Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-05 / 45. szám
XI. évfolyam. Rákosszentmihály, ign. vasárnap, november 5. 45. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TrtRSflDflUM'és KÖZGfiZBflSflGI HETILAP RflKOSSZÉMTnihflLT NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EOYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁG» EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPARTARSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLY! KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre.....................8 kor Fé l évre...........................4 „ Negyed évre.....................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. A hazaszeretet ápolása az iskolában. Magyarázzam mi a haza? Minden iskolásgyerek el tudja — szavalni. Gyönyörűen meg van az Írva szebbnél szebb költeményben, — de halálosan unalmas, száraz módon hallottuk már ledarálni ezerszer. Ettől már igazán akár csömört is kaphatnánk. Pedig ha inondatról-mon- datra a magunk énjét állítjuk bele a szivünk dobogásával együtt, ezredszerre is megindul lelkünk, ha eszünkbe jut: „az a hajlék, hol születtünk. “ Nem tudod megérteni mi az? Menj messze idegenbe, ahol nem érted meg a körülötted nyüzsgők nyelvét, ahol egyetlen lény sem törődik veled, ahol senki sem kérdi fáj-e a szived, avagy örül, beteg vagy-e, avagy egészséges, — ahol látni fogod az összetartást, szeretetet, egymás megbecsülését, a faji jelleget és önérzetes büszkeséget, amely még az önérzetes nyomorult, szegény tót kebelében is azt dobogja, hogy — ha nem volnék tót, hát szeretnék az lenni. Érezni fogod másnemű voltodat, elhagyott- ságodat, egyszerre eszedbe jut egy kis hajlék. Kicsiny hajlék, nagy szeretet, melegség. Szivek, melyeknek kedves voltál, melyek a te jóvoltodért dobogtak, remegtek. Eszedbe jut tán némely süp- pedö hant, s alatta nyugvó elnémult szeretet. Drága lesz neked ez emlék s tudni fogod egyszerre mi a haza. Ne tagadjuk: szív is kell ehhez. Érző, meleg, fogékony szív. Ezt a fogékonyságot, melegséget nem pótolhatja a nevelés, mig a meleg szív korrigálhatja a nevelést is. Örökfényü példája ennek Rákóczi Ferencz és Széchenyi, akiknek szivéből egyenest törölték a haza fogalmát. De a nemesen érző szív fellobbant, amikor megismerte vérét, — véle szenvedését s teremtette a két leghatalmasabb magyart. Látták az idegent s látták a hazát. Belesajgott a lelkűk, s felrázta őket. Felrázta alvó, megtagadott vérüket az érzés, a tapasztalatok keserűsége és a rendkívüli körülmények hatása. Ez különben magyar vonás. Mindig rendkívüli körülménynek, ellenséges bunkós botnak kell közbevágni, hogy a magyar megint magyarrá váljék a mélyen alvó mormotából. De ha nem jő a bunkós bot? Ha nem jő, oh, akkor alszunk nyugodtan, mélyen, édesen s meg se rezzenünk, ha kihuzigálják alólunk a szalmazsákot, rólunk a takarót. S amelyik ellenség ezt óvatosan meg tudja cselekedni, annak sikerül is szépen. Nem! A magyart nem karddal, puskával fogják levágni és kivégezni harczban, csatában, hanem orvul, álmában; hiúságba, könnyelműségbe burkolt altatóval s csendes érvágással. A csendes aknamunka nem rázza fel a nemzetet, nem ráz fel egyeseket, mert nem látja, nem veszi észre, nem bántja a hiúságát. Arra meg ugyan ki érne rá, hogy a dolgok folyamatát mélyebben vizsgálja? Ha nagyhitelen ránk rontana valaki, hogy kiraboljon, tönkretegyen bennünket, nem kétlem, akadna ismét hős magyar, s talán felrázná azokat is, akiknek a szive meglehetősen üres, de mivel szép csendesen történik a rablás és vérvesztés, hát minek zavartassuk magunkat. Pedig: pusztulunk, veszünk. Anyagi romlásunkat gyászosan hirdeti az az 1800 millió korona, amelylyel évenkint kedves szomszédunknak, Ausztriának s igen kis mértékben a külföldnek adózunk. Az az 1800 millió, amelylyel szemben tör pévé zsugorodik a kivitelünkből bejövő néhány milliócska, — bűne, szégyene a nemzetnek, a vezető tényezőknek; bűne, szégyenfoltja a társadalomnak, az egyes embernek s kétszeres bűne tanítónak, iskolának. Az érzést ugyan neveléssel pótolni nem lehet, de lehet azt irányítani, fejleszteni s lehet Lapunk mai száma 18 oldal.
