Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-20 / 34. szám

2 oldal. RÁKOS VIDÉKE 34. szám. midőn átvette a fejedelemséget, élt-halt hazájáért s a keresztény hitért s nagy dolgokat müveit az Ur az ő szolgája által. Ősi pogány hitét s törvényeit kellett elhagynia a magyarnak. Ismerték ők már a keresztény népeket, uj hazájok földjén már voltak keresz­tény templomok, voltak keresztény rabszolgáik, kiknek rabságukban keresztény vallásuk volt megható vigaszuk, mégis nagy és apostoli mun­kában és véres ütközetben kellett Istvánnak a kereszt diadalát győzelemre vinni. A pogány dajka karján hallott mesét a keresztény anya ölére tett gyermek könnyen nem felejtheté. Mint Isten küldötte járt népe közt szent lelkesedéssel terjesztve a keresztény vallást. Pél­dás, áhitatos keresztény élet folyt a fejedelmi udvarban, a később apostoli király, nemzete apostola lett. István fejedelem elrendelte, hogy mindenki megkereszteikedjék s a rabszolgák szabadon bocsáttassanak. Országszerte papok járnak s István is a téritők közt van. Tiz püs­pökséget alapit, templomok, iskolák épülnek s a szerzetesek nemcsak vallásos életre, de irásra- olvasásra s földmivelésre is tanitják a népet. Bölcsességét és államalkotó nagyságát hir­deti; hogy királyi czimet és koronát nem kelet, vagy nyugat császárjától, de a pápától kér, aki lelki hatalmat gyakorol. Az egész országot vár­megyékre osztja, a keresztény vallás szellemében változtatja, módositja a törvényeket. Országa védelmére hadsereget állit a nagy apostol, bölcs államférfim Az ezredik esztendő aranybetükkel van be­írva nemzetünk történelmébe. István király 38 éves uralmát nagy és fényes tettek hosszú sora jelzi. Nagy volt törekvéseiben, nagy alkotásaiban, szent magánéletében, magasztos a bünbocsánatban, bámulandó jótékonyságában. Nem adta meg az Ég, hogy gyermeke, Imre herczeg munkájának örököse legyen, szentül, ártatlanul szólitá őt magához az Ur, hogy a magyar ifjúságnak példaképe, szószólója legyen. Aztán, miután a Boldogságos szent Szűz oltalmába ajánlotta hazáját, a földi koronát fel­cserélte az örök dicsőség koronájával. Nagy alkotásai, áldó szelleme ma is népe közt van, szent jobbja, koronája, palástja a magyar nemzet drága ereklyéje. És azóta tiz század tűnt el. Mennyi keser­vet, mennyi csapást hordozott ez ezer év méhé- ben, ki tudná elmondani. Tatár, török dúlta a hazát s a magyar nép keresztény kultúrájával és lángoló hazaszeretetével mindezeknek ellenállt, mint a tenger hullámai által hányt bástya ellen áll a fenyegető hullámoknak, nemcsak részese, de védője is lett a keresztény kultúrának, a kereszténység ^ nagy családjának. A hit isteni erejéből és erős nemzeti érzéséből vette a fen- tartó erőt, s bár műveltsége kezdetben idegen volt, reá nyomta nemzeti jellegét. A latin hymnusokat felváltják a magyar szent énekek. Krónikásai bár latinul, de magyar szívvel imák. A dicső bajnokok mellett mint fejlődnek a szellemi küzdők, a nemzeti irók, a nemzeti lélek hivatott tolmácsai, a krónikások műveiből mint lesz nemzeti történelem, az elvont tudományok­ból szívhez szóló elmélkedés, Íróinak felfogása, érzése s előadása minden szellemi műve reá nyomja nemzeti érzése jellegét. A rozsdás lánczot ott látjuk, nemcsak a fényes kard, de az írói toll mellett is, mert a magyar irodalom a magyar szellem kifejezője. A magyar irodalom nemzeti lelkünk tükre. íróink a magyar dicsőséget éneklik, lelkesitnek, buzdit- nak, keseregnek. A magyarnak mindig több volt a vértanúja, mint az ünnepeltje — a honfi fájdalom tette gyakran nagyjai homlokára a babért. Istenhez, hazájához való hűsége tartotta fenn a nemzetet. A test és lélek munkája, hosszú kitartás és önmagához való hűség tartották fenn e hazát. Ó vajha az ősök nagy szelleme töltené be a késő unokák szivét. Istenhez s a hazájok- hoz való hűség, szent lelkesedés vezetné az ifjúságot, a jövő munkásait, nagy eszmék letéte­ményeseit, mert amint valláserkölcs nélkül nincs emberi méltóság, úgy keresztény erkölcs és honszeretet nélkül nincs valódi kultúra. A magyarnak nincs hazáján kívül hazája. Neki itt élni s halni kell, s szent hite nélkül kultúrá­jának nincs erkölcsi tartalma, ha már levetette nemzeti ruháját, ne vesse le nemzete jó erköl­cseit, ne űzze zabolátlan vétkeit, mert végtére kidől s maga lesz temetője nevének. Isten, király, haza. Ez legyen jelszava minden igaz magyarnak. HÍREK. A király. A király nevenapját a szokott ünnepi istentisztelettel ülték meg augusztus 18-án Rákosszent- mihályoti. A templomot nagy közönség töltötte meg. A középületek zászlódiszt öltöttek. — Ö Felsége szep­tember 28-án ismét hosszabb tartózkodásra Gödöllőre érkezik. Mátyásföld*uj elnöke. A Mátyásföldi nyaralótulaj­donosok egyesülete augusztus tizenötödikén délután igen látogatott rendkívüli közgyűlést tartott az egyesü­leti ház dísztermében. A közgyűlést az elnöki tisztség betöltése czéljából hivták egybe és Spett Ferencz dr. ügyvezető alelnök vezette. Spett dr. előterjesztette a választmány egyhangú megállapodását, mely szerint a lemondott elnöknek, Bellovics Imrének köszönetét sza­vaztak sikeres működéséért s tőle köszönő irat alakjá­ban vettek búcsút, uj elnöknek pedig Antal Gyula szfőv. tanácsnokot, volt egyesületi alelnököt ajánlják megválasztásra. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel fogadta az előterjesztést. Bellovics Imre elnök érdemeit a közgyűlés jegyzőkönyvében is megörökítette, Antal Gyulát pedig viharos lelkesedéssel emelte egyhan­gúlag az elnöki székbe. A választás után a köz­gyűlést rövid időre felfüggesztették és az alelnök vezetése alatt küldöttség ment az uj elnökért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom