Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-02 / 14. szám
4. oldal KÄKOS vidéké 14 szám. épületet megtámadni, ami teljes mértékben sikerült és az összes famunkát megmentették. Az eredmény láttára azután könyezve hálálkodott a szegény károsult a tűzoltóinknak, kiket a helyszínén nagy gyorsasággal ott termett Krenediis Sándor főparancsnok vezényelt, és a kiknek ez az eset volt a tűzkeresztségük, az e'ső aktiv működésűk a komoly munkában. Megnyugvással láthatja belőle lakosságunk a szervezet kitűnő működését. Nagy érdemeket szerzett Marton Gyula őrparancsnok is buzgó és sikeres működésével. Eljegyzés. Csendes István székesfővárosi hivatalnok, jogszigorló, a rákosszentmihályi fiatalság ismert tagja jegyet váltott Szabó Juliskával, Szabó József építőmester, helybeli ipartestületi elnök, bájos és kedves leányával. Az általános tiszteletet és becsülést élvező család örömében tiszta szívvel osztozik egész közönségünk. Iskolai tánczvizsgálat. A Magyar Gazdasszonyok Országos Egyesületének leánynevelő intézetében, Czinko- tán márczius 30-án záró - tánczvizsgálatot tartottak, mely az egybegyült szép közönségnek ritka gyönyörködtető látványosságul szolgált és másrészről bizonyságot tett az intézeti tánczoktatás magas színvonaláról és eredményéről. A táncztanfolyamot Budainé Kardos Teréz illem- és táncztanitónő vezette, minden irányban teljes elismerést érdemelvén ki. A táncztanitás arányairól fogalmat nyújt e műsor, melyet érdekesség okáért idézünk: Polonaise, Esztétikai testgyakorlatok, Általános illemtan, A tánczlépések bemutatása, Pás de quatre, Gyermek négyes, Magyar keringő, Boston americaine, Boston keringő, Post Washington, Franczia-négyes, Magyar kettős, La Carine, Troika, Pas de patineurs, Boston Louis XV, Sir Roger, Sétapolka, Tréfás polka, Körmagyar, Csárdás. Rákoscsabai levél. Egész Rákoscsaba még mindig a legnagyobb izgalomban és felháborodásban van ama vérlázitó esemény miatt, mely f. hó 21 én reggel történt a rákosligeti állomáson. Ugyanis Molnár Mariska Rákoscsabán, Ujíelepen lakó Molnár pos'aszolga 14 éves leánya a mondott napon, a rákosligeti állomáson édesapjával és több iskolatársával várakozott a 7 órakor megérkező 321 számú vonatra, ez berobogása közben a közel álló leánykát ruhájánál fogva elkapta és halálra taposta. Leírhatatlan a rémület, amit ez az esemény a — Itt van, moszjé, még egy uj szerkezet — szólt a segéd, egy újabb skatulyát emelve le a polczról. — Felhívom a figyelmét a zár elmés szerkezetére . . . Szigaevnek, előbbi elhatározása után immár nem volt szüksége revolverre, pedig a segéd mindjobban nekibuzdult és szüntelenül rakosgatta ki eléje az újabb fegyvereket. A megsértett férjet bántotta a lelkiismeret, hogy a szegény segéd hiába fáradt vele, hiába lelkesedett, mosolygott és pocsékolta az idejét. — Jól van, akkor hát — mormogta — majd később visszajövök, vagy elküldök valakit. Nem látta ugyan a segéd ábrázatát, de hogy legalább némileg enyhítse a feszült helyzetet, szükségét érezte annak, hogy valamit vásároljon. De hát mi legyen az? Körülnézett a boltban, nem pillant-e meg valami olcsóságot s megakadt a tekintete egy zöld hálón, mely ott függött az ajtó közelében. — Ez itt . . . mi ez itt? — kérdezte. — Egy fürjfogó háló. — Az ára ? — Nyolcz rubel, moszjé. — Csomagolja be . .. A vérig sértett férj lefizetett nyolcz rubelt, fogta a hálót és miközben magát még inkább sértve érezte, kiment a boltból. közel 500—600 főnyi le- és felszálló közönség körében okozott. Egynegyed órai szenvedés után ott a rákosligeti állomásnak csúfolt fabódéban, fájdalmában őrjöngő édesapja karjai között lehelte ki lelkét. Rövid néhány esztendőn belül ő a tizenhatodik áldozat, aki hasonló körülmények között lelte halálát ezen méltán „Halál állomásinak nevezett helyen, amin a legkevésbbé sem csodálkozunk; és ha a Máv. igazgatósága nem siet ez állapotnak mielőbb véget vetni: úgy lesz még több hasonló véráldozata is. De nem csak Rákosliget, hanem Rákoscsaba és Keresztur vasúti állomásain is, bár ez a két utóbbi valamivel szebb és szélesebb, mint az alig három méter széles rákosligeti állomás, de mindhárom állomás, ahol rendesen 400—500 fel- és leszálló utas van, úgyszólván minden vonatnál teljesen ki van téve a hasonló szerencsétlenségeknek. Ugyanis ezen állomások egyikén sincs a várakozó közönséget elzáró korlát, mely lehetetlenné tenné, hogy a közönség előbb kimenjen a perronra, mig az érkező vonatok megállanak. Nézzük Gödöllő, Isaszegh és Péczel község vasúti állomásait, itt meg van az elzáró korlát s bár ez egy kissé kellemetlen a közönségre nézve, de legalább nem történhetik meg az a szerencsétlenség, hogy a berobogó vonat elüssön valakit a közönség közül. A vonatvezető személyzet bűne pedig az, hogy soha sem állítják meg e három állomáson a vonatokat a rendes helyen. Sokszor már túl van az állomáson, mikor megáll; csodálkozhatni-e tehát, ha a szabadban álló, kö/el ötszáz utas rohan a még meg nem álló vonat után, hogy helyet kapjon annál is inkább, n ért nagyon jól tudja, hogy a rendesen késéssel jövő vonalok kalauzai épen ezeken az állomásokon akarják a késést behozni s brutális módon sürgetik a beszálló utasokat a gyors beszállásra, ami elég veszedelemmel jár. Ahol ily állapotok vannak, ily óriási nagy forgalom mint a bpest— hatvani fővonalon, ott nem csoda, még ha több szerencsétlenség is történik. Ezen segíteni elodázhatatlan kötelessége a Máv. igazgatóságának. Romboltassa le első sorban is a rákosligeti-állomásnak csúfolt nyomorult fabódét. Építtesse fel a már évek óta tervbe vett s kivitelre készen álló uj állomást a pályatest ellenkező oldalára s láttasssa el úgy ezt, mint Rákoscsaba és Keresztur állomásait is a közönséget a perrontól elzáró Tristia. Órám! Míg járod kis kör utadat, Szemem elgondolkozva rátapad Nyugtalan mutatódra: Mert minden perczed sebten tovaszállva, Egy-egy reménynek bús elhervadása. Az enyészetbe szórva . . . — Órám! Ha fürge ketyegésed helyett Emberi szóra volna oldva nyelved S beszélni bírna: Elmondaná, hogy szívben elborultan, A két karomra hányszor ráborultam Lázongva, sírva . . . Jörgaé Draskóczy Ilma.
