Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-14 / 28. szám
RÁKOS VIDÉKÉ 2^. szám. 4. oldal. korosodtunk, eljárt felettünk az idő kereke. Azonban nem ebben volt a nagy hiba, hanem ott, amikor elfeledkeztünk utódokról, fiatal sportoló gárdáról gondoskodni, mert ezen lépés elmulasztása következtében megszűnt a létfolytonosság. A Sporttelep az Apaticzky-féle telepen még javában virágzott egy ideig, a II. osztályú labdarugó bajnokságnak komoly aspiránsai voltak labdarugóink, Tennisz játékosaink a fővárosban is feltűntek. Egyszerre csak bekövetkezett a hanyatlás korszaka. Első sorban elöregedtek a futballistáink, kiléptünk az országos labdarugó szövetség kötelékéből, melynek megalapitásában mi is részt vettünk. Szétzüllött a futbalista had és ezzel letörött a Sporttelep egyik szárnya. Mint fáradt, viharvert madár, megtépve, labdarugók nélkül visszaköltöztünk régi fészkünk felé, de ime már itt állt a kultúra jelzőtáblája, mutató ujja, nagy póznán rikító betűs tábla: „Ezen telek eladó!* Hej azóta de sok ilyen mutatóujja van nálunk a kultúrának, Régi fészkünk mellől azonban nem tágítottunk. Első telepünkkel szemben felépült a két tenniszpálya. Egy pár évig itt folyt le csendesen, nagyobb zaj és feltűnés nélkül a tisztes sportélet, amelynek egyoldalú iránya sokaknak nem elégítette ki sportigényeit. Működését ilyen formájában sokan kárhoztatták. És ment a Sporttelep, ment — de nem előre, s hogy mennyire nem előre, arról meggyőződhettünk akkor, ha felkeressük a János- és Rákosi utak sarkán fekvő üres telket. Ide hozták, ez volt az utolsó állomása, itt szunnyadt el. Eddig a múltakról. Azóta már a második generáczió is felcseperedett és hangosan követeli sportigényeinek kielégítését, összetömörül, tanakodik, s végül arra az eredményre jut, hogy oly keretre van szüksége, melyen belül ismét feltámaszthatja azt a régi, szép emlékekkel dúsan megpecsételt sportéletet, amely a kis Pusztaszentmihályt oly megkapóan jellemezte s amely a nagyközség Rákos- szentmihálynak sem fog szégyenére válni. Községünk fiatalsága olyan mozgalom előtt áll, melynek határozott alakban kifejtett célja az, hogy ha ez lehetséges lenne, a Sportklub keretén belül oly intézménynek alapjait vesse meg, amely intelligens közönségünket a sport égise alatt ismét egy tömegben egyesítse, az emberi test harmonikus szépségeinek fejlesztését támogassa, tagjait a sport látványosságaiban gyönyörködtesse. Azt hiszem, mindkét cél nem kis mértékben óhajtott vágya közönségünknek is és bízunk benne, hogy ami példás és jótékony békét élvező polgárságunk mindent el is fog követni, hogy lelkes fiatalságunkat ezen elismerésre méltó törekvéseiben tehetségéhez képest a legmesszebbmenőleg támogassa. Szandovics Rudolf. Viczinális-panaszok. Múlt vasárnap budapesti egyesület rendezett mulatságot a rákosszentmihályi Biróné vendéglőben. A mulatságra igen nagyszámú közönség zarándokolt ki s gondtalanul mulatozott a kellemes éjben, mert a rendezőség hatalmas feliratokkal jelezte, hogy 1 és 2 órakor különvonatok állanak a fővárosi közönség rendelkezésére. Különvonatról azonban nem gondoskodtak, legalább is a vasutvállalatok ilyen intézkedésről nem tudtak. így történt, hogy éjjel két óra felé, mintegy háromszáz főnyi karaván, — férfiak, nők és gyermekek, — sereglett össze a rákosszentmihályi állomáson, hol már mindenki az igazak álmát aludta. A publikum sehogyse tudott belenyugodni sorsába, hanem felverte az állomásfőnököt s különvonatot kért tőle. A készséges és emberséges tisztviselő, látva a helyzetet, csakugyan segítségére akart lenni a póruljárt utasoknak s telefonon kért különvonatot Gzinkotáról, hol azonban felsőbb utasítás nélkül nem voltak hajlandók a vonatot elindítani, bár annak műszaki akadálya nem volt. Bizonyos, hogy a dologban csakis a rendezőség hibás, de aligha történt volna valami nagy szabálysértés, ha a felültetett utasokon segített volna a pedáns Czinkota, annyival is inkább, mert az utasok készek voltak a megfelelő dijat megfizetni. Mégse szép, háromszáz embert, sötét éjjel begyalogol- tatni Budapestre! Több Ehmann-telepi lakos panaszt tett amiatt is, hogy a szentmihályi állomáson is a pénztárnál kell a jegyet váltani, holott régebben a vonaton adtak jegyet. A pénztárablak nem lehet mindig nyitva s igy a melegben, a jól evegő helyett, a szűk várószobában kell az utasoknak szorongani s rendesen csak futva jutnak el a vonatra. A minap két utasnak kellemetlensége is volt a pénztárral. Az állomáson eddig négy-öt hosszú pad állót a közönség rendelkezésére, ezek egy idő óta eltűntek, ami általános elégedetlenségre ad okot. A kötelező jegyváltás miatt ugyancsak sok alkalmatlanságuk van az átszálló utasoknak, de panaszkodnak a bérletjegyesek is, hogy a megújításokat a pénztárak csak korlátolt időben végzik, igy például este 7 óra után nem állanak a közönség rendelkezésére. Sok utas van, ki reggel 6 tói este 7-ig dolgozik a fővárosban; ezek mikor újítsák meg a bérletjegyeiket? Az ő óhajtásuk, hogy a pénztárak legalább este 9 óráig hosszabbítsák meg a bérletjegyek megújítására szánt időt. Végül disputa volt a minap villamosunkon a ráfizetés (pótjegy) ára miatt. Valaki harmadik osztályú jegygyei beült a második osztályba és a különbözetet, mely a két menetdij között 10 fillér, meg akarta fizetni. A kalauz hajlandó is volt a 10 fillért elfogadni, sőt maga is azt mondta, hogy szabály szerint ennyi jár, de az ellenőr egyenes utasítására 20 fillért volt kénytelen követelni, mert az ellenőr kijelentette, hogy ilyenkor 20 fillért szoktak szedni. Nem lehet kétséges, hogy ez erőszakos és jogtalan követelés, mert az utas semmi megtorlást kívánó cselekedetet nem követett el, mint mikor például jegy nélkül száll fel; tehát nem is tartozik egyébbel, mint hogy jegyét a változott helyzetnek megfelelően kiegé-' szittesse, ahogy ez a máv. vonatain is történik. Ezeket ajánljuk a helyiérdekű vasúttársaság igazgatóságának figyelmébe. Kávéház megnyitás. Értesítem a mélyen tisztelt közönséget, hogy Czinkota—Huszka telepen: Rákóczi-utcza 1. szám alatt az Almásy Pál telepi megálló mellett, saját házamban modern kávébázat nyitottam. Kitűnő fajborok. — Friss sör. Mindennemű kávéházi italok és hideg étkek. Fagylalt. — Jegeskávé. — Billiárd. Minden szombaton és vasárnap ________: czigányzene. ---------- (J ri társaságok számára kényelmes otthon. — Számos látogatást kér, özv. Bischof Józsefné.
