Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-08 / 41. szám
41. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. oldal. szentmikály odasereglett, hogy egyik legnépszerűbb családunk örömében osztozzék és szerencsekivánataival árassza el a boldog uj párt. Násznagyként a menyasszony egyik budapesti rokona és Krenedits Sándor főjegyző szerepelt. Az esküvőn nagy buzgalommal és sikerrel vett részt a Polner Ernő vezetése alatt álló szalon- zenekar, mely Mendelssohn nászindulóját végül pedig a Wagner Tannhäuser indulóját játszotta megkapóan. Közben May érné Makray Erzsébet operaénekesnő énekelte Saint-Saens Ave Máriáját, a megszokott briliáns módon és Polner Ernő jeles kíséretével. A lakodalmat szűk családi körben ülték meg véget nem érő jó kedvben. Tűzijáték. A körülmények ez idén alaposan megnehezítették az előkészítését Rákosszentmihály egyik legszebb látványosságának, a Janitsáry Iván nagyhírű tűzijátékának, holott pedig közönségünk talán semmi más mulatság iránt nem érdeklődik olyan közvetlenséggel, mint a hogyan e kipróbált sikerű szórakozást várja. Többszöri halogatás után végre múlt szombaton csakugyan megtartották a tűzijátékot, még pedig megfelelő megrendezés nélkül, szinte csak magánkedvtelésből, a melyre a budapesti „kis akadémia* tagjait hivták meg külön, mig Rákosszentmihály közönsége csak lapunk feltételes közléséből és hallomásból értesült csupán a végleges időpontról. Épen ezért minden belépődíj nélkül állott Janitsáry műkedvelő művészete a közönség rendelkezésére. A hűvös késő őszi estén ezúttal a szokottnál kisebb számú közönség didergett az Almásy-rét szélén, de nem akadt sorában egyetlenegy ember sem, aki megbánta volna vállalkozását. Mert Janitsáry Iván ismét a szó szoros értelmében fényes tanúbizonyságot tett abban az ördöngős mesterségében újabban is elért haladásáról. Bár műsorát rendezetlenül, a hatás minden keresése nélkül adta le, a publikumot valósággal lázba hozta egy-egy gyönyörű mutatványával. Igen nagy anyagot pazarolt el és káprázatos gyönyörűséget szerzett. Volt olyan pontja programrajának — nem egy — a melyben semmiféle hivatásos pirotechnikus nem vehetné fel vele a versenyt. Gyönyörűek voltak hófehér csillagot szóró hatalmas röppenői, sokszínű csokrai, különleges, villámfényü robbanó bombái és mind a többi sok — sokféle ragyogó látványosság, mely sűrűn követte egymást. Valóban vétek volt ezt az estét már ekkor letett minden reményről. Napról-napra négyszer mentünk a házhoz, hallani a bulletineket, melyeket a három orvos nevében Kossuth Ferencz irt, a hálás fiú, aki atyja ágya mellett töltött éjt, napot úgy, hogy végre a szakadatlan virrasztás következtében szemgyulladást kapott. Éjjelente szivszorongva mentünk a Kossuth háza elé, lesve az első emeleten azt a sötét ablakot, amely mögött a nemzet nagy fia vívta haláltusáját s a dolgozó szoba tejüveges lámpáját, mely enyhe fényt szórt az utczára, ahol mi állottunk, az éj csöndjében remegve és imádkozva a beteg életéért. így ment ez réraségesen hosszú napokon át, amelyeknek izgalmaiba szinte belebetegedtünk. Márczius húszadikán bekövetkezett a gyászos vég! A magyar nemzetnek e gyásznapja borongós idővel köszöntött be Turinban. Hideg szél sivitott végig a turini nyílegyenes utczákon és az égen felhők kerge- tőztek. Balsejtelemmel mentünk fel, Kossuth Ferencz megindultan, könnyes szemmel jelentette, hogy nincs többé semmi remény s az orvosok szerint a katasztrófa már csak órák kérdése. Ettől fogva nem távoztunk többé a házból; ott vártuk az, értesítéseket, amelyek mind vigasztalanabbak voltak. Óráról-órára a táviró drótján röpítettük a hirt Magyarország felé, mig végre este tizenegykor elhelyesen nem rendezni és valamely jótékony czél javára nem kamatoztatni. Olyan Krözusok még sem vagyunk, hogy egy ilyen tőkét elpazarolhassunk. A mutatvány befejeztével kellemes meglepetésben részesítette Janitsáry a közönséget. Pazarul kivilágította a községi kaszinóhoz vezető utczát változatos szinü bengáli fáklyák sürü sorozatával. A közönség egy része a budapesti vendégekkel, a községi kaszinóba vonult, hol vig lakomát tartott. Csak most látszott, hogy mégis mekkora volt a közönség ! A községi kaszinó szinültig megtelt ezzel a részével is, és hangos volt a vigadozók jókedvétől, kik sziv- vel-lélekkel és nagy szeretettel ünnepelték az ezermester és páratlanul népszerű Janitsáry Ivánt. Bugyi sajtóperét újra tárgyalják. Még emlékezetes a régebbi viszálykodás idejének az a nem kellemes epizódja, hogy Bugyi Ferencz József polgártársunk kénytelen volt sajtópert indítani Gaál Pál ellen. A sajtó- biróság akkor általános megütközésre felmentette a vádlottat, mire Bugyi semmiségi panaszszal élt. Az ügyet most tárgyalta a m. kir. kúria és egész terjedelmében magáévá téve Bugyi képviselőjének, dr. Révay Zoltán budapesti ügyvédnek, jogi érvelését, a semmiségi panasznak helyt adott és elrendelte, hogy az ügyet újból tárgyalja a sajtóbiróság és Bugyi Ferencz Józsefnek a bizonyítást teljes mértékb n engedje meg. A sajtóbiróság az újabb tárgyalás határnapját október tizennegyedikére tűzte ki. Villamosvilágitás. A legutóbbi napokban kellemes meglepetésre ébredtek Rákosszentmihály lakosai. A villamosvilágitás vezetékoszlopai kandikáltak elő a még mindig lombos fák közül. A Phöbus minden szkeptikus híresztelés elenére nagyon komolyan veszi a dolgát és minden áron meg akarja mutatni, hogy november folyamán villamos fénybe borítja a rákosvidéki községeket, amelyekben egyidejűleg mindenütt gőzerővel állíttatja fel a vezetékeket. Hogy ez a derék terv sikerül-e, ma még teljes határozottsággal és lelkiismerettel megmondani lehetetlen, de magában véve az a tény, hogy a munkálatok az egész nagy területen teljes igyekezettel folynak, teljes mértékben megnyugtató közönségünkre nézve. Nem szabad ugyanis szem elől téveszteni, hogy a közönség és vállalat érdekei ez esetben teljesen azonosak és a Phöbus van olyan küldtük az utolsó üzenetet, mely gyászba borította a nemzetet. A sors kegye, vagy szeszélye — ki tudná azt most eldönteni — tanújává tett annak a históriai mozzanatnak, midőn Kossuth utolsót lehelt. Reszket a toll kezemben most is, ha arra a pillanatra gondolok. Öt perczcel volt 11 óra előtt, mikor a szomszéd szobában várakozó hírlapíróknak Aulich titkár kijelentette : —■ „ Meghalt 1“ Nem tudom, hogyan és miként, a másik pillanatban ott voltam Kossuth ágyánál, melyet zokogva álltak körül a család tagjai: Kossuth Ferencz, Kossuth Lajos Tivadar. Az Ambrozovics család tagjai, az orvosok, Helfy Ignácz, Károlyi Gábor gróf, Eötvös Károly orsz. képviselők, Benyovszky Sándor gróf és neje, Figyelmessy ezredes, a hü barát és Giorgo, a hűséges szolga. Azt hitték meghalt, mert lélekzete megszűnt. Pedig még arczán ott volt az élet pírja. Az orvos kivette feje alól a párnát, s ekkor lehelte az utolsót. . . Az orvos gyöngéden lesimitá a fennakadt szempillákat, Károlyi gróf feligazitotta a leesett állat. Vége volt.
