Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-03 / 36. szám
XI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1911. vasárnap, szeptember 3. 36. szám. RÁKOS VIDÉKE TrtRSflDflL/M'és KÖZGftZ&flSflGI HETILAP RÁKOSSZENTnihÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. Ä MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EOYES0LETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET* RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI IPARTÁRSULÁT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁR05 KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BÁLÁZ SO VICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ....................8 kor Fé l évre........................4 . Ne gyed évre....................2 „ EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. A három kívánság. Rákosszentmihály népének évek óta három nagy kívánság tölti be a lelkét. Vágyainak netovábbja, hogy ez a három életfeltétele végre létre jöjjön: villamos vasút, villamos világítás és járható ut. Ebben a háromban csúcsosodik, ki minden sóvárgó óhajtása, ezek kormányozzák reményét, bizodalmát, életkedvét. Áz utóbbi évek közérdekű munkálkodásának legnagyobb része e három nagy czél szolgálatában morzsolódott le. A kik itt a közügyek intézésére hivatottak, vagy akik a közérdekek szolgálatára vállalkoznak, mind valamennyien ezeken dolgoztak és dolgoznak szüntelenül. Nem hiába, nem eredmény nélkül, az már is szemmel látható. Mindent elérünk, mindent kivívunk fokozatosan. Közmüveink gyarapodnak, sokasodnak, csak éppen hogy a tempó ellen lehet panaszos kifogást tenni. Mert a minő mesésen gyors a fejlődésünk, éppen olyan lassan létesülnek a fejlődés következtében természetszerűleg támadó igények kielégítésére szolgáló eszközök. Mindent elérünk, mindenünk lesz, de minden csak lassan. Szinte minden tégláért, a melylyel jövendőnket építgetjük, meg kell verejtékeznünk, meg kell szenvednünk. Valósággal bibliai következetességgel szenvedünk meg minden örömért, amely nekünk megadatik. Vannak sokan, kiknek ölükbe hull a szerencse. Alig szülemlik meg az óhajtás keblükben, máris ölükbe hull az eredmény, mint az érett gyümölcs, melyet a szél a szomjas vándor lába elé ráz le a fáról. Nekünk meg úgy kell mindent kicsikarni a sors kezéből, keserves tusa, kétségbeesett harcz után. Évek hosszú során át alapozgatjuk minden dolgunkat és mindig csak lépésről- lépésre haladunk. A szerencse nem lendít át egyetlen árkon sem, a jó szél nem dagasztja vitorlánkat. Bár mindig derűs, napfényes időben haladunk, minden lépésen csak fáradságos evezőcsapás segít keresztül. A villamos vasutért egy évtized óta epeke- dik lakosságunk. Nincs igazuk azoknak, a kik mulasztásnak ítélik, hogy előkészítése olyan hosszú időt emésztett meg. Ezzel a kibőjtölés- lesel lehetett csak a közönség igazi érdekét biztosítani és a legkedvezőbb megoldást kivívni. De viszont bizonyos, hogy ha a sors szeszélye meg nem gátol benne, már néhány éve forgalomban kellene lennie uj, megfelelő közlekedésünknek. Mi ellenben bőjtőltünk érte szinte mártiri türelemmel s ime, még mikor készen lett — akkor is hónapokig üvegen át kell nyalni a mézet és sóvárgó vágyunk máig is csak a kész síneket nézi és lesve lesi, hogy mikor indul meg már rajta a vasút? Villamos világításunk ügye sokkal gyorsabb tempóban haladt előre, de ennél is azt látjuk, hogy ma már szeptembert Írunk, októberre Ígérték a világítást és mi ma még csak azon örvendezhetünk, hogy vezetékoszlopokat hordtak a napokban — Rákosligetre. Nem kell megijedni e panaszoktól, mert bizonyos, hogy rövidesen járni fog a villamos vasutunk is és lesz égő villamos lámpánk is nem csak papiroson, — de miért kell addig olyan kegyetlen türelempróbának alávetni magunkat? Sőt, mi több, ma már az is bizonyos, hogy a tavaszra lesz járható utunk is, s ezzel teljesül a harmadik legfőbb kívánságunk. A tervek már készen állanak és nemsokára döntés történik e nagy kérdésben is. De addig még keserves ősz és szenvedésekkel teli tél vár reánk, a melyeket át kell szenvednünk. Mennél fejlettebbek viszonyaink, annál nehezebb ezt az állapotot elviselnünk. A székesfőváros kedves meglepetést szerzett közönségünknek. A leggyatrább utat, a főváros tulajdonát alkotó Józseffőherczeg- utat olajjal portalanitotta. Hálás köszönettel fogadjuk, de ha akarták, miért nem tették a ta- vaszszal, miért kellett nyelnünk a port egy fél éven át ? Jobb későn mint soha, de mégis . . . Úgy halljuk, hogy a főváros ezzel egyelőre Lapunk mai száma 16 oldal
