Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-07 / 27. szám
27. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. oldal. a jogának érvényt szerezni képtelen volt és rendelkező • sét végrehajtatni nem tudta. Ez csak egy kiragadott példa annak megvilágítására, hogy az alapszabályok minden értékük mellett is idők folytán nem errőforrásul szolgáltak, hanem nyűggé váltak, s a telep szabad fejlődésének sok tekintetben kerékkötőjévé lettek. Ezzel szemben pedig a Gzinkotá- val való viszonya szinte fojtogatni kezdi a telepet. Az anyaközség egyre több szolgáltatást követel Mátyás- jöldtől. Viszont azonban mit sem juttathat a telepnek, mely minden dolgát maga intézi és a saját fejlődésével járó berendezkedésekről is maga gondoskodik. így érett meg a Mátyásföldiekben is a meggyőződés, hogy az egyesületi czifraruhát levetik és felöltik az önálló község szürke uniformisát, mely azonban az önálló fejlődésnek mégis legjobban felel meg s a közérdekű munkára leginkább alkalmas. A nevezetes mátyásföldi közgyűlésről egyebekben helyi tudósítónk a következőkben számol be: Junius 29-én szombaton, Péter Pál napján nagy napja volt Mátyásföldnek, ez a nap a megértés, a közös együttérzés, Mátyásföld s annak fejlesztése iránti ragaszkodás és szeretet tanuságtételének napja volt. Pár évvel ezelőtt ugyanis érthetetlen s majdnem megbocsáthatlan hajsza indult meg egy kiváló tiszteletet érdemlő és áldozatkész mátyásföldi vezérférfi ellen, amely mozgalom a régi, egyetértő mátyásföldi társadalmat mintegy két táborra osztotta. Nagynehezen sikerült jobbjainknak mégis békét teremteni. Az együttérzés és munkálkodás áldásai az egész vonalon mutatkoztak. Teljes lett a béke, de csak látszólag, mert amikor ez a meghurczolt patrónusa Mátyásföldnek megcsinálja nagy áldozatok árán a vízvezetéket és villamos világítást, újabb támadással, újabb félrevezetésekkel támadtak ellene. De a junius 29-én megtartott közgyűlés fényes elégtételt adott úgy a megtámadottnak, mint a vele együtt érzőknek és együtt dolgozóknak. A közgyűlés megnyitásakor Zehntbauer Gyula al- elnök a közgyűlés elnézését kéri, hogy nem a rendes tavaszi, hanem a nyári évadban tartják meg a közgyűlést, de tekintve, hogy Bellovits Imre, volt elnök lemondása következtében a rendkívüli közgyűlésen nagy re ményekkel megválasztott Antal Gyula elnök és dr. Spett Ferenc alelnök hivatkozva nagy elfoglaltságukra szintén lemondottak, azonkívül a titkár, Erényi Antal betegsége, valamint Tölgyessy Gyula elfoglaltsága miatt szintén kénytelenek voltak lemondani, nehéz, mondhatni mostoha helyzetbe, sőt lehetetlen állapotba sodródott volna a mátyásföldi egyesület, ha Zehntbauer Gyula az elnöki, Töttössy István a titkári és Ghovancsák István a pénztárosi tisztet ideiglenesen be nem töltik. A közgyűlés úgy Zehntbauer Gyula elnök, mint Töttössy István, valamint Ghovancsák István önzetlen működését jegyzőkönyvileg megörökíti. Ezután Antal Gyula a közgyűlés bocsánatát és elnézését kérte, megindokolva, hogy az ő helyzete akkor, mikor az elnökséget elvállalta egészen más volt, mint a jelenlegi, de ígéretet tesz, hogy mint közkatona is mindenkor Mátyásföld fölvirágzására fog törekedni. Majd a választmány évi jelentését és a szám- vizsgáló bizottság jelentése alapján a felmentvényt, a a költségvetést s a tagsági dijak megállapítását egyes hozzászólások után egyhangúlag elfogadták. Nagy vitát provokált az ötös bizottságnak a villamos- és vizmüválla- iatról szóló jelentése és azon javaslata, hogy az üzemköltségek megtakarítása szempontjából egy második kút megépítése a mai viszonyok között elodázhatlan. Ez a javaslat nieg nem érdemelt s érthetetlen támadásban részesült. Heteken keresztül tartó személyes kapacitálások, ujság- czikkek, sőt terjedelmes brosúrában próbálták a Mátyásföldieket tervüknek megnyerni és sajnálattal volt konstatálható, hogy meglehetős nagy számuk volt a félrevezetettelek. De mi történik? Föl áll Zehntbauer Gyula h. elnök, s aki rendes körülmények között minden csak szónok nem, igazságának tudatában oly szónoki hévvel és erővel védte meg a választmány határozatát, hogy magával ragadta a közgyűlést. Palágyi Kálmán pedig a tőle megszokott magas színvonalú beszédével az ötös bizottság helyes és korrekt eljárását emelte ki, mig végül Diósy Lajos szakszerűen adathalmazokkal döntötte meg a támadó brosúra minden egyes pontját olyannyira, hogy az egész közgyűlés majdnem egy testtel, egy lélekkel úgy a szónokokat, mint Paulheim Józsefet meg nem szűnő tapsviharral éltetve, a javaslatot óriási többséggel elfogadta. A községesités ügyének tárgyalása után a választást ejtették meg, amely a hivatalos lista győzelmével végződött. Elnök Palágyi Kálmán, alelnök Diósy Lajos, titkár Sikorszky Titus, pénztáros Gruber Gyula lett. A választmányt kiegészítve, megválasztották az uj számvizsgáló togokat is. S ezzel a hevesnek Ígérkező közgyűlés a béke jegyében véget ért. Folyó hó 3 án szerdán Zehntbam Gyula vezetésével Paulheim József, Diósy Lajos, dr. Spett Ferencz és dr. Ghovancsák István tagokból álló küldöttség kereste fel, Palágyi Kálmán közgyülésileg megválasztott elnököt, kérve az elnökség elfogadását. Palágyi Kálmán szives szavakkal megköszönve a beléje helyezett bizalmat, a megtisztelő állást elfogadja s ígéri, hogy minden tudását, erejét az egyesület felvirágoztatására szenteli, és kéri mindnyájuk támogatását. (P.) 7fliiiiaiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiBaiiiiiiBiiiiiiiinii A hétről. Azt tartják, hogy a szép asszony akkor jó, ha keveset beszélnek róla. A rákosvidéki helységeknek akkor mostanság sok lehet a rovásán, mert évek óta nem volt rá eset, hogy annyit emlegettek volna bennünket, mint mostanában a fővárosi sajtóban. A czinkotai árvaházi tanitó-affér, a különféle kisebb betörések, meg néhány fontosabb közérdekű esemény csaknem mindennap belejuttatta a lapokba hol Czinkotát, hol Mátyásföldet, hol Rákosszentmihályt. Az utóbbi, a héten azután csakugyan gyászosan szerepelt, csupa szomorúsággal: a borszesz- robbanás és öngyilkosság révén. Bár inkább sohase emlegetnének, mint ilyen szomorúan! De hát a sors utait el nem kerülheti senki, az emberek könnyelműségén és gondatlanságán pedig — úgy látszik — nem segíthet senki. A viczinálisunkról már leugrált néhány száz ember, aki áldozatává lett meggondolatlanságának, de azért e héten megint halálra gázoltatta magát egy asztaloslegény, aki bizonyára részvéttel olvasott már sokszor elődeinek szerencsétlen sorsáról, de azért mégis meg akart takarítani harmincz lépést és leugrott a haladó vonatról. A borszeszlámpáról pedig köteteket írtak az emberek, tavaly mégis halálra égett egy fővárosi tanítónő Rákosszentmihály on és mélységes részvéttel olvasta az esetről jeremiádánkat az a szerencsétlen úri hölgy is, a kit viszont ma kell elsiratnunk a felrobbant spirituszos üveg miatt. Ilyen az ember! Még pedig a müveit, a belátó, az okos, a tanult kulturember 1 Ha nem kellene sírnunk egy szép lélek elröppente miatt, tombolni szeretnénk tehetetlen haraggal és feneketlen keserűséggel. Szomorú krónikába keveredvén, szakítsunk egy levelet arra a frissen hantolt sírra is, amely egy megtört anya szive felett domborul. Igen — az anya szive, az egyforma ha finomult idegzet el-el szoruló középpontja csakúgy, mint ha erős, egészséges, polgárasszony bőséges vérkeringésének szabályozója. Az a közhit, hogy az edzettebb, próbáltabb szervezet többet kibir, mint a tulkulturáltan elfinomult. Az anya szive azonban ettől függetlenül mér. Tűr, szenved egy bizonyos határig,
