Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-13 / 33. szám
33. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. oldal. programmot egyébként egy jóízű bohóság „A száraz dajka“ vezette be, melyet id. Havy Lajos állított össze és rendezett. A zongora kíséretet itt és egyebütt Polner Ernő karnagy látta el, szokott és ismert művészetével. A darabocska főszerepe dr. Farkas Ferenczné Szalontay Ferike kezében volt. A bájos művésznőt szüntelenül ünnepelte a közönség, mely egyaránt gyönyörködött szép hangjában és kedves, ügyes játékában. Havy Ida apró szerepet játszott korrektül, a komikumról pedig Tabak Frigyes és ifjú Havy Lajos gondoskodott. Mindkettő leleményes, vidám és jókedvű volt. Simay István, a Király színház tagja kabarédalokat és kuplékat adott elő finom humorral s az egyéniségét jellemző kedvességgel. — Offenbach régi, jó operettje, a Varázshegedii sem tévesztette el hatását, bár a szabadban aprólékos finomságai kevésbbé érvényesülhettek. Id. Havy Lajos nagy művészettel és szerető gonddal játszotta meg nehéz müszerepét, melylyel egykor annyi zajos sikert aratott színészetünk ez érdemes, régi tagja. — Kívüle Szalontay Ferike és Mérey Kádár Árpádné jeleskedtek a darabban szép énekükkel és jellegzetes játékukkal. A közönség nagy elismeréssel adózott a jeles előadásért. — Sajó Izsó, a Király Színház tagja, kurucz-dalokat énekelt. Hires a hangja, melylyel ügyesen bánik. Hírnevét most is öregbítette. Végül Tabak Frigyes énekelt tiroli jelmezben mulatságos kupiét. Értékes komikus ez a műkedvelő, kire e téren emlékezetes sikerek várnak. Őszinte, nagy hatása volt. Harsogó kaczagás és viharos taps jutalmazta. — Előadás után fáradhatatlanul tánczolt a szép nagytermet is megtöltő közönség, mely még reggel hat órakor sem merült ki a mulatozásban. — A Vén fiuk társasága a mulatság jövedelméből 101 korona 10 fillért juttatott a tűzoltóság javára és köszönettel nyugtatványozza az alábbi felül- fizetéseket: Király László 20.—, Pender K. Farkas 20.—, Böszl Ferenczné 17.—, Pálfi János 10.—, Schwer- tzig Antal 10.—, Tolnay Károly 10.—, Fazekas József 10.—, Szabó Béla 10.—, Lederer Imre 10.—, özv. Biró Jánosné 10.—, Lippe Ödön 8.50, Wintermantel József 7.—, Strobl József 6.—, Csabány Antal 6.—, Fischer Győző 6.—, Neudörfer József 6.—, Dr. G. J. 5.50, Krenedits Sándor 5. — , Pettkó Béla 5.—, Schvarczí József 5.—, Zirmann János 5.—, Mérei Kádár Árpád 4.—, Dr. Garai Lajos 3.50, Madarász József 2.—, Bugyi Ferencz József 2.—, Mühlbeck Károly 2.—, Dlusztus Frigyes 2.—, Pillér György 1.50, Elblinger János 1.50, Schwimmer Alfréd 1.50, Czerny Károly 1.50, Dittrich József 1.50, Kökény Gábor 1.50, Dr. Keresztes István 1.50, Szántó Pál 1.—, Tuschek Dezső 1.—, Mihályffy Ede 1.—, Kampfmann Béla 1.—, többen N. N. alatt 8.50. Közlekedésünk. Rákosszentmihály mindent elér, de mindent lassan ér el. A türelem adójával kell megfizetni minden pillanat öröméért. A villamos vasút hurokvágányát csak szeptember második felében nyithatják meg, elháríthatatlan műszaki akadályok következtében. A szentmihályi lóvasut pályáját a Szentkorona-utczában most süllyesztik le. A munkálatok következtében nagy a felfordulás az utczában és többen rossz szemmel nézik, hogy a kocsiút sokkal mélyebb lesz a gyalogjárónál. A vasúti mérnökök azonban azzal nyugtatnak meg, hogy a külömbség nem lesz olyan nagy, hogy bajt okozhatna és főként az utszéli fákban nem esik kár, a mi csakugyan elsőrangú fontosságú követelmény. Azonban figyelemreméltó az a panasz hogy a Szentkorona-utczában kiásott földet a templomtérre hordják, holott ennek talaja sármentes kavics, mely még a legrosszabb időben is kifogástalan utul szolgál, de félős, hogy ezentúl nem marad ilyen, mert a jó kavicsréteget sáros, homokos föld borítja. Tanácsos lesz ezt kissé ellenőrizni. — Úgyszintén kívánatos lenne, ha kinyomozhatnák a tettesét annak a gálád tréfának, hogy a minap este telehordták a síneket gerendákkal, deszkákkal, czövekekkel és kicsibe múlt, hogy a sötétben lónak, kocsinak baja nem esett és sikerült a kocsit közvetlenül a torlasz előtt megállítani. Bizonyosan éretlen tréfa volt ez de olyan, a melyért becsukás jár. Uj postafeiügyelö. Oesterreicher Ignácz ismert rákosszentmihályi házbirtokost m. kir. posta- és táviró- felügyelővé léptették elő. Közbecsülésnek örvendő polgártársunk számos üdvözlésben részesült. A szentkorona-utczai szentkép. Múlt heti számunkban felhívtuk a közfigyelmet a Rákóczi- és Szentkorona-utcza sarkán, Rákosszentmihály on pusztulásnak induló szentképre. Közönségünk dicséretére, a felszólalás ugyancsak nem maradt visszhang nélkül. Lakosságunk százai érdeklődtek a szentkép iránt, amelyről elsősorban is kiderült, Kart-karbaöltve jártak-keltek S szedtek együtt sok virágot S csak akkor hagyták el az erdőt, Ha a hold magasra hágott. Máskor meg szótlan elmerengtek A csodásfényü alkonyon . . . Kéz-kézbe, észre sem véve, hogy Az idő gyorsan eloson. Oly bájos, kedves volt mindez igy, Hogy fájdalmunk lassan eltűnt . . . Úgy vártuk őket minden este S ha jöttek: megvolt örömünk. . . . És jött egy este, úgy, mint máskor A lányka, és várt, egyre várt . . . De mindhiába . . . úgy sajnáltuk Szegény, kicsike, barna lányt. És eljött másnap és várt újra, De most sem jött el a legény . . . Két fényes könycsepp ragyogott már Megtörött fényű szép szemén. S jött harmadnap . . . jött még sokáig . . . Oly sápadt volt és szomorú . . . Úgy zokogott, nem volt már vidám, Nem is volt már ezüstszavu. Hivogatta sírva az ifjút És fél-ébren, fél-álmodon Bejárta mindazt a helyet, hol Olyan boldog volt egykoron. Vigasztalhattuk szelíd szóval . . . Hiába! . . . ránk sem hallgatott . . . Kis kezét szivére szoritá, Mely nagyon, nagyon fájhatott. . . . S egyszer hiába vártuk . . . nem jött . . . Elmaradt a barna kis lány . . . Visszatért az évszázados csend Közénk és vissza a magány . . . Nem tudjuk : hová, merre tűnt el ? Nem tudjuk: hová lehetett ? . . , . . . Elsiratták szerelmesszivű, Korán lehullott levelek . . . * Elhangzott e kis rege régen . . . Az erdő sincs meg már talán . . . De sajgó szivem egyre kérdi: Hová tűnt a kis barna lány? . . . 1908. Julius.
