Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-28 / 17. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 17. szám. gyözödés, hogy dr. Neiszer Antal tanácsosban j a tanítók nemcsak ügyüknek meghallgatóját, istápolóját, hanem a szó legteljesebb értelmében atyai jóbarátot bírnak, ki egy tisztelgés alkalmával „vérnek mondotta magát a mi vérünkből.“ Tudjuk, hogy a közvélemény szintén meleg érdeklődéssel kiséri a tanítók anyagi helyzetének javítására indított mozgalmat, hisz mi vagyunk az ök legközvetlenebb tanácsadói, bajainak ismerői. Nem kíván a tanítóság mást, csak munkájához mért tisztes bért — melyet — reméljük, meghoz a jövő. (!■■■■■■■■■■■ ■■■■■■> BS ■■■■■■■ ■■■BHHHaHHIBaiaBBBBS BAB 0 BIIBBBBIB ségünket. Tűzhöz ez évben mindössze kétszer vonultunk ki, és pedig első ízben vak lármára a pesti határba, másod Ízben pedig a palotai határban kiütött kisebb erdőégéshez, dolgunk azonban nem akadt, mert a környékbeli lakosság azt csiiájában elfojtotta Dicséretére legyen legénységünknek, hogy mindkét esetben tiz perez alatt a helyszínén termett, megczáfolva ez által is egyesek aggodalmaskodását, akik azt állították, hogy a rendelkezésünkre álló tűzjelző eszközök nem képesek szétszórt községünkben a tűzoltókat alarmozni Gyakorlataink épen a legénység csekély számára és a részvétlenségre való tekintettel a nyár folyamán a múlt évihez képest ritkábban voltak, de mindannyiszor tanúbizonyságot tettek arról, hogy a résztvevő legénység hivatása magaslatán állva a tűzoltás körüli teendőit kiválóan érti. Diszfelvonulást 2 Ízben és pedig a feltámadási és urnapi körmenetekben rendeztünk. Mulatságot az elmúlt farsangban nem rendezhettünk, mert azt egyéb mulatságok teljesen lefoglalták s igy nem volt kilátás arra, hogy az erkölcsileg és anyagilag kellő sikert biztosítson. A nyár folyamán a „ Vén fiuk“ társasága rendezett jól sikerült mulatságot, melynek jövedelméből 110 koronát juttatott testületünknek. Ugyancsak e helyen- kell megemlékezni Lippe Ödön Sándor ur ismételt áldozatkészségéről is, ki ez évben 33 korona 85 fillért adományozott testületünknek. Fogadják a nemes adakozók hálás köszönetünket. Még egy szomorú körülményt kell a t. közgyűlés tudomására adnom, t. i. azt, hogy pártoló tagjainknak múlt esztendei száma csupán 1 taggal szaporodott, s igy azok száma még most is csak 40-t tesz ki. Ez a szám a mi fejlődő községünk legszomorubb statisztikai adata. Hát annyira biztonságban érzi magát intelligensnek nevezett lakosságunk, különösen pedig az 1200 háztulajdonos, hogy egyéb intézmények támogatása mellett, testületünkről teljesen megfeledkezik s nem gondol arra, hogy ez a testület, mely vagyona és testi épsége védelmére alakult, talán szintén megérdemelne néhány fillért? Avagy nem gondol arra, hogy az a verejtékkel összegyűjtött alaptőke már fogytán van, s ha nem gyarapítják, végleg elfogy, ami egyértelmű testületünk feloszlatásával ? Appellálok ezúttal is, de majd hirlapilag is áldozat- készségéről annyira ismert lakosságunkra s kérem őket támogassák ezt a becsületes és önfeláldozó testületet, amelynek tagjai — ne adja Isten — majdan testi épségük s esetleg életüknek veszélyeztetésével hálálhatják azt vissza! Abban a reményben, hogy igyekezetünk ezúttal nem jut a sajnosán megszokott zátonyra, befejezem jelentésemet s kérem annak tudomásul vételét.* 2. Dlusztus Frigyes jelentése a pénztár állapotáról, mely szerint a testület minden tartozása kiegyenlítést nyert s a tiszta készpénz-vagyon 260 koronát tesz ki. 3. Radomszky Mihály szertáros a testület vagyonleltárát terjeszti elő. Á közgyűlés mind a három jelentést egyhangú lelkesedéssel tudomásul veszi és a felmentvényt megadja. Krenedits Sándor parancsnok emelkedik ezután szólásra s szép szavakkal ecseteli, hogy közéleti tevékenysége nem engedi, hogy a testület vezetésében továbbra is aktív részt vegyen s elfoglaltsága, amely a község fejlődésével arányosan folyton nő, megakadályozza őt abban, hogy idejét a testületnek is szentelhesse. Az alapítás körül eleget — sőt nagyon is sokat — tevékenykedett, a testületet a legnehezebb időben, vagyis az első két esztendőben vezette s irányt adott annak további vezetésére s minthogy ezt, amikor parancsnokká megválasztották, előre jelezte is, misszióját A tüzoltótestület közgyűlése. Folyó hó 21-én tartotta a Rákosszentmiháiyi Önkéntes Tüzoltótestület az Engelbrecht-vendéglőben második évi rendes közgyűlését, melynek tárgyai a következők voltak: 1. Titkári jelentés, melynek nagyrésze a lakossághoz is szól s ezért egész terjedelmében közüljük. Záborszky Zoltán, a testület buzgó titkára irta és olvasta fel, igen nagy hatást keltve a szépszámú hallgatóság körében. A magvas és szép jelentés így hangzik : „Tisztelt közgyűlés! Bizonyára élénk emlékezetükben van az uraknak múlt évi titkári jelentésem, mely sokkal több eredményről számolt be, mint amennyiről én jelenleg számolni tudok. Hogy az eredmény nem oly kielégítő, mint működésűnk első évében volt, azon senki sem csodálkozhatik, aki községünk specziális viszonyait ismeri. Ezt különösen arra vonatkoztatom, hogy ez a község legkevésbbé sem alkalmas arra, hogy testületünknek arra való hivatását jól megértő, kellő számú tűzoltó legénységet szolgáltasson. Nem azt akarom én mondani, hogy a meglevő — létszámon jóval aluli — legénység nem olyan, amilyennek lennie kell, hanem azt, hogy a legénységnek az a része, amely kilépett a testület kötelékéből — egy-két kivétellel, akiket hivatásuk szólított el, — nem fogta fel komolyan hivatását s nem szolgálta híven azt a czélt, melyet fogadalmával annak idején megerősített. S épen ezekből okulva, mielőtt elmúlt egyesületi évünk történetét ismertetném, a működő legénységnek itt jelen levő tagjaihoz fordulok s kérem őket parancsnokságunk nevében is, hogy fogják fel komolyan hivatásukat, legyenek buzgó és jó tűzoltók s tolmácsolják ezt az óhajunkat távollevő és esetleg újonnan felveendő bajtársaik előtt is. Vegyék tudomásul és mondják el amazoknak is, hogy az a czél, melynek szolgálatába szegődtek, oly magasztos, hogy azt betölteni nemcsak fogadalomszerü, hanem emberbaráti kötelesség is! És hogyha megfogadták az intő szót, úgy ígérjék meg azt is, hogy ebben az évben, ha kezdetét veszi a komoly munka, azt ülő kötelességtudással teljesitik is s a gyakorlatokon, avagy egyéb, a parancsnok ur által elrendelt összejöveteleken pontosan meg fognak jelenni. Tudom, hogy a mostani csekély számú legénységben lesz annyi önérzet, hogy a jó tanácsot nemcsak meghallgatja, hanem meg is tartja és jövendő bajtársaival szintén megtartatja! Adja Isten, hogy úgy legyen ! Ezek előrebocsájtásával van szerencsém az év történetét a következőkben ismertetni: A bősz elem, melynek megfékezését tüztük ki zászlónkra — Istennek hála — elkerülte szeretett köz-