Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-24 / 12. szám
2 oldal. RÁKOS VIDÉKE 12. szám. maga a közönség is. Ez az igazi hármas oka közlekedésünk biztossága teljes hiányának, az az oka, hogy nem múlik el nap 6—8 —10 baleset nélkül, amelyeken kivül a többi szerencsétlenséget leginkább a véletlen jószerencse háritja el. Hányszor tettük már szóvá továbbá az országutak közlekedésének hallatlan állapotát? Van-e, aki meghallgassa? A Kerepesi-uton, lakott területen átvezető útvonalon a porfelhőben rohanó automobilok veszedelmét, az útvonalon a lámpa nélkül bandukoló fuvaros kocsikat, a részeg és a bakon végig nyúlva alvó kocsisokat, a jobboldalt vagy az ut közepén hajtó falusi szekereket és sok más egyéb mizériáját és veszedelmét a nagyforgalmu Kerepesi-ut közlekedésének! Van-e csak egyetlen czirkáló rendőr a Ferencz József- kaszárnyán túl, aki legalább a főváros határáig vigyázna a közlekedés rendjére? Aki sorra feljelentené és ezzel rendre tanítaná a rendzavarókat. Ha minden héten megidéznék a gyorsvonatnál sebesebben rohanó gépkocsi tulajdonosát, ha minden héten megbüntetnék vagy becsuknák a soffőrjét a garázda fuvaroskocsisokkal egyetemben, bizony csakhamar leszoknának arról a meggyőződésükről, hogy a külsőbb részeken minden szabad. De hát arra, hogy a főváros a néhány legfőbb közlekedő teréül szolgáló országijának rendjét biztositsa, ugylátszik nem jut egy-egy rendőrlegény, valamint, hogy nem jut arra idő, hogy a főváros belső területén szolgálatot tevőket megfelelően kioktassák. Rákosszentmihály on eddigelé nem igen volt panasz a forgalom biztonsága ellen, de félös, hogy nemsokára mi is megtanuljuk a panaszokat. Megjött falaink közé a villamos vasút: megérkezett a veszedelem. Már néhány kisebb és szerencsésen elháritott baleseten kivül elgázolt egy talyigát meg a minap hajmeresztő körülmények között egy magánfogatot, mely a legnépesebb utczán, a rákosszentmihályi kaszinó előtt vesztegelt. Cseppet sem óhajtjuk, hogy a további esetek tanítsanak meg óvatosságra és késztessenek óyóintézkedésekre. Jóllehet legközelebb megkezdődik közvilágításunk és a biztonságot természetszerűleg önként fokozni fogja, — mégis kötelezni kellene a vasúttársaságot, hogy a sinkeresztezé- seket és állomásokat (megállóhelyeket) külön is vílágittassa meg és forgalmi személyzete a legnagyobb gonddal végezze a dolgát. A hurokvágányon a menetidőt úgyis elég hosszúra szabták — a biztonság érdekében. De bezzeg megszűnik az az óvatosság nyomban, mihelyt olyan kocsi kerül a község belső területére, a melyik ezzel befejezi útját s nem tér vissza többé a budapesti állomásra, hanem hazamegy Czinkotára. Akkor nincs menetidő, menetrend, hanem eszeveszett . röhanás, bele a sötét éjszaka ezer veszedelmébe, r: -4 akár csak a Czinkotára igyekvő „utolsó vonat“, í;a mélynek utasai egymás ölébe hullanak a rémü- létesen robogó vonat rázásától. Nagy veszedelmet rejt magában a villamos vasút és lóvasut keresztezése is. Jő szerencse, hogy még eddig nem történt itt baj. De jó lesz a legnagyobb gondosságra kötelezni a villamos kocsivezetőket és lóvasúti kocsisokat egyaránt. Csengessenek és lassan induljanak a keresztezés előtt, viszont emezek harsány tülökszóval adjanak jelt. Újabban nem egyszer látjuk, hogy a lóvasúti kocsisok tülök nélkül indulnak el útjukra. Ezt a legszigorúbban meg kell tiltani s az igazgatóságnak meg kell bírságolni azt a kocsist aki engedetlen és nem tülköl az utczakeresztezések előtt. A váltóknál várakozó kocsik is hasznát veszik e tülök jelzésnek, mert meghallják, hogy közeledik a szembejövő kocsi. Alig hinné el az ember, hogy erre az egyszerű és hasznos módra még nem jöttek rá, vagy legalább is nem gyakorolják azt. Panaszt hallunk a közönség köréből a főfasor (Csömöri-ut) és Ilona-utcza sarkán levő villamos vasúti forduló veszedelmessége miatt is. A kanyarodás igen hirtelen történik itt, a sarkon túl az úttest nem látható, a villamos vasút megálló helye pedig a kanyarodás után van. Néhányszor csekély hijján komoly baleset fordult már itt is elő. Mindezeket az állapotokat nemsokára súlyosbítani fogja, hogy a Rákóczi-utón megindul Rákospalota felé a kettős vágányu villamos vasúti közlekedés, még előbb pedig megnehezíti a nyári nagyobb forgalom, amikor fegyelmezetlen és gondatlan fővárosi publikum árasztja majd el gyalogosan és kocsikon utczáinkat, gyermekek játszanak az ut porában és futkosnak keresztül- kasul a síneken. Utczáink keskenyek, szükek, utaink rosszak, minden körülmény csak növeli az egyre élénkülő forgalom veszedelmét Ha tehát a laza ellenőrzésben, lelkiismeretlenségben és gondatlanságban követni fogjuk a főváros példáját, — úgy baleset-statisztikánk csakhamar utóléri és túlszárnyalja aránylag azokat a szomorú adatokat, amelyeket a közigazgatási bizottság elé tárt gyámoltalan fatalizmusával a legutóbbi hivatalos jelentés. Miránk azonban ne ragadjon át ez a lusta és tehetetlen fatalizmus. Mi most rendezzük be az életünket s előrelátó észszel gondoskodnunk kell arról, hogy ott legyen berendezkedésünk tárgyai között az utczai közlekedés biztonsága is. piiimiiiiiiiiHiiiimiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiimiiiiiiiiii Emlékezés Kossuth Lajosról. Irta: Zagyva József. Kossuth, a haza nagy haldoklója, halálküzdelmei között e nyilatkozatra fakadt: „Nincs nagy ember. Az embert nagygyá csak a viszonyok teszik.* Mennyi szerénység rejlik e pár szóban 1 Opponál a saját nagysága ellen, mert azt gondolja, hogy őt csak a körülmények tették nagygyá. Kossuthnak ez a gondolata átalakítása egy régi mondásnak. Sokratesről tudjuk, hogy néha napokig el-
