helyettes pennák sem, nem láttam a „falu leiké*-1, távol maradtak a „népnevelők* s itta direktorra is gondolok. (Akinek leánya és fia zenekari tag, mégis megemlítem, hogy lássák tárgyilagosságomat.) Azt se méltóztatik tudni, hogy a két kaszinó is csak gyéren volt képviselve — személyileg, mig „felül- fizetésileg“ — mint ama bizonyos sportban mondani szokás — sehol se volt. (Aki haragszik, annak nincsen igaza!) De sőt azt sem méltóztatik tudni, — s mert hü krónikás vagyok ki nem hagyhatom — hogy a sajtó i» • hiányzott, mi több — s ez már megbotránkoztató — jó magam sem láttam ott magamat. Sokan, igen sokan hiányoztak. Felvilágosítást adva mindezen igaz megfigyelése­imről, most ugye a kifogások következnének, hogy ki mért maradt el, esetleg az a merész állítás, hogy lel­kileg ott voltunk. Ne tessék kérem fáradni — az „audiature’t altera pars* elve ellenére — én nem hallgatom meg önöket, inkább mindent elhiszek. Igazuk van, nem jö­hettek el. O^nnlAq csúnya leányok, májfoltos, kiütéses asszonyok OZCjJlUd ne használjanak mást, mint Földes-féle MARGIT-CREM-el ÉS SZAPPA.1TT A Margit-creme rögtön szüntet szeplőt, májfoltot, bőr­kiütéseket, atkát (mitteser) és mindennemű börbajt. A Margit-cremetől az arezbőr üde, rózsás lesz, a rán- ezok, redők eltűnnek. A Margit-cremet a világ legsz- bb asszonyai, herczegnők, grófnők, bárónők, hires művész­nők stb. használják s el vannak ragadtatva annak páratlan bőrkonzerváló és bőrszépitő hatásától, 6 koro­nás rendeléseket bárhova bérmentve küld gutori földes Kelemen gyógyszertára, jflraü. (Kapható Lippe Ödön gyógytárában, Rákosszentmihály.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom