Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-13 / 33. szám
XI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1911. vasárnap, augusztus 13. 33. szám. RÁKOS VIDÉKE TrtRSflDflLnKés KÖZGAZDASÁG! HETILAP RÁKOSSZENTAIhÁLT NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. « MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDÖNOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉS! ÉS JÓTÉKONYSÁG! EGYESÜLET* Rákosszentmihály és vidéke első takarék- és hitelszövetkezete, a rákosszentmihályi sporttelep, a Rákosszentmihály» IRARTÁRSüLÁT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, a POLGÁRI DALKÖR ÉS a RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS Kör HIVATALOS LAPjA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákossz entmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ......................8 kor Fél é vre............................4 „ Ne gyed évre.......................2 . EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. A „félnapos“ rendszer A „Rákos Vidéke“ a minap adta örvendetes hírül, hogy a rákosszentmihályi iskolában több évi küzdelem után végre életbeléptették az V. és Ví. osztályban is a félnapos rendszert, helyesebben mondva egyhuzamos tanítást. Erre a meghatározásra jó, ha gondos figyelmet fordítunk, mert a félnapos rendszer elnevezés könnyen félreértésekre adhat okot. Amint, hogy már adott is. Hires darabja vagyunk mi régtől fogva a földtekének. Hires egyebek közt a kitűnő pletykál- kodó szervezetünkről. Ebben, úgy lehet, felülmúlhatatlanok vagyunk. Utolérhetetlenek és páratlanok széles e világon, — ami különben nem újság, de azért mindig érdemes arra, hogy helylyel-közzel szó essék róla. Most példának okáért, ugy-e bizony, minden józaneszü és csak némi világos értelemmel biró emberfia azt gondolná, hogy Rákosszentmihály népe rámába foglalta az egyhuzamos tanítás életbeléptetését jelentő hírünket és hálálkodó deputácziót szervez kitűnő tanfelügyelőnkhöz, Petri Mór kir. tanácsoshoz, aki a saját elvi álláspontját, tanférfiui meggyőződését képes volt alárendelni a mi közönségünk érdekének, a mi specziális viszonyainkból eredő helyzetnek. Ugyanis a szakembereknek az a véleményük, hogy elemi iskolában, különösen a két felső osztályban, hol nagy és nehéz a tanulás anyaga, szellemi megerőltetéssel jár az egyhuzamos tanítás és éppen ezért azt, ha csak lehet, el kell kerülni. Viszont azonban erkölcsi, nevelési és egészségi szempontok súlyos bajjá teszik nálunk, ha a gyermekeknek naponta kétszer kell az iskolát látogatniok. Különösen lehetetlenné teszi ezt a község rengeteg kiterjedése. Ötödik-hatodik elemi osztályt kevés gyermek látogat, azért abból csak egyet lehet felállítani a középponti iskolában ; már most tessék azt az Anna-, Árpád-, vagy Szent-György-telepről naponta kétszer látogatni, hóban, fagyban, sárban. Ez előtt hajlott meg oktatásügyünk vezetősége, midőn megengedte az egyhuzamos, tehát félnaponként tartott tanítást, melyet hivatalosan és szabatosan egyhuzamos rendszernek neveznek, de népszerűén és kissé laikusán félnaposnak is mondhatunk. A jóakaratu pletykadomb ebbe a félnapos szóba kapaszkodott bele. — „Úgyis csupa vakáczió az életük; nem dolgoznak semmit; nem tanítanak az iskolában semmit; — lám, most még mit vitt ki ráadásul a protekczió. Ezentúl csak félnap tanítanak. Fele annyit, mint eddig. Borzasztó állapotok ezek! Ilyen ország És ez a Szentmihály! Na, ez már türhetetetlen. Itt nem lehet tovább lakni! De mit ki nem tudnak csinálni?! Hallatlan!“ ... És igy tovább; végtelen sorozatban. Ennyi gonosz és buta szószátyárkodás hallatára valósággal megáll az ember előtt a guta és azon töpreng, hogy megüsse-e, vagy pedig ő is undorodjék? A félnapos, helyesebben egyhuzamos tanítás azt jelenti, hogy a tanitószervezetben előirt óraszámokat épségben megtartva, nem két részre osztva, hanem egyvégtében végzik naponta az oktatást. Tehát ha négy, vagy öt óra a napi tanítás ideje, ezt nem délelőtt és délután, hanem egyvégtében végzik el, ami a gyermek és a család szempontjából kényelmesebb és kellemesebb, de a tanítóra nézve annál terhesebb. Mert a gyermek kimerülő figyelmével kell buzgó és szakavatott oktatásának megbirkóznia. Nem lehet az órákat sablonosán ledarálni — hanem lélekkel, odaadással kell a gyermek szellemét ébren tartani s a könnyebb és szívesebben végzett munkával időközönként lelkét felüditeni, agyának működtetését kellő ökonómiával beosztani. Ilyen feladatot csak az végezhet sikerrel, aki egész leikével a gyermekkel érez, aki nem mesteremLapunk mai száma 16 oldal.
