Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-29 / 5. szám
4. oldal. Népszámlálás. Nincs érdekesebb téma manapság, mint a népszámlálás eredménye. Most már a tákos- szentmihályi eredmény is ösmeretes. Községünkben a lélekszám 6606. Lakás van 1488 lakott; és 325 üres. A legutóbbi népszámlálás alkalmával Rákosszentmihály lakossága 3069 lélek volt. Az emelkedés tehát száz százalék, de még ezzel szemben is fenntartjuk azt az előlegezett állításunkat, hogy különleges viszonyainknál fogva ez az eredmény nem tekinthető reálisnak, mert éppen azt a pillanatot mutatja, a mikor községünk üres. A múlt héten közöltük a lóvasut forgalmi adatait. A nyolczszázezer utast meghaladó forgalom azt bizonyítja, hogy lakosságunk nyáron legalább is kétszerese a mostam eredménynek s igy lakosságunk nem hatezer, hanem tulajdonképen tizenkétezer. A többi rákos-vidéki községből még nem kaptuk meg a végleges eredményt, de körülbelül már ismeretes, hogy Czinkota lakossága 8200 — 8300 lélek (nyáron itt is tízezren felül járnak). Mátyásföldön 622 lelket mutatott ki a népszámlálás, de nyáron 1300 a lakosság száma. Az Ilona-telep, Huszka- telep, Dittrich-telep, Ehmann-telep és Nagyitcze-ielep lakossága nyáron szintén kétszerese a mostaninak. Rákoskeresztúr lakossága körülbelül 5000, Csömöré 2700, Nagytarcsáé 826. A községi kaszinó nyilatkozata. A rákosszenimihályi községi kaszinó elnöksége a következő sorok közlésére kért fel minket: A községi kaszinó vezetősége figyelmezteti a t. közönséget, hogy a zongora költségeinek fedezésére csakis tagjai számára bocsájtott ki gyűjtő- iveket — mint ez azok szövegében kifejezetten olvasható, ha tehát avatatlan, idegen kezekben fordult volna meg gyűjtő iv, úgy az csak vagy hamisítvány lehet, vagy pedig valamelyik tag révén kerülhetett — eléggé el nem Ítélhető módon — illetéktelen kezekbe. A községi kaszinó tagjai nagyrészt önként ajánlották fel a hozzájárulást az uj beszerzés czéljáia, híven megőrzendő azt az elvet, hogy kaszinónk csak készpénzért vásároljon a saját erejéből. Hasonló dologra már láttunk is példát, midőn érdemes barátunk, szegény boldogult Lehel Pál egy más egyesület berendezésére gyűjtött pénzt, sőt természetbeni adományokat és — vetünk együtt — senki se talált benne gáncsolni vagy gúnyolni valót. Olyat is láttunk továbbá, hogy bár 5. szám. takarékosságból nagyobbrészt a Teleky téren vásárolták a berendezés tárgyait, mégis birói árverés fenyegette a billiárd asztalt és csak a közi égi kaszinó egyik vezérének szívességből sikerült a2t megmenteni a liczitá- cziótól. Ezt az elriasztó példát kaszinónk nem kívánja követni s igy hitelt idénybe venni lehetőleg nem óhajt, mig csak tagjainak lelkesedése és áldozatkészsége kellőképpen támogatja. Végül pedig mindez a saját belsőügye, a melyhez fogadatlan prókátoroknak semmi közük s vele foglalkozni — semmi joguk. A rákosszenimihályi községi kaszinó elnöksége. Uj tanító. Az ehmanntelepi iskola uj tanítót kapott, Papp Vilma, eddig pomázi tanítónő sze i élyében. Nagy az öröm az Ehmann-telepen és ugyanígy Rákosszent- mihályon is, mert az uj tanítót kitűnő hirnév előzi meg és nagy népszerűség közepette hagyja el eddigi működése helyét, másrészt pedig Papp Bertának, a rákos- szentmihályi állami elemi iskola egyik legkedvesebb és legértékesebb tagjának édes testvére s igy körünkbe térvén, ennek a köztiszteletben álló, szimpatikus családunknak teszi teljessé a boldog együttiétét. Villamos vasút. A budapest-kerepesi villamos vasút ügyében a legutóbbi hét újabb fordulatot nem hozott. A kocsimotorok szerelése még mindig folyamatban van s a társaság a megievő készlettel még nem kezdheti meg a forgalmat. Néhány szép uj kocsit láttunk a napokban a budapesti végállomáson. Sok kiváncsi nézője akadt, kik egyhangúlag megállapították, hogy az uj kocsik szépek, nagyok és kényelmesek. A társaság a rendelkezésére álló motoros kocsikkal több próbajárat tartását határozta el. A próbajáratok éjjel történnek, a mikor már a forgalom szünetel. A rákosszenimihályi állomáson levő áramátalakító (elosztó) telepen állandóan folyik a munka. Sok vaggon kénsavat szállítottak a napokban a telepre, melynek berendezése és felszerelése teljesen készen áll. A rákosszenimihályi hurokvágány vonalán még mindig a pályamunka folyik, a mire az ismét állandó enyhe idő igen kedvező. Meteorológiai jelentések szerint a hét végén az idő még jobban megenyhül úgy, hogy valóságos tavaszt élünk január végén, — a minek ránk nézve ezúttal sok haszna van, csak azután meg ne fizessük az árát keservesen a tavaszra visszatérő téllel. RÁKOS VIDÉKE — Asszony is lehet színésznő, — kérem, sok férjes nő van színháznál. Méla nem birt elnyomni egy mosolyt. Elképzelte, hogyan festene Bárd Ottó, mint „a művésznő férje“. Igazán mulatságos volna. — Ha állami kinevezést kapok — folytatta most már folyékonyabban Bárd. — És ne hidd kérlek, hegy nem érdeklődöm a színház iránt. Eddig csak azért ellenkeztem, mert egyedül csak magamnak akartalak megtartani, de mindenáron színésznő akarsz lenni, lásd, hiszen — itt kis gimnazista módjára pirult el — én is Írtam diákkoromban egy színdarabot. ,A nagy Cézár“ volt a darab czime! Elmondta a féltve őrzött titkot, azt remélte, hogy Mélát kellemes meglepetésben részesiti általa, azért tar* togatta valami rendkívüli alkalomra. Méla azonban nem borult a mellére — de még rajongó csodálattal sem fogadta a vallomást, ellenben nagyon közömbösen csak annyit mondott: — Igazán ? 1 Ilyet diákok el szoktak követni. Azóta nem Írtál több színdarabot? — Nem írtam. — De ha gondolod — megpróbálkoznám vele szívesen ma is, talán a franczia forradalom idejéből írhatnék hatásos darabot. Méla gömbölyű vállait vonogatta. — Régi, elcsépelt téma, — nem ér az semmit. — De különben is — ne vedd'kérlek zokon — azt hiszem, hogy egyáltalán .. . nincsen tehetséged semmiféle — a színházzal összefüggő dolgokhoz . . . és azért kérlek . . . Bárd Oltó buzgóan szólt közbe: — Felolvasom neked majd „A nagy Cézárt!“ — Isten ments, — akart kiszaladni Méla ajkain, de még jókor elharapta a kegyetlen megjegyzést, hiszen ahhoz már nem is jut a szegény fiú, hogy neki olvashassa fel a — tákolmányát. Delet harangoztak és Méla érezte, hogy nem tudja szemtől szembe megmondani ennek a rajongó, jó fiúnak, aki vakon bizik benne: Nem kellesz már, eldoblak! Eh, majd megírja hát neki! Hirtelenül felállott. — El kell mennem Ottó! Isten veled ! — Elkísérlek. — Ne kérlek ... igy délben ... ha meglátna valaki ... ne! Elcsodálkozva nézett reá a fiú. Ezelőtt sokszor mentek együtt, délben is, és ha összetalálkoztak ismerősökkel, Méla soh’se bánta! De már megszokta, hogy kedvében járjon a leánynak, ezért ma sem ellenkezett. — Ha nem akarod Méla — engedelmeskedem! Mikor láthatlak megint?! — Majd megírom! mondta elpirulva, zavartan Méla és buzgón húzta fel a keztyüit. — Ne sokáig várass, édes — nagyon, nagyon vágyódom utánad! suttogta remegő hangon a fiú.
