Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-26 / 21. szám
XII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1912. vasárnap, május 26. 21. szám. RÁKOS VIDÉKE TrtRSFlDflLrtl'és KÖZGAZDASÁGI HETILAP RflKOSSZENTnihflLT NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EŰYESOLETE, A EUQAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY1 SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYl KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IC á k o s s z e 111 ni i h á 1 y, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: ßALÄZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ......................8 kor Fél évre............................4 . Negyed évre......................2 . EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Pünkösd ünnepén. Pünkösd a Szentlélek eljövetelének napja, a szeretet ünnepe. Mintegy fájdalmat ábrázoló szoborcsoportozat vették körül a földről távozni akaró Jézust az ő tanitványai, tekintetük néma bánattal az ég felé szállott, ahova Jézust távozni látták, fájdalmuk, mint a nagy fájdalom, szótlan volt, hisz egyetlen tanítójuktól, mesterüktől fosztották meg. Galileai férfiak — szólott közéjük az angyal vigasztaló szava — mit néztek az égre, azt a Jézust, akit távozni láttok, majd igy látjátok eljönni egykoron. Jézus tehát felment a mennybe. Egyedüli diadala három évi tanítás után, hogy egynéhány ember szivében hitet gerjesztett, a legegyszerűbb embereknek, néhány szegény halásznak szivében, akik megtanulták, amit a tudósok nem akartak megtanulni. Ezekre a szegény emberekre, akik félelmökben elrejtőztek, volt bízva, hogy megtanítsák az embereket arra, amit a világ nem tudott, hogy lerontsák azt a világrendet, amely eddig fennállott, hogy egy uj lelki világot teremtsenek az emberekben, hogy megalapítsák az igazság és szeretet országát. A zsidók pünkösdjén történt, tiz napra Jézus mennybemenetele után, mikor a tanítványok egybe gyűltek volt, beteljesedett Jézus Ígérete: „Lön hirtelen, az égből, mintegy sebesen jövő szélnek zúgása és betölté az egész házat, a hol ülnek vala. És eloszlott nyelvek jelenének meg, mint a tüzláng, mely leszálla mindenikre közülök és heteiének mindnyájan Szentlélekkel.“ A zsidók pünkösdje a kereszténység születésnapja lett. Megszűnt a jelkép, bekövetkezett a valóság; megszűnt az ő-szövetség, hogy helyébe lépjen az uj, kettészakadt a jeruzsálemi templom kárpitja, a római katona felgyújtotta a zsidók templomát, elhamvadott Jupiter temploma is Rómában s összetörtek a bálványok, romba dőltek a pogány templomok; uj hit, uj erkölcsök, uj világrend, uj jogrend keletkezett a régi romjain. Uj szív, uj érzés foglalta el a régi helyét. „Csodája lettünk a világnak, az angyaloknak és embereknek,“ irja a nemzetek apostola. Nem félnek már többet az apostolok, beteljesedik rajtuk, mit a Bölcseség könyvének Írója mond: „És ha az emberek előtt kínokat szenvednek is, az ő reményök halhatatlansággal teljes.“ Az apostolok lettek a keresztény vallás vértanúi s a vértanuk kiontott vére a kereszténységnek vetőmagja lett. Véres üldözések, szakadások, a hit megrontására irányuló törekvések között az egyház mindig fenáll, mint az igazság oszlopa és erőssége. Jézus megígérte, hogy az igazság Lelke mindig vele fog maradni. Az egyház hajóját csapkodhatják a hullámok, de mert Krisztus van vele, elmerülni sohasem fog. Az igazságnak az a természete, hogy tagadják bár ezeren és ezeren, mégis igazság marad. Az igazságot eláshatják, elhantolhatják, de a sírból is kitör és életet követel. Az egyház az igazság őre és tanítója, azért mindvégig fenmarad. A népek elmúlnak, a trónok összeroskadnak, nagy emberek és alkotásaik elporladnak, az egyház egymaga áll rendületlenül. „Ha majd Uj- Seeland lakója fog eljönni, hogy a Themse hídjának romjait lerajzolja, az egyház akkor is fen fog állani,“ mondja Makulay. A hit világát semmi ki nem fogja oltani, mert azt Isten keze gyújtotta meg az emberi lélekben. Minél inkább hangoztatják, hogy a tudomány pótolni fogja a hitet, hogy a vallás felesleges, mint jellemképző, erkölcsnemesitő, annál inkább meggyőz a tapasztalás, hogy ez csak hiú ábránd, amelyből szomorú valóra kell ébrednünk. A hit és tudomány nem ellenségei egymásnak, mindakettő egy anyának a gyermeke, az egyik az anyjának kebelére tapad, a másik előtte játszik. Lapunk mai száma 20 oldal.
