Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-02 / 22. szám
2 oldal ___________________rákos vidéke_______ 22. szám. Se mmelweis-utcza felől pedig 19 □, vagyis összesen 418 négyszögöl területet. Ez a szabályozás elkerülhetetlen s két éven belül meg fog történni, tehát épen a pestvidéki törvényszék kiköltözésének idejére. A kisajátitást szenvedő 418 négyszögöl értéke, ha egy négyszögölnek legalacsonyabb forgalmi becsértékéül 2000 koronát veszünk, 836000 korona. Viszont azonban hozzácsatolnának a telekhez a Sarkantyus- utcza oldalán 39 □ ölet és ezenfelül pedig a szintén kisajátitást szenvedő 483 és 484 helyrajzi számú telkek tulajdonosai, az előbb jelzett oldalon fekvő telekrészeiket, melyek a kisajátítás következtében egymagukban igen keveset érnének, megvételre ajánlották a vármegye közönségének. Ilyenformán, ha az uj megyeházát a régi helyén építtetnék fel, a telek közepén megfelelő utczát nyithatnának, két oldalt pedig egy 1000 □ és egy 666D-t kitevő telekrész keletkeznék. A nagyobbik telken, mely a Városház-utczai frontra esik, építtetnék fel a vármegyeházát, mig a Semmelweis-utczai telken bérházat emelnek szintén ötemelet magasságra. Az újjáépítésnek ez az egyik terve. A másik terv, ha már a régi vármegye- házának, emlékeivel együtt, el kell pusztulnia, az egész vármegyeházát lerombolásra, illetve eladásra szánja, s kapva az alkalmon, a mostani eldugott helyről, a közlekedő eszközökkel jobban megközelíthető pontra óhajtja azt áthelyezni. Ez a pont a Rákóczi-uton, a Népszínház és a Szent Rókus kórház között, az ócska Kaszelik udvar, az Apolló színház mostani telke, a Rökk- Szilárd-utczától a kórházig, három utczára szolgáló homlokzattal. Előzetes s bizalmas puhatolód- zás alapján e terv tulajdonosa megtudta, hogy a birtokosok, a Kaszelik örökösök, az ingatlant a vármegyeháza czéljára jutányosán átengednék. E telekterület 1008 négyszögöl s igy az ötemeletes vármegyeháza rajta kényelmes elhelyezést nyerne, viszont azonban bérházat, telekhiányában, nem építhetne a törvényhatóság. E helyett a tervezőnek igen egészséges eszméje van. Abból indul ki ugyanis, hogy a vármegye nem nyerészkedésre berendezett üzleti vállalat és nincs is annyi tisztviselője, hogy a főváros mintájára, azoknak érdemes volna olcsó lakást építeni, de nincs is ehhez anyagi ereje, hanem igenis a Rákóczi-uti megyeháza eszméjének felvetője hozzávetőleges számítás szerint, a mostani vármegye- háza eladásából akkor összeget remél, hogy abból nemcsak az uj székházat lehet felépíteni, hanem maradna is megfelelő költség járási kórházak felállítására, melyek hivatva volnának a tültömött fővárosi kórházakba özönlő megyénkbeli betegek befogadására. Ezidöszerint pedig úgy állunk, hogy az ország vezérvármegyéjének egyetlenegy kórháza sincs! A Rákóczi-uton volna levegője a Vármegyej házának, mert hiszen a téren lévő bódék csak ideiglenesek, a Rókus-kórház lebontása pedig rövid idő kérdése ; közlekedési szempontból pedig a Rákóczi ut kitűnő összeköttetéssel bir két legnagyobb pályaudvarunkkal. Bármint dőljön is el a sorsa a vármegye- háza kérdésének, megvalósul a vármegye közönségének az a régi óhajtása, bogy a közigazgatás gyorsabbá tétele érdekében a vele szúrósan összefüggő mellé- és alárendelt hivatalokat, igy a pénzügyigazgatóságot, áliamépitészeti hivatalt, tanfelügyelőséget a saját székházában helyezze el és ezzel megkönnyíti a velük való érintkezést, a közönséget pedig megkíméli a sok-sok czéltalan fáradozástól. Mindenképen örömmel kell tehát fogadnunk, hogy az uj vármegyeháza építésének kérdését felszínre vetették. Tagadhatatlan, hogy időszerű, sőt halasztást sem tűrhet. Oldják meg az arra hivatottak legjobb belátásuk és lelkiismeretük szerint, még pedig friss energiával, minden halogatás nélkül. Báró Podmaniczky György., HÍREK Űrnapja. Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön van a kath. egyház egyik legszebb, legnagyobb és legimpozánsabb ünnepe, az Űrnapja. Az Oltáriszent- ség alapításának emlékünnepe tulajdonképen nagycsütörtökön van, de ezen a napon. Jézus szenvedéseinek küszöbén, nem ünnepelheti az egyház méltó fénynyel és örömmel. Űrnapja megünneplése a XIII. században kezdődött. Élt akkor Lüttich mellett, Belgiumban egy Julianna nevezetű szentéletü apácza, kinek többször látomásként jelent meg a fényes hold, de rajta egy sötét folt. Az istenfélő Julianna közölte ezt püspökével, ki a látomást úgy értelmezte, hogy a fényes hold az egyházi évnek jelképe, a sötét folt pedig az Oltáriszentség méltó ünneplésének hiányát jelenti. A püspök ezekután fényes ünnepet rendelt el megyéjében, IV. Orbán pápa pedig 1264-ben Űrnapjának megölését az egész kath. egyházban elrendelte. Templomunkból az ünnepélyes nagymise után fényes körmenet indul, mely a legnagyobb pompával, énekkel és harangszóval megy végbe. Részt vesz benne a hívek nagy sokasága, a hatóságok, egyháztanács, ipartestület, önkéntes tűzoltóság, az iskolák növendékei, tanítóik vezetésével stb. Amerre a körmenet elhalad, a házak ablakait kivilágítják, a menet útját virágokkal, friss lombokkal hintik tele. A világ négy tája felé zöld gallyakból, virágokból egy- egy oltárt állítanak fel. A szép szertartást végző pap minden egyes oltárnál áldást ad az Oltári szentséggel. A körmenet végül visszatér a templomba, hol ünnepélyes hálaadás (Te Deum) és áldás fejezi be az ünnepélyt. A kath. egyház úrnapi körmenetén a másvallásuak közül is sokan szoktak megjelenni. Öt beszéd két nap alatt. Az ünnepnapok a legtöbb embernek pihenést jelentenek, csak az Isten szolgája dolgozik ilyenkor többet még a hétköznapok terhes munkájánál is. Most pünkösdkor például lelkészünk, Csizmadia Gyula, mindkét napon misézett, mindkét napon mélyenjáró, szép szentbeszédet mondott és még három esküvő alkalmából tartott nagyobb szabású szónoklatokat. Tehát öt nagy beszéd két nap alatt, a rendes istenszolgálatokon kívül, még hozzá meghűlés