Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-15 / 42. szám
2. oldal. KAKOS VIDÉKÉ 42. szám. tanulságos és mindeneket tájékoztató megkeresést intézte a rákosszentmihályi állami elemi iskola tanitótestületéhez: 87/1911. A rákosszentmihályi rk. helyi lelkészségtől. Tekintetes Igazgató Úr! Miután arról győződtem meg, hogy a helybeli áll. el. iskolák róm. kath. vallásu tanulói vagy egyáltalán nem, vagy csak szórványosan járnak templomba, lelkipásztori kötelességemből kifolyólag, hivatkozva a Vall. kőzokt. miniszternek 1899. jun. 7-én kiadott és ma is érvényben levő 32.543 sz. rendeletére, mely szóról szóra igy hangzik: „Hol az illető egyházak lelkészei a rendes tanórákat meg nem zavaró időben istenitiszteletet tartanak, a lelkész vagy az állami iskolai gondnokság kívánságára, illetve határozatára, nevelői föladatukból kifolyólag és fegyelmezés szempontjából is, kötelesek az állami iskolák tanítói, illetve tanítónői a saját feleke- zetükhöz tartozó növendékeket az istentiszteletre kisérni és ott reájuk felügyelni. Mindennapi istentiszteletre való járásra az elemi iskolai tanítók ősszel, legföljebb október hó végéig, tavaszszal pedig ápr. hó 1-től kezdődőleg kötelezhetők* stb., van szerencsém Tek. Igazgató urat tisztelettel felkérni, hogy az idézett miniszteri rendeletnek 1911. okt. hó 1-től érvényt szerezni szíveskedjék. Tekintettel a nagy távolságra, melyet egyik-másik tanulónak naponta meg kell tennie és a közlekedési eszközök hiányosságára, a mindennapi templomba járástól, hogy az testületileg történjék, ez idő szerint eltekintek és megelégszem, ha a növendékek saját buzgó- ságukból jelennek meg hétköznap a templomban. De az 1907. ápr. 7-én dr. Petri Mór kir. tan- felügyelő ur által 1123. sz. alatt jóváhagyott és a tantermeinkben is kifüggesztett „Házirend* 15. pontja értelmében, amely igy szól: „vasárnap és ünnepnapokon d. e. a tanulók az iskolába gyülekeznek s a tanítók felügyelete alatt és vezetése mellett innen megy mindenki a saját templomába*4 a helybeli áll. el. iskolák III—VI. osztályába járó róm. kath. vallásu tanulókat köteleznem kell a pontos és lelkiismeretes templomlátogatásra, amely nélkül a házirend e pontja és a fenti miniszteri rendelet csak Írott malaszt volna. De én hiszem, hogy nemesen gondolkozó tantestületünk érdemes tagjai teljes mértékben átérzik és magukévá teszik ezen jobb sorsra érdemes intenciómat, s „nevelői föladatukból kifolyólag és fegyelmezés szempontjából is,* mint az ismert miniszteri rendelet kiemeli, a lehetőség szerint oda fognak hatni, hogy vasárnap és ünnepnapokon minden tanerő a saját osztályát vezesse templomba, vagy minden egyes alkalommal a tantestületnek legalább 3—4 tagja kisérje a növendékeket istenitiszteletre és ott reájuk felügyeljen. Hogy pedig mindjárt az iskolai év elején hozzászokjanak a tanulók vallási kötelességeik teljesítéséhez, ismételten kérem Tek. Igazgató úr szives intézkedését, hogy 1911. október hó 1-én már a hivatalos miniszteri rendelet értelmében történhessék a templomlátogatás. Hogy piacz és más egyéb hasonló ok senkit távol ne tartson, kész vagyok a vasár- és ünnepnapi 8 órai úgynevezett diákmisét 729-re, esetleg 9 órára áttenni, hogy azon tanító és tanuló is megjelenhessék. A vallástanból adandó érdemjegy megállapításánál szigorúan figyelembe kell vennünk, hogy a tanulók teljesitették-e vallási kötelmeiket, annál is inkább, mivel az 1902. évi május 14 én 24511. sz. a. kelt vall. közokt. miniszteri rendelet világosan kimondja, hogy azok a szülők, akik gyermekeiket a templombajárástól elvonják, az 1868. évi 38. t.-cz. 4. §-ába ütköző cselekményt követnek el, gyermekeik pedig a hit- és erkölcstanból érdemjegyet nem nyerhetnek és igy felsőbb osztályba sem mehetnek. A helybeli áll. el. iskolák érdemes tantestülete bizonyára jobb ügyhöz méltó komolysággal és buzgó- sággal fogja segíteni és támogatni törekvésemet, melynek egyedüli czéija, hogy tanítványainkból vallásos és hazáját szerető egyéneket neveljünk a társadalomnak, mert csak a vallásos ember lehet igazán jó hazafi és viszont. Azon rövidke időt, melyet a templomlátogatással tölt el a tanító, de amelyet saját lelke felüditésére is fordíthat, bőven kárpótolni fogja az a megfizethetetlen lelki öröm és haszon, amelyet a rendes templomba járás által a tanítás, nevelés és fegyelmezés nehéz munkájában tanító és tanuló egyaránt érezni és élvezni fog. Adja Isten, hogy úgy legyen! Kérésem ismételve, maradtam a Tek. Igazgató urnák Rákosszentmihály, 1911. szept. 28-án tisztelő hive Csizmadia Gyula rk. helyi lelkész. A tanítótestület rövid megbeszélés után — teljes dicséretére — örömmel elfogadta Csizmadia Gyula javaslatát és elhatározta, hogy ezentúl felváltva két-két tagja fogja templomba vezetni a tanulókat, a kik e ezélból a középponti iskolában gyülekeznek. A vasárnap reggeli szentmisét pedig ezentúl félkilencz órakor mondja lelkészünk az eddigi nyolcz óra helyett. A magánpolgári leányiskola növendékei rendesen járnak templomba. Az I. és II. osztály együtt és a III. és IV. osztályt szintén együtt vezetik a hölgyek a V29 és 10 órai misére felváltva, mely alatt a kóruson foglalnak helyet. Múlt vasárnap már ott volt az iskola apró népe a templomban, minden igaz hivő és derék lelkek őszinte örömére és megnyugvására. A borital- és husfogyasztási adó. i. Már több czikk jelent meg a napilapok hasábjain a borital- és husfogyasztási adó eltörlése mellett, anélkül, hogy egyben az állam kártalanítására nézve is propositió tétetett volna s miután az államháztartás ezen jövedelmet nem nélkülözheti, mindaddig tehát, mig helyette kárpótlást nem nyer, ezen adók eltörlése is alig remélhető. De sokkal aktuálisabb eme követelés országszerte, semhogy az állam még sokáig előle elzárkózhatnék s igy, ha másként nem, újabb adónemek előteremtésével fog megoldást nyerni esetleg. Lehetséges-e, ezen adókat törülni oly módon, hogy az állam eme adójövedelemről lemondani is ne kényszerittessék ? Lehetséges, még pedig ezen adóknak az „egyenesadók* módjára való kivetése alapián. Tagadhatlan, hogy a legnépszerütlenebb adó — ha ugyan adó népszerű is lehet — a fogyasztási adó, nem annyira az adó nagysága, mint annak kivetési — és beszedési módja miatt s miután a borital adó és husfogyasztási adó nem egyenes — de közvetett adó, igy, hogy egyenes adó módjára kivethető és beszedhető legyen, egyszerű áthidalásra lenne csak szükség. Az összes élelmezésre szolgáló czikkek közül a bor és hús van kiragadva s adóval megróva s miután nem minden ember eszik húst és iszik bort, egyenesadók módjára való kivetése is lehetetlennek látszik, de mondassák ki elvileg, minden „élelmezésre szolgáló
