Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-12 / 7. szám

7. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. oldal. Építő szabályrendelet. Pest Pilis Solt Kis-Kun vármegye épít­kezési szabályrendelete. Rákosszentmihály nagyközségre vonatkozólag. 24. § Ha a beadott teivre az épitési engedély iránt 15 nap alatt végleges határozat nem hozatik, az építés megkezdhető a bemutatott tervrajz szerint. IV. Rész. Szakértő alkalmazása. 25. §. A 9. §-ban felsorolt munkák végrehajtására jogosult szakértő férfiút kell alkalmazni, akit a kérvé­nyező az építkezési bizottságnál előzetesen bejelenteni tartozik. A szakértő a terveket, rajzokat és esetleges leírást, mindenesetre még a munka megkezdése előtt aláírni tartozik. E kötelezettség a tervezőre is kiterjed. Az aláírás a szakértői felelősség elvállalását jelenti. V. Rész. Épületek lebontása. 26. §. A lebontás tényleges megkezdését 48 órá­val előbb a községi elöljáróságnak Írásban be kell jelenteni. E kötelezettség a végrehajtással megbízott szakértőt illeti. 27. §. A lebontásra nézve a következő szabályok tartatnak szem előtt: a) a falat és a törmeléket a porzás ellen meg­felelően öntözni kell. b) a törmelék, ha az a felszínen fel nem használ­taik és az illető a saját czéljaira azzal nem rendelkezik, oda szállítandó, ahová a helyi hatóság lerakni rendeli. c) a pinczebolt, nemkülönben kitisztítás után a pöczegödör és házicsatorna betömendő és a keletkező ür gondos döngölés mellett a kellő- magasságig feltöl­tendő. 28. §. A szomszédos épülettel határos fal lebon­tásánál különös gondot kell fordítani arra, hogy az idegen fal sérülést ne szenvedjen. Ha ez másként el nem érhető, a határos falat nem szabad előbb lebontani, mig kapcsolatosan helyébe uj fal nem építtetik. VI. Rész. Az építkezés általában. 29. § Az építkezést, illetőleg az alapzat kiásását nem szabad előbb megkezdeni, mig a bizottság vagy annak valamely kiküldött tagja az utczai és a szom­szédfelőli határvonalat s a gyalogjárót a telek határ­vonalára vonatkoztatott magassági pontjait ki nem tűzte. 30. § A kitűzés az épitési engedély birtokában, szóval vagy levél utján a községi elöljáróságnál kérel­mezendő, tartozik ez a kitűzést a kérelmezéstől számított három nap alatt teljesíteni. 31. § Ha a gyalogjáró az építkezéssel egyidejűleg nem fektethető a végleges lejtszinre, az építészeti bizott­ság a kitűzéssel kapcsolatosan megállapítja, hogy mikép lesz ideiglenesen a kapubejárat készítendő. 32. § Ha a telek talaja az egészségre ártalmas módon szennyezett volna, úgy az építkezés előtt, ha pincze nem építtetnék, az állandó tartózkodásra szol­gáló helyiségek alatt a felszíntől a fertőzött mélységig el kell távolítani s az igy keletkező űrt szerves anyag­tól mentes földdel, kaviccsal vagy agyaggal feltölteni. 33. § Az egészségre ártalmas mértekben nedves talajon lakóházak építése meg nem engedhető, ha mégis folyamodó tulajdonos a talajnak ártalmatlan voltát vitatja, az esetben az épitési engedély a tulajdonos költségére megtartandó hivatalos szakértői szemle meg­tartása után s akkor adható meg, ha az engedélyt kérő a kijelölt összes feltételeket elfogadja és annak végre­hajtását írásban kötelezőleg elvállalja. 34. § A jóváhagyott épitési tervek eredetben, vagy az építészeti bizottság által e czélra láttamozott máso­latban, folytonosan az építkezés színhelyén tartandók és az illetékes hatóságoknak, vagy ezek közegeinek kívá­natra felmutatandók. 35. § A jóváhagyott tervtől és az engedély rendel­kezéseitől önkényüleg eltérni nem szabad, Aki engedély nélkül épit, vagy aki az épitési engedélylyel jóváhagyott tervtől vagy az épitési engedélyben foglalt kikötéstől újabb engedély nélkül eitér, kihágást követ el s a 72. §. értelmében büntetendő. Ezen felül a járási főszolga­bíró az építés folytatását megtiltja s az építkezőket fel­hívja, hogy záros határidő alatt az épitési engedélyt szerezze meg, illetőleg a jóváhagyott tervtől való eltérés megengedése végett folyamodjék. (Folytatása következik.) lánczolódó lámpái méla fénysávot eresztettek be az ablakon s ekkor, hogy már az útnak mintegy felét megtette a kocsi, önkéntelenül újra a meggyilkolt asszonyra gondolt, aztán eszébe jutott a czim : Vecsernye- utcza 30. Egy pillanatra meghökkent ettől az utczanév- től, valahogy úgy villogott az emlékezetében, mint egy friss bejegyzés, mintha csak mai vagy tegnapi ese­ménnyel volna összefüggésben. Menten meg súlyos lehelletü, idegbizsergető orkideafelhők illatát érezte, egy pillanatig eszmélt és meg volt fejtve a titok. Hirtelen mozdulattal a zsebébe nyúlt, kirántotta kis bőrtáblás noteszét, amelyben egy egészen uj bejegyzés állott, egy czim: Vecsernye-utcza 30. A nagy indulattól és meg­lepetéstől elfelejtette összehajtani a noteszt, meredten bámult az írásra, mint egy észbontóan nagy fölfede­zésre. Hát ez az a nő, az a ragyogó vállu és már nem is földi — szép asszony, akivel éppen holnapra rande­vúja lenne! Akit tegnap a fényképésznél látott s akivel hirtelenében az Andrássy-uton megismerkedett s aki nem akarta megmondani a nevét. Csak beinvitálta a házába, ahol egyedül lakik. Vesztának elakadt a torka, megfeszültek az agyidegei. Finom idegzetével az orrán át ismét az agyára tolult a tegnapi csudaasszony orki- deaparfümjének a füstje, ami még egyetlen nőismerő­sénél sem érzett. Az egész kocsi, minden, minden tele volt orkideávai, önkénytelenül az orrához emelte a ke­zét, melylyel az asszony puha kis kezét fogta egy-két pillanatra az utczán — orkideás volt. Valósággal bódu­latba dőlt, amikor a konflis hirtelen zökkenéssel meg­állt. Ott voltak. Földszintes nyaralóformáju ház, kissé beljebb az utcza soránál, előtte piczi keit. Veszta kiug­rott a kocsiból, a kocsisnak megmondta, hogy várjon, amig visszatér, aztán megindult befelé. A kapu nyitva volt, látszott, hogy ebben az órában már jártak itt. A verandán kopogott, nyomban beeresztették. Fehér bóbitás szobalány közömbös arcczal fogadta. Röviden elmondta, hogy a méltóságos asszonyt tizenegy óra tájban meggyilkolták. Hogy ki: még nem lehet tudni. Veszta riporteri szokásból megkérdezte, hogy ki volt ma este óta a méltóságos asszonynál? Vagy ki szokott hozzá járni ? A szobalány titokzatosan habozott, aztán mégis beszélgetni kezdett. Elmondta, hogy az esti órákban az öreg gyároson kívül senki sem szokott vizitelni az asszonynál, de rna őt sem látták és külön­ben is a hálószobának van egy kis hátsó ajtaja, mely a hátsó kertbe nyílik, ott is bejöhetett, aki jött . . . A szobalány bevezette Vesztát a violaszinü háló­szobába, a dráma színhelyére. Veszta szokásától eltérően nagyfokú meghatottsággal, remegve lépett be, már az ajtóban őrülve félt attól, hogy újra ráköszönt a tegnapi parfüm. S ahogy belépett, a kéjnek, a tulfinomult gyö­nyörűségnek egész csatája esett a tüdejének. Súlyos, lábról leverő, gerinezbe és agyba rohanó illat rázta

Next

/
Oldalképek
Tartalom