Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-15 / 37. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 37. szám. — nem lehet alkalmas a specziálisan kath. szempontok érvényesítésére. Ezekért a hitközség világi vezetőségének kell harczolnia, nobilisán, mindenkit tisztelve, de lelkesen és erélylyel. De hagyjuk a múltat. A legközelebbi jövőben is sok és nagyfontosságu feladat vár egyházi ügyeink intézőire. Hogy csak néhányat említsünk : a róm. kath. hitoktatás ügyének rendezése égetően fontos kérdés. Lelkészünk nem győzheti a hitoktatást, melyre itt, a főváros mellett különös súlyt kell fektetni. Heti 30 tanórát egy lelkész el nem láthat. Hát a lelkipásztori teendők kire maradnak ? Ezt gyökeresen és rendszeres módon kell megoldani. A papiak ügye se maradhat sokáig elintézetlenül. Lehetetlen, hogy ne gondoskodjunk rendes parochiáról, ami nem is fog olyan túlságos áldozatba kerülni. Ambicziózus és lelkes egyháztanácsnak foglalkoznia kell az önálló lelkészségünk ügyével is, mely hovatovább jobbm megérik az elintézésre. Ehhez sok jóakarat és tapintat kell, hogy érdemes plébánosunk se szenvedjen rövidülést, — a mit semmikép se óhajt senki — és nem csekély fáradsággal, utánajárással van egybekötve, de j egyáltalában nem lehetetlen. I Lelkes és dologszerető egyháztanácsnak j keresni kell a módokat, hogy fiú-nevelésügyünk, ! mely az elemi oktatással megfeneklik, az adott helyzetben is valamiféle révbe jusson. A templom körül is lenne tennivalónk. Festetni kellene és környékét jobban rendezni. A templom fűtése sem utolsó szükségletünk. És igy tovább beszélhetnénk még, de ennyi is elég, hogy kath. polgárságunk megérthesse, hogy az idei közgyűlése nem lehet puszta sablon. Legyen az ünnepe kath. lakosságunknak, legyen az a fogadalom napja az uj és nagy munkára és legyen az uj munkaprogramul megállapításának emlékezetes dátuma, a melylyel hitközségi életünknek uj korszaka nyílik meg. A régi, kipróbált kezekben, a régi nemes és fen- költ szellemben, de uj tetterővel, uj munkakedvvel. Csak az csapjon fel egyházunk katonájának, a ki dolgozni tud és akar, — Isten dicsőségére, egyháza javára és minden felebarátjának boldogulására, a magyar kultúra és vallás-erkölcsös nevelés erősítésére, az erkölcsös és hazafias szellem terjesztésére. A hétről. Rákosszentmihálynak is meg vannak a maga fanatikusai. Sőt. hála Istennek, elég szép számmal vagyunk. Akik élnek halnak érte, azaz, akik meg is halnának ha épen kell, de inkább csak élnek érte, rajta és benne. Mert ez a világ közepe és ez a legszebb és legjobb hely a világon. Talán nem ? De bizony, egészen komolyan az. Vagy van-e valaki, aki, ha egyszer itt lakott, vissza nem vágyik ide ? Sokan elszármaztak tőlünk egy és más oknál fogva: de mind mind vagy visszajöttek, vagy legalább is vissza akartak jönni . /. Így fejtegette a minap egy társaságban Rákosszentmihály szeretetét egyik lángoló hive, arra a hírre, hogy megint egy régi, de utóbb elszármazott társaságbeli család foglalkozik azzal az eszmével, hogy visszahelyezi főhadiszállását községünkbe. Általános derű fogadta, különösen az utolsó, kissé merész kijelentést mire a társaság egyik tagja megszólal: — Vissza akartak jönni! Jól adod. Olyanforma ez, mint a bölcskei református pap esete a lutheránusokkal. — Hogy, hogy ? Kérdezték mindenfelől. — Hát csak úgy, hogy a derék bölcskei pap ott, Tolnában nem igen találkozott lutheránusokkal, de az országjáró drótosok, üvegesek gyakran megfordultak a parochiáján. Ezektől mindig megkérdezte, hogy melyik felekezetben tisztelik az urat ? Hát mind lutheránus volt. Ilyen tapasztalatok után, mint nagy vitatkozó, azt találta mondani egyszer, borozgatás közben, hogy minden lutheránus — tót. Nagy felzúdulás követte az állítást. — Bátyám, most az egyszer ugyancsak elhajítottad a kalapácsot Hát, hogy lehet már ilyet mondani ?! Az öreg ur maga is megriadt kissé az ellentmondásoktól, hát enyhíteni próbálta a dolgot: — Nem úgy értettem. Ha nem is tót, de okvetlenül tud tótul. — Ez sem áll. szól a fiatal uj ispán, ki csak nemrég derült az uradalomba s ezzel a társaságba. Lám, én is lutheránus vagyok, még se tudok tótul. — Meg fogsz tanulni, öcsém, — vágta ki magát Bölcske papja. Aki nem is jött még vissza, az legalább' is akart visszajönni. Itt van például a kedves Pettkó Bélánk példája Előbb csak nyaralgatni járt ki. Aztán mindig hosszabb és hosszabb lett a nyaralása és minden évben egy szobával, vagy uj verandával nagyobb a tanyája. Most már kijelentette, hogy be se költözik többé a fővárosba. Azon a pénzen, amibe kerülne, majd ha már terhessé válik a kintlakás, elmegy Abbáziába, enyhe napsugárban gyönyörködni. Ha pedig szelidebbre fordul az idő, hazajön Szentmihályra, hol otthonát a „feleség“, a legkedvesebb háziasszony keze varározsolja meleg fészekké és hol kicsike Dódikája szépséges hajadonná serdült és bálkirálynő lészen a téli mulatságok évadján. Olyan úri famíliát is tudunk nem egyet, akik a nyarat töltik távol; ki a balatoni villájában, ki Erdélyben, ki Svájczban, vagy Stájerországban, mégis Rákosszentmihály az igazi otthona. Ezek az igazi, a törhetetlen rákosszentmihályiak, akiknek számát sokasitsa meg a Teremtő. * Bizvást-biztatjuk Szenimihály híveit, ne búsuljanak ez átmenetnek e szomorú napjain. Ha a saras loccs- poccson átvergődünk, vidám idő száll ránk megint. Roppant vidám telünk lesz. A mennyi nyári mulatságot jártunk végig szakadatlan sorozatban, annyi lesz a télen is, meg még egygyel több. Egygyel, a melyről még nem lehet. beszélni, de a melyik túl akar tenni valamennyin s talán a régi jeles műkedvelő gárdát is talpra szólítja megint. Most főzik titokban a tervét. De ezenkívül minden egyház, tűzoltóság, kaszinók és más egyesületek, körök és társaságok, zenekar és sportklub mind megrendezik a maguk téli mulatságát is, hogy igazán nem érdemes beköltözködni, mert úgyis a java időt csak itt fogják eltölteni ismerőseink, teljes nyári létszámban. Ha pedig az uj utunk is elkészül — fájdalom, már csak a tavaszra remélhetjük — akkor meg pádimentumos pályánk lesz hazáig s a fővárosban szó- rakozók hazajárhatnak éjjel is autotaxin. Akkorra csak meg lesz az is, mire nekünk is meg lesz az utunk s a főváros is csak megcsináltatja a magáét. A napokban megint megsürgeti a község deputácziója, mely csak a minap járt bent szintén községi ügyekben.
