Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-18 / 33. szám
4. oldal. RÁKOS VIDÉKE 38. szám. mihályi Kaszinó estélye, vasárnap meg a tűzoltó mulatság mozgatja meg alaposan a publikumot Aztán egy kis szünet, hogy szeptember közepe felé ujult erővel kezdjünk hozzá, most már a szüreti és más egyéb mulatságokhoz. A vadászoknak — és ki nem vadász minálunk? — nevezetes hetük volt. Csütörtökön, Nagy Boldog- asszony napján nyitották meg az évadot. A törzsvadász társaság egy hijján teljes létszámban vonult ki Tárcsára. De hát, hiába, elszoktak már a nehéz munkától. Reggel tízre találkoztak csak és nagy buzgalmukban nyomban leültek reggelizni. Délfeléig jól lakmároztak, azután pedig egy kicsit lődöztek, hogy mihamarabb leülhessenek ebédelni. Öt óra felé meg már nem a nyulat, hanem a huszonegyest kergették Czinkotán. Nem szabad az embernek magát tulerőltetni. — A többi szentmihályi vadász pedig eloszlott a legkülönbözőbb tájakon és estére holtra fáradtan támolygott haza ki egy-két nyullal, ki egy csomó fogolylyal. Nagy vadász vacsora készül belőle az Oroszlánban. A hét humoráról egyébként ezúttal a tréfák egyik jeles nagy mestere, Gyárfás Dezső gondoskodott. A Fővárosi Orfeum kitűnő komikusa gondolt merészet és nagyot és kicsike társulat kíséretében kirucczant Rákosszentmihályra s itt az Otthon kávéházban estélyt rendezett. Ez az est fényes mulatsága lett volna községünknek, ha Gyárfás egyúttal jó impresszáriója is lenne önmagának. De hát az estélyt valósággal suty- tyomban, a nyilvánosság kizárásával tartották meg, nagyon kicsike közönség részvételével, akik a kávéházba bevetődtek, vagy a vállalkozás néhány ócska plakátjáról tudomást vettek. Szentmihályon nem igy kell az ilyesmit megrendezni. Ez igy csak egy rossz viccz, amit Gyárfás ritkán produkál, holott okulhatott volna az idei nyáron már nálunk hasonlóképen járt fővárosi artista és színész csoport vigasztalan példájából. * Augusztus hó 15 én este hangos és hangulatos volt a József-utcza környéke. A szalonzeneker kedves és művészi játékába — dobpergés helyett kellemesen vegyült bele a pezsgős üvegek durrogása. Nem volt ott se házszentelés, se lakodalom, hanem Scher Ferenczné névünnepét ülte. Vagy jobban mondva, őt ünnepelték a Pestről és helyből egybegyült vendégek. Volt ott minden, ami szem-szájnak ingere: magyaros marhapaprikástól kezdve a szárnyas és nem szárnyas sültek, sütemények, torták egész légiója, jókedv és hozzá muzsika, ügy bántak az Ilona napjával, mint az egyszeri barát a húsvéti allelujával. Előlegezte. Már virágvasárnap énekelte a mise végén: Ite missa est, alleluja! A kántora nem jött zavarba. Kivágta az ékes rigmust: nyolcz nap ide, nyolcz nap oda, alleluja !*4gy folyt le az előlegezett kedves Ilona napja. * A napokban egy jótékonyczélu mulatságon egy csapat vendég a műkedvelő előadást kénytelen volt otthagyni, mert a hátuk megett ülők olyan hangos disku- rálást és vihánczolást vittek véghez, hogy a színpadon történtekből nem értettek semmit. Még nevezetesebb, hogy mielőtt a társaság a távozás mezejére lépett volna, többször is felkérte a hangos szomszédokat, hogy viselkedjenek illedelmesen és csak mikor ez sem használt, akkor szánta el magát a visszavonulásra. Nyilvánvaló, hogy itt a legelemibb illemszabályokon esett súlyos sérelem, a mi annál feltűnőbb, mert hasonló esetet újabban ismételten tapasztalhattunk. Feljegyezzük ismét a hét krónikájában s kérjük a nyilvános mulatságok és előadások rendezőségeit, hogy ezentúl a hallgatóság viselkedését gondosan ellenőrizzék A ki ide úgy jön, hogy fumigálni akarja a mi publikumunkat és magát az előadást, — az maradjon otthon. A nyaraló lakosság között akadnak olyanok, a kik a főváros határán kívül rettentő nagy uraknak képzelik magukat és minden illem és rendszabályon felül akarnak emelkedni. Persze, a helyükről elzavart szentmihályiak nem találták fel magukat úgy, mint egykor a hires művész, Tamássy, akit a Várszínházban ért valamikor, a hetvenes években, hasonló kellemetlenség. Régen meghaltak az eset szereplői, el lehet hát mondani. A Népszínház hatalmas oszlopa a földszinten ült a Várszínházban, zártszéken, előtte pedig egy ifjú íicsur illegette magát székén. Nem az előadás érdekelte, hanem a publikum s hol erre hajlandozott, hol arra, úgy, hogy szegény Tamássy nem győzte igazgatni a nyakát, hogy láthasson valamit. A felvonás végéig gyűlt benne az epe, akkor aztán kifakadt. Rámordult hatalmas hangján: — Hallja az ur, ne illegjen, billegjen itt ezen a széken, mert nem látok semmit, hanem üljön veszteg, vagy menjen a pokolba! A mozgékony arszlán — akkor még igy nevezték ezt az emberfajtát Pesten — méltatlankodva csattogtatta vissza czinege hangját: . — Kikérem magamnak! Hogy' mer velem ilyen hangon beszélni ? I Én Sárossy-Kapeller vagyok!! Nagyot néz a felejthetetlen Baczur Gazsi és igy szól: — Már én tőllem ugyan lehet akár Kapeller, akár propeller, de azt látom, hogy egy nagy krakeler. Olyan kaczagás lett erre az egész földszinten, hogy az előadást zavaró vendég bíborvörös arczczal feltűnés nélkül eloszlott. Csak egyszer csináljon nálunk valaki jó kis skandalumot és szégyenitse meg a neveletlenkedőket, majd nem zavarja többet senki az előadásokat. * A szentmihályi izr. bálon beszélték ezt a kis történetet : A társaságnak volt egy tagja, aki — mint mondani szokták — zavaros felekezeti viszonyok között leledzett. A barátai, különösen pedig egy, aki őt a társaságba beplántálta, mindenáron rá akarták venni, hogy mossa le ezt a foltot egy kis keresztvízzel. A delikvens meg is ígérte, hogy kikeresztelkedik, de csak nem váltotta be a szavát. Végre a jó barát türelme elfogyott, maga hozta el a papot és bezárta kettejüket a szobába, azzal, hogy onnan ki nem jön, a mig ígéretének eleget nem tett. Ö maga kint várta az eredményt. Hangos beszélgetés, vitatkozás szűrődik az ajtón keresztül, mig egyszerre csak a zaj elcsendesül. A buzgó keresztény örömmel nyitja ki az ajtót s a kilépő barátjától vidáman kérdezi: — Nos, kikeresztelkedtél ? — Azt nem, feleli amaz, hanem a „pap be van biztosítva. “ Kávéház megnyitás. Értesítem a mélyen tisztelt közönséget, hogy Czinkota—Huszita telepen: Rákőczi-utcza 1. szám alatt az Almásy Pál telepi megálló mellett, saját házamban modern kávéházat nyitottam. Gyönyörű kert. — Kitűnő fajborok. — Friss sör. - Mindennemű kávéházi italok és hideg étkek. — Fagylalt. — Jegeskávé. — Billiárd. Minden szombaton és vasárnap czigányzene. -----: Úr i társaságok számára is kényelmes otthon. — Számos látogatást kér, özv. Bischof Józsefné.
