Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-16 / 29. szám
RÁKOS VIDÉKÉ 29. szám. 4. oldal. váry Ernő. (Ráadásul ismét magyar dalok.) 4. Rapsodie Orientale. Szerzetté és czimbalmon előadja melléthei Barnáné Vende Margit. 5. Szavalatok. Előadja: Rákosi Szidi nagyasszony, a magy. kir. Nemzeti színház örökös tagja. 6. a) Petőfi Sándor, Pusztai találkozás, b) Humoros részlet Edmund Rostand Cyrano de Bergeracjából. Előadja: Bihari Ákos a Vigszinház tagja. 7. Magyar dalok: a) „Fáj, fáj, fáj* Dr. Kacsóh Pongrácz, Rákóczi daljátékából. Zongorán kiséri Csikváry Ernő. b) Messze a a nagy erdő... Volt... Nincs ... Lehár Ferencz Czigány- szerelem operettjéből. Előadja: Dr. Spett Ferenczné Ötvös Gitta. Kiséri a mátyásföldi cigányzenekar. A szereplők mind szívességből léptek fel s igy a mulatságnak körülbelül 1000 korona bevételéből leszámítva terem, czigány, nyomtatványköltséget 600 korona maradt tisztán, amelyből s az ezután rendezendő mulatságokból az erdőben sport épületet akarnak emelni, hogy addig is, mig a tennisjátszók a pályára nem jutnak, ping-pong és más hasonló társasjátékokkal foglalkozhassanak. A jelenlevő hölgyek névsorából felemlítjük a következőket; a névsor hiányos mert csak azok névsorát lehetett összeállítani, akik jegyeiket szombat délig megvették. Leányok: Kovács Olga, Spett Andrea, Paulheim Manczi, Szierch Czezi, Szierch Lilly, Schmalz Margit, Breslmayer Böske, Paulheim Irén, Paulheim Aranka, Bellovics Mädy, Szöllösy Emma, Szöllösy Magda, Fries Katicza, Demé- nyi Piroska, Dick Agnes, Boross Juliska, Hajnis Dusy, Bárd Margit, Kerényi Etelka, Kirschenbaum Cornelia, Domonkos Ilonka, Hudetz Gizi, Waltérsdorfer Nusy, Mihályfy Juliska, Szentpály Ilonka, Kotzaurek Milcsi, Koczaurek Irma, Gollwitz Mariska, Vajda Ilonka, Viola Annus, stb. Asszonyok: Beniczkyné Batthiány grófnő, dr. Spett Ferenczné, dr. Ötvös Józsefné, Rákosi Szidi, Barna Lajosné, Vende Aladárné, Rauchbauer Antalné, Paulheim Józsefné, Diósy Lajosné, Paulheim Istvánná, Perndl Flórisné, Wenniger Ferenczné, Wiesel Károlyné, Csikváry Jákóné, Sckorszky Titusné, Ehmann Áladárné, Bellovics Imréné, Palágyi Kálmánná, Antal Gyuláné, Töttösy Istvánná, Traiber Jánosné, özv. Schmalz Károlyné, ifj. Schmalz Károlyné, Breslmayer Románné, özv. Breslmayer Gyuláné, dr. Neiszer Antalné, Paulheim Jánosné, Modrovics Elekné, Szierch Imréné, dr. Friedländer Manóné, dr. Altstädter Adolfné, özv. Szöllösy Oszkárné, Kary Béláné, Kopeczek Györgyné, Demény Jakabné, Diósy Lajosné, Diósy Kálmánná, Vég Aladárné, Stre- lisky Sándorné, Gyárfás Oszkárné, Bárd Mórné, Nyegrus Gyuláné, Piklerné, Kérényi Gáborné, Haulikné, Boross Hugóné, dr. Szemere Lászlóné, Schwarz Ignácné, Naschitz Sándorné, Zala Zsigmondné, Weisz Ferenczné, Weisz Gyuláné, Kálmán Ödönné, Steinbeck Sománé, Löwenstein Richárdné, Lednerné Kis Klára, Kirschenbaum Gusztávné. Hudetz Jánosné, Waltersdorfer Pálné, Szőke Józsefné, Demkóné, Deák Elemérné, dr. Dickné, Deményiné, Ujváry Lászlóné, Szwierák Agostonné, Dietrichné Papp Juliska stb. A mulatság rendezésében kiválóan eredményes munkálkodást fejtett ki dr. Spett Ferencz ügyvéd, a „Mátyásföldi ifjúság* elnöke, kinek pompás fiatal gárda volt segítségére. Az első négyest két kolonban vagy 100 pár tánczolta. Ez volt az első est az újonnan átalakított s villamos világítással ellátott tánczteremben. A mulatság sikere arra buzdította a fiatalságot, hogy jul. 22-én, mikor Bihari Ákos, a Vigszinház művésze, klasszikus estét fog rendezni Mátyásföldön, ismét találkozót adjanak egymásnak! Házasság. Csendben, titokban, jóformán még a közelállók és igaz jóbarátok előtt is rejtőzködve fonódott a szerelemnek csodálatos láncza két ifjú szive köré, hogy egyszer csak elszakíthatatlan erővel kapcsolja egymáshoz az egymásért epedőket. Havas Gyula községi aljegyző ma a legifjabb férj és legboldogabb halandó Rákosszentmihályon, hol a komoly, jellemes és buzgó tisztviselőt évek óta becsüli, az úri társaságnak és a műkedvelő gárdának pedig értékes tagjaként szereti mindenki. Múlt vasárnap, julius 9-én vezette oltárhoz Váczott Dibusz Ilonkát, Dibusz Antalnak, Mogyoród község érdemes nyugalmazott főjegyzőjének bájos és kedves leányát, főjegyzőnknek, Krenedits Sándornak unokahugát. A lakodalom a legszűkebb családi körben ment végbe és csak utólag adták tudtul az uj pár nagyszámú ismerősének, kiknek tömege kifogyhatatlan lánczolatban árasztotta el szerencsekivánataival. így tett újabb hódítást a községházán a diadalmas Ámor, melynek kedves szeszélye lassanként összefüzö- geti községünk egész vezetőségét. A hivatali kötelékeken és a kötelesség szálain kívül igy kötődnek főjegyzőnkhöz legfőbb munkatársai, hathatós javára a közügynek is, a melynek szolgálatában egységes lélekkel és buzgalommal állanak. A Tatterszáll. A Tatterszáll és lóvásártelep házi kezelésére kiküldött fővárosi bizottság hosszabb jelentésben számol be a tanácsnak a Tatterszáll házi kezelésben elért eredményeiről. A jelentés megállapítja, hogy az első év üzleti eredménye 13.740 korona 67 fillér nyereséggel zárult. Kiemeli a jelentés, hogy a luxuslóvásárok a főváros rendezésében és házi kezelésében megerősödtek és tovább fejlődtek, végül pedig a Tatterszáll jövőjét illetőleg kifejezést ad a bizottság annak a meggyőződésének, hogy a telepet jelenlegi helyén okvetetlenül meg kell hagyni. Kívánatos ez azért is, mert a jelenlegi, már évtizedek óta lefoglalt terület középponti fekvése és könnyű hozzáférhetősége alapföltételét adja az ott rendezendő különféle lóvásárok és lókiállitások prosperitásának és az egész üzletág jövedelmezőségének. Ha a telepet mostani helyén korszerűen oly módon alakítják át és rendezik be, hogy az az állategészségügyi, biztonsági és a közönség követelte kényelmi igényeket a legmesszebbmenően kielégíti, akkor a Tatterszáll és lóvásártelep intézményének jövedelme lényegesen fokozódni fog és a főváros mig egyfelől a lóvásárjogot igen eredményesen értékesítheti, addig másfelől a sportügynek is jó szolgálatokat tesz és jelentékeny jövedelmi forrást biztosit magának. Ennek alapján a bizottság azt javasolja, hogy a főváros tanácsa tegyen előterjesztést a közgyűlésnek aziránt, hogy a Tatterszáll-telepet végleges házikezelésbe vegye át. A fajszi koleraeset. Múlt számunkban említett s a Szt.- László - kórházi kolera - osztályban megállapított koleraeset óta sem a kalocsai járásban, sem a vármegyében újabb megbetegedés nem történt. De mert az eset dunamenti községben történt, vármegyénk alispánja a lakosságot a Duna-viz használatától mégis eltiltotta s a folyó mentén őröket állíttatott fel. Véleményünk szerint a kolera nem lépett fel járványszerü- leg, s Csere Miklós nem halhatott meg ázsiai kolerában, mert hiszen a vele három nap óta érintkező munkástársai, a tartós együttlét következtében szintén megkapták volna a szörnyű betegséget. Helle János kalocsai főszolgabíró a napokban táviratilag kérte az alispántól a vesztegzár feloldását s annak kinyilvánítását, hogy a járvány megszűnt, mert a szabályszerűen előirt öt napi határidő lejárt anélkül, hogy újabb megbetegedés történt volna, a zárlat fentartása pedig a községre nézve óriási károkat jelent. Az alispán a főszolgabíró kérésének táviratilag eleget tett. Adomány. Payer Villibald, rákosszentmihályi ácsmester 300 koronát adományozott a helybeli templomalap javára. Hálás köszönettel nyugtatványozza a nemessszivü adományt a lelkészi hivatal.
