Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-14 / 28. szám

28 szám. RÁKOS VIDÉKÉ 7. oldal. Ernő zenetanár teljes zenekarával hangversenyez. Be­lépő-jegy ára K 1.—, a pénztárnál K 1.20. A meghivót a következő vigalmi-bizottság bocsájtotta ki: Cserjessy Károly, Szandovics Rudolf elnökök. Berecz Kornél tit­kár, Koncsek Béla ellenőr, Kovács Ödön pénztáros, Gönczy Grotta Gyula főrendező. Rendezők: Barabás György, Berecz Zoltán, Bognár Lajos, Bolner Ákos, Gsabány János, Ént Jenő, Hajnal Nándor, Humay Szi­lárd, Huszár Lajos, Koncsek Ferencz, Kovács Nándor, Kovács Ödön, Krenedits Gyula, Madarász László, Mazáts Lajos, Schirger Henrik, Schirger Lajos, Sztanek Lajos, Tánczos Zoltán. Czigánybiró: Szandovics Rudolf. Köszönetnyilvánitás. Mindazok, kik felejthetetlen fiam, feleségem, illetve testvérünk, édesanyánk temetésén részvétükkel fájdalmunkban osztozkodtak, ezúton is fogadják hálás köszönetünket. Neszt János és családja. Itt említjük meg, hogy a szegény Neszt Jánosné öngyilkosságára vonatkozó tudósításunkba tévedésből került az az állítás, mintha kétszer is megakadályozták volna a boldogtalan anyát szomorú tettének végrehajtá­sában. Hiszen ha igy lett volna, nem történhetett volna meg a szerencsétlenség, hanem éppen azért történhetett meg, mert senkisem sejtette szándékát. Halálozás. Egyik legrégibb, érdemes polgártársunk felesége halt meg ismét Rákosszentmihályon. Szalay Nándorné szül. Grósz Zsuzsánna 1912. évi julius hó 7-én reggel 3/48 órakor, életének 59-ik és boldog házasságának 33-ik évében, hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után az Urban csendesen elhunyt. A megboldogult igen nemeslelkü, polgár erényekkel ékeskedő hitves volt, ki közügyeink iránt is kezdettől fogva élénk érdeklődést tanúsított. i Halála őszinte részvétet keltett, melyben magunk is | melegen osztozunk. Szalay Nándor mint férj, Szalay > József mint fia, Ambach Károlyné szül. Grósz Terézia, Molnár Józsefné szül. Grósz Mária, özv. Sommerfeld Gyuláné szül. Grósz Anna, özv. Hungár Imréné szül. Grósz Katalin mint nővérei, Grósz György mint fivér, Grósz Györgyné szül. Slaker Róza mint sógornő, Ambach Károly és Molnár József mint sógorai és számos rokon gyászolja. A rákosszentmihályi temetőben helyezték örök nyugalomra igen nagyszámú gyászoló közönség jelenlétében. A sorozás. A honvédelmi miniszter rendelete föl­hívja a törvényhatóságokat, hogy az illetékes hadkiegé­szítő kerületi, valamint honvédkiegészitő parancsnoksá­gokkal egyetértőén tervet állapítsanak meg akként, hogy e terv alapján az 1912. évi fősorozás ez évi augusztus 12-től október 5-éig terjedő időtartam alatt legyen foga­natosítható, illetve végrehajtható. Azokban a sorozó­járásokban, melyekben az aratás tapasztalat szerint ez időtartamon belül szokott lefolyni, a fősorozás lehetőleg oly időpontra tűzessék ki, hogy az aratás ne zavartas­sák. Ha e tekintetben bárhol, bármiféle nehézség merülne föl. arról a miniszterhez orvoslás végett külön és előze­tes jelentés teendő. Szabadság. Podmaniczky György báró, pestvár­megyei alispáni titkár, a Rákos Vidéke érdemes dolgozó­társa, megkezdte nyári szabadságidejét s hosszabb kül­földi útra indult, melynek első részét Bécsben és környékén tölti el. A »Vén fiuk“ mulatsága. Hogy a szentmihályi » Vén fiuk“ ötletes emberek, azt bebizonyították minden egyes alkalommal eddig is. De amiben most fáradoznak, azzal felül akarnak és felül fognak múlni minden eddigi sikert, amit csak kivívtak. Augusztus 3 ikán, szombati napon tartják idei nagy, nyári mulatságukat a Biróné vendéglő helyiségében. A mulatság jövedelmét a hely­beli önkéntes tűzoltó-testület javára fordítják. A mesés műsor a meglepetések egész sorozatát foglalja magá­ban, amelyekből azonban ezúttal még részleteket el nem árulhatunk, de már most bizonyos, hogy az idei nyár főslágere a Vén fiuké. Színészet. A Fehér Vilmos színtársulata becsülettel kitöltötte Rákosszentmihályon a vállalt tizenöt előadást, de azután búcsút mondott községünknek és Gödöllőre távozott. Bár az anyagi eredmény kielégítőnek éppen nem mondható, de — úgy véljük, — ez a két hét nem veszett kárba a színtársulat szempontjából sem, mert határozottan meghódította közönségünket s ha vendég­játékait a jövőben is folytatja, most már sokkal könnyebb feladat vár reá. Megismerték és megszerették és bizalmat biztosított magának. Ha még egy kissé javít eszközein, valamivel még erősebb társulattal vonul be, egy-két év alatt már meg is nevelte színházi publikumát és bizonyosra jöhet Talán hovatovább lesz már jobb színpadunk is, a mi sokkalta megkönnyítené az érvényesülést. A második hét műsora szintén teljes mértékben kielégítette a közönségünket, az elő­adások is csaknem kivétel nélkül kifogástalanok voltak. Kis gróf, Vasgyáros, Taifun, Ártatlan Zsuzsi, két jól sikerült kabaré és az Új honpolgár szerepelt a hét műsorán. A vasgyáros Déri Sárinak hozott szép sikert, a Taifunban Arany Olga aratott megérdemelt tapsokat, mig a Goldstein Számi a társulat leg­hasznosabb tagjának, Feleki Lászlónak volt hatalmas sikere és egyúttal jutalomjátéka. Sajnos — a nap nem volt alkalmas, a közönség nagy részét más kötötte le s igy nem mutathatta ki szimpátiáját olyan mértékben, ahogy azt óhajtotta, de a jelenlevők tapsa igyekezett ezért neki kárpótlást nyújtani. F. Peéry Ilus természetesen megsokszorozta népszerűségét e héten is s a közönség a búcsú kabaré után azzal az óhajtással vált meg a társulattól, hogy a viszontlátásra! Zsebmetszö a villamoson. A czinkotai villamoson gyakran dolgoznak zsebmetszők, különösen az ünnep­napi nagyobb forgalom idején. Múlt vasárnap is sok pénztárcza és óra vált meg észrevétlenül gazdájától, mig a főbünöst el nem csípték a rákosszentmihályi állomáson, éppen mikor egy urinő karjáról akarta lefej­teni a karpereczet. Ezúttal nem volt elég ügyes, kissé megcsípte a hölgy karját, mire észrevette a kísérletet és lármát csapott, a figyelmessé lett állomásfönök segítsé­gével pedig a tolvajt lefülelték. Társa is volt, de elmenekült a villamos vonaton. A zsebmetszőt a csendőröknek adták át. Mindent tagad, a lopott holmikat pedig bizonyára társainak adta át, — de elég terhelő bizonyíték szól, a tettenérésen kívül is — bűnössége mellett. Égő ember a villamos oszlopon. Hajmeresztő mó­don pusztult el egy rákosszentmihályi napszámos a villamos világítás vezetékén. Bár a Phöbus társaság egyenesen megtiltja a nem szakavatott munkásoknak, hogy a vezetékre felmenjenek, Szeberédi János mégis felmászott a vaskorcsolyákkal a Sándor-utczában az egyik oszlopra s úgy fogta meg a vezetéket, hogy a 11000 voltos áram testébe szaladt. Nyomban lánggal égett az egész ember s lefordult helyéről, de a vas­korcsolya fogva tartotta és igy fejjel lefelé lógott az osz­lopon, mig csak szénné nem égett ruhástól, mindenes­től teljesen. A rettenetes látványtól hölgyek ájultak el, segítség is jött nyomban, de hasztalan. A szerencsétlen ember megmentéséről szó sem lehetett, különben is meghalt az első villamos ütés pillanatában. Régi szent­mihályi volt, a Tröszter-iskola házmestere. Szomorú sorsa általános részvétet keltett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom