Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-10 / 10. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 10. szám. a hazának ! Három szent dolog van, melyre ( meg kell tanítanunk gyermekeinket: Isten, a szülő és a haza! Azt mondta a legnagyobb ' magyar is: „Első és legszentebb legyen előtted a haza !“ Magyar apák és anyák! Ha vasárnap délutánonként jó vidéki szokás szerint összeültök szapulni, szólni, rágni embertársaitokat — nem tennétek-e helyesebben — ha legalább e hónapban diskurzusaitok tárgya közé kevernétek néha szép hazánk dicső múltját. Érdekfeszitö, kimeríthetetlen téma az! Hogy Petőfi szavával éljek : „Nagy volt hajdan a magyar, Nagy volt hatalma s birtoka, Magyar tenger vizében hunyt el Észak, kelet s dél hulló csillaga !“ Vagy nem lenne-e üdvös, ha a jó anya, kinek figyelmét nem kerülheti ki serdülő fiainak olvasmánya, néha a Nick Carterek, [Sherlock Holmesek és Isten tudja milyen idegrontó ponyvamüvek helyébe tapintatos kézzel becsenné történelmünk kiválóbb eseményeinek — vagy a szabadságharcznak — érdekesen megirt, lelkesítő müveit? Hiszen egész kis irodalom keletkezett körülötte. Jókainak, Mikszáthnak hány müve merítette tárgyát az 1848/49. évek szomorú és lélekemelő emlékeiből! Nekünk, akiknek Kossuth Lajost, Széchenyi Istvánt, Petőfi Sándort és előttük és utánuk még annyi sok és dicső férfiút adott a hazánk, igazán nem kell megszorulnunk hazafias olvasmányok hiányában. A tőlük vagy róluk megirt müveket válasszuk és megtaláljuk a szivet-lelket nemesitő, lelkesítő cselekedetek irodalmi értékkel megirt óriási lánczolatát. Természetes, hogy ezt sem lehet mindig olvasni, de hát én azokra értem ezt, akik még nem olvasták, vagy akik nem jártak felsőbb iskolát és akiknek — a haza derék munkásainak — kezébe mégis le van téve nemzetünk sorsa. Tele van az ország kívánalmakkal. Munkásaink hol ezt, hol azt a czélt akarják szép szerivel, erőszakkal kivívni s ezek közül hányán nem tudják azt, miként vívta ki az egyetemi ifjúság 64 év előtt számukra, az addig agyongyötört, agyonüldözött magyarokra a szent szabadság dicső hajnalát! Magyar asszonyok! Ne feledjétek el, hogy annak születtetek! Ne feledjétek el, hogy gyermekeitekkel szemben a hazát illetőleg is szent kötelességeitek vannak! Neveljétek őket derék honfiakká! Ami a mi gyenge erőnkből kitelik, istápoljuk vele hazánk sorsát. Ha pénzt adunk ki, magyar holmit vásároljunk, hiszen csakugyan csak az asszony karolhatná fel hathatósan szegény hazánk mostoha iparát. Fogadjátok mind meg ezt a szent szabadság e dicső ünnepén, ügy neveljétek gyermekeiteket, hogy azok büszkén mondhassák együtt a költővel: .. . „Magyar vagyok, magyar; magyarnak születtem, Magyar nótát dalolt a dajka felettem; Magyarul tanított imádkozni anyám, És szeretni téged, gyönyörű szép hazám 1“ Népszövetségi szervezkedés. Alakuló diszgyülésünk. Mikor egy győztes hadsereg tartja bevonulását az ország fővárosába, nagy öröm, nagy ünnep van. Feledve minden szenvedés, minden nyomor, minden adott és kapott seb. Csak egy érzelem él: a győzelemnek, a dicsőségnek mámoritó örömérzete. Ilyen nagy ünnep, ilyen leírhatatlan örömnap volt Rákosszentmihályon az elmúlt vasárnap, amikor az Országos Katholikus Népszövetség győzelmes bevonulását, szervezkedő, alakuló nagygyűlését tartotta községünkben. Amiként évek óta országos harcz folyik a vallásos és vallástalan, a hazafias és hazaellenes irányzatok között, az ország gerinczét képező magyarság mérhetetlen kárára, úgy a mi szeretett községünk lakosságának többségét, intelligencziáját kicsinyes okok, kaszinók szerint való tömörülés osztották részekre, szakították pártokra. Minden elfogultságot félretéve, meg kell állapítanunk és jóleső érzéssel kell leszögeznünk azon igazságot, hogy a farsangon lefolyt mulatságok, a katholikus bál, az ágostai és izr. templom javára rendezett estélyek és most a kath. népszövetség szervezkedő gyűlése, bár külön-külön felekezeti czélt szolgáltak, a valóságban mégis eddig széthúzó, egyet nem értő intelligencziánkat a komoly, vállvetett munka jegyében egyesítették. Tehát a íelekezetek szerint való tagozódás nem harcz a íelekezetek között, hanem vallási ügyeink és társadalmi intézményeink közös védelme, egymás támogatása, a gyöngébb segítése és felkarolása. A tudás a legnagyobb kincs és aki ennek megszerzésében segít bennünket, az a legnagyobb jótevőnk. És éppen ebben látjuk a kath. népszövetség nagy erejét, hatalmát, az egész magyar társadalomra gyakorolt jótékony hatását. Vezetői, szónokai alapos készültséggel, a tudásnak, hasznos ismereteknek oly gazdag tárházával jöttek hozzánk és oly szeretettel, lelkesedéssel tárták fel azt előttünk, hogy megfogták a lelkünket és vitték, magukkal ragadták, az igazi tudás szédítő magaslataira emeltek bennünket. E szervezkedő gyűléssel kapcsolatban nem lesz érdektelen legalább egy futó pillantást vetnünk a kath. népszövetség múltjára, eddig elért sikereire. Az évenkint tartatni szokott országos kath. nagygyűlés 1903-ban határozati javaslatban mondotta ki, hogy a kath. nép- szövetség megalakítását szükségesnek tartja és azonnal megkezdette a tagtoborzást. Az első év végén közel 10 ezerre nőtt a tagok száma, jóformán a spontán lelkesedés hatása alatt. A következő évben a kath. közélet jeleseinek bevonásával megkezdődött a népszövetségnek, mint külön alapszabállyal és autonómiával bíró szervezetnek létesítése. Az alapszabályokat 1908. jan. 25-én erősítette meg Andrássy Gyula gróf belügyminiszter. A lelkes mozgalom megnyerte ezzel a törvényes kereteket, a kath. nép- szövetség csakhamar az egyetemes magyar katholikusság elismert szervezete lett. Azóta évente ezer és ezer agi- tácziós gyűlést tartottak a fővárosban és vidéken. Ez a méreteiben és intenzivitásában eddig legalább is szokatlan agitáczió egyrészt a népszövetségre terelte és mindig ébren tartotta a figyelmet, másrészt pedig meghozta a maga fényes eredményét. A tagok száma 10
