Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-22 / 38. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 3£. szám. külni a pusztulástól, a koldus bottól, a bizonyos rabságból. Reményem csügged, mert óriási az ellenség, mellyel szembe kell nézni, rengeteg a teendő, s oly kevés vele szemben az erő. Kevés, mert nem egyesülünk eléggé, nagy a közönyünk, még nagyobb a vakságunk. Nem, t közgyűlés, nem érdeklődünk eléggé a feladatunk iránt, s igy múlnak az évek meddőségben. Az ellenség pedig rettenetesen fegyverkezik. A külföldre vándorló milliók sokasága óriási nagyságra emelkedett, s ma már meghaladja az 1800 milliót. Kereskedőink hazafiatlansága megdöbbentő. Nyíltan, merészen kérkedik az idegen portékával, s ócsárolja legjobb czikkeinket csak azért, mert ott künn nagyobb a hitele, s a silány holmin nagyobb a nyeresége. Másutt meglincselnék, itt meg milliomos lesz az arezátlan hazaáruló. És valljuk meg őszintén, mit tettünk ellene ? Semmit! Hányán vannak közülünk, akik vásárlásaik alkalmával mindig és mindenütt magyar árut kértek és vettek ? Pedig, ha mindenki megtenné, egyszerre megszűnne minden veszedelem. S milyen csekély, milyen könnyű feladat. Összetartással óriási erő. íme egyelőre nem kérek egyebet, csak újra és ismételve ezt. Tegyük meg magunk és bírjunk rá mindenkit, akivel érintkezünk. Hadd szálljon vissza a remény újra lelkembe s a jövő év lezárásakor büszkén mondhassam: „megtettünk mindent, amit tennünk lehetett!“ Amióta a magyar ipar kissé fejlődésnek indult, azóta az osztrák kétszeres erővel dolgozik s akkora mennyiségű árut küld be, amekkorát elhelyezni nem képes s nagy raktárakban halmozza itt fel, csakhogy azt mondhassa, hogy magyar ipar nincs is, s az osztrák nélkül el sem lehetünk. Tömörüljünk hát ellene. Rázzuk fel a közönyöseket. Ébresszük az alvókat, mert közeledik az utolsó óra, elgurul az utolsó fillérünk is s a szegénység tehetetlenségében veszünk el. A sírunk felett ujjongó fekete-sárga lelkek pedig tapsolva hirdetik majd: Magyarország csak volt! Közlekedésünk. A napokban megint akadályokkal küzdött a rákos- szentmihályi körforgalmi villamos. Egy butorszállitó szekérbe gabalyodott bele s olyan nehezen tudott kellemetlen helyzetéből kibontakozni, hogy vagy másfél óráig szünetelt a forgalom. É balszerencsés epizódon kívül a héten ismét folytatta kedves szórakozását a villamos és lóvasut. A lóvasut pont akkor ér a szentmihályi állomásra, amikor a villamos s miközben az utasok átszállnának, a villamos kecsesen elindul és a faképnél hagyja a káromkodó utasokat. Hétfőn reggel panaszkönyvet is kért egy ilyen utas, de az állomáson azt mondták, hogy nincs csatlakozás a lóvasut és villamos között, a panaszt meg írják be a budapesti állomáson. Jött azonban Halász főnök, aki készségesen előadta a panaszkönyvet, de a jogos harag elszálltával a panaszt nem Írták be, mert a főnök megígérte, hogy rendet csinál. Már ebben az évben egy Ízben hasonló panaszt iktattak a panaszkönyvbe s a helyiérdekű vasút igazgatósága udvarias gyorsasággal levélben közölte a panaszossal, hogy intézkedett, hogy a lóvasutra figyelemmel legyen a villamos forgalmi személyzete, ügy látszik, hogy azóta megint feledésbe merült a helyes rendelet. Kívánatos tehát, hogy az igazgatóság rendelkezését megismételje és személyzetét újból is taníttassa ki, mert, hogy mekkora bosszúság, mikor a vonat az embert faképnél hagyja, azt ki se lehet fejezni, azt csak az méltányolhatja, aki megpróbálta. Újból felszólalunk a lóvasúti kocsisok tülke miatt is. Az a bizonyos szentmihályi különlegesség, a poetikus tülök, lassanként teljesen kivész. A lóvasúti kocsisok nem használják nem hordják, holott ahhoz közbiztonsági szempontból feltétlenül ragaszkodnunk kell s különben is valami kellemes kényelem az, mikor messze hallani a lóvasut közeledtét a derék tülökhang révén. Az állomáson is igy kelthetik fel a villamos emberek figyelmét a közelgő lóvasutra s ezzel vehetik elejét az olyan botrányos eseteknek, mint a minőket most kellett ismételten felpanaszolnunk. A Rákóczi úti villamos és lóvasúti keresztezés dolgában se először hívjuk fel a figyelmet egy veszedelmes viszásságra. A lóvasúti kocsi mindig a villamos síneken állapodik meg, mig a váltót igazítják. Azt a váltót meg kell igazítani, hogy a másik kocsi térjen ki, nem pedig az, amelyik a községből halad a villamos állomás fele s akkor nem kell a keresztező síneken megállapodni. Néhá y nap múlva megindulnak a Rákóczi-uton a próbajáratok s akkor aztán csakugyan komoly veszede lemmel jár majd, ha a mostani állapotokat meg nem változtatják. A lóvasutnak napközben a legnagyobb forgalmát a piacz közönsége szolgáltatja, ügy a vásárlók, mint -a piaczi árusok tömegesen használják a lóvasutat, termé- I szetesen holmijaikat is felrakva a kocsikra. Ez ellen , nem lehet kifogása senkinek sem, sőt nagy örömünkre j szolgálhat, hogy a következmények ennyire és ilyen ‘ gyorsan igazat adnak nekünk és ismét egyik bizonyságát szolgáltatják, hogy a lóvasut ma is hivatást tölt be és nélkülözhetetlen lakosságunk számára. Azonban, a vásáros és egyéb motyók szállítását bizonyos módon mégis szabályozni kellene, hogy a kocsiba szabad bejutást biztosíthassanak az utasoknak. Manapság sűrűn megesik, hogy a zárt kocsi hátsó perronját annyira elhalmozzák hetivásár napján mindenfélével, hogy nem lehet az ajtót kinyitni és annál kevésbbé lehet a perro- non megáliani. Pedig dohányos embernek ez az egyedüli kicsike, szűk és kényelmetlen menedékhelye a zárt kocsikon. Ezt, a hátsó perront, hagyják szabadon. Elől, a kocsisnál és a kocsikban, bent, ahol csak lehet, elhelyezhetnek minden szállítmányt. Minthogy pedig már nem egyszer vita és összeütközés támadt a dologból és a kalauz nem intézkedhetik önként, kellő nyomatékkai, ennélfogva kérjük az igazgatóság hathatós intézkedését, melylyel különben is csak a hatósági rendszabályoknak ! tesz eleget. Örvendetes hirünk is van közlekedésünk dolgában. Ahol a rákosszentmihályi körforgalmi vonal elágazik a Kerepesi úti vonalból, felépült a hév. társaság uj forgalmi épülete, melyben tiszti és váltóőr-lakás, hivatalos helyiség s a mi fő, váltóirányitó készülék is lesz. innen j fogják dirigálni a váltókat, amelyeket eddig a szentmihályi állomáson igazgattak s ezzel megszűnik a távolság okozta mindenféle nehézség és nem fordulhat elő többé olyan eset, hogy a villamos vonat kisiklik, mert a váltót előbb mozditották meg, mintsem rajta egész testével áthaladt volna. A rákosszentmihályi állomás főnöksége azt a helyeselhető előterjesztést tette a hév. igazgatóságnak, hogy a vonatok menetleveleit ezentúl vele láttamoztassa, amely ujitás kedvező következményekkel jár utasainkra nézve, mert a vonat inditását az állomás főnöksége azontúl jobban szabályozhatja s az átszálló utasok is megválthatják majd jegyeiket a szentmihályi állomáson anélkül, hogy egy villamos vonatról le kellene ma- radniok, mint eddig, a leggyakoribb esetben megtörtént.
